Shake hvg.hu 2010. szeptember. 07. 22:00

„A képzelet és a várakozás a legnagyszerűbb afrodiziákumok” – Binoche meztelenül is titokzatos

Ellenáll az államférfiaknak, de Hollywood csillogásának is. Spielberg sem bírta elcsábítani a Jurassic Parkba, de a Mission Impossible és az Indiana Jones női szerepeit is visszadobta. Juliette Binoche a franciák büszkesége, Depardieu viszont lesenkizte.

Egy osztrák hetilap hasábjain kezdődött a francia nagyok vitája múlt héten. Gerard Depardieu a Profil című magazinban megjelent interjúban azt találta mondani: „Apropó, Juliette Binoche: kérem, magyarázzák el, hogy mi lehet a titka ennek a színésznőnek! Azt szeretném tudni, hogy miért sztárolják évek óta? Semmi nincs benne! Az égvilágon semmi!” Először Binoche szerényen reagált a BBC-nek: „Nem tudom, mit véthettem ellene. Sosem találkoztunk. Azaz mégis: egyszer egy vacsorán, emlékszem, nagyon sármos volt és azt mondta, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen sok gyönyörű filmben játszhatom”.

Egy 1997-es röpke találkozás
guardian

Majd egy videóinterjúban a brit Empire újságnak élesebben is kifejtette véleményét, azt mondta, a színész talán féltékeny a sikerére, „tudom, hogy néhány férfinak problémás a film, mert a nőnek tágas teret biztosít. Depardieu talán a férfiasságában érzi sértve magát”– replikázott a 46 éves francia színésznő 61 éves kollegáját méltatva.

A férfiak, úgy tűnik, nehezen tudják ellenőrzésük alá vonni a függetlenségéről híres színésznőt. Bill Clinton kormányzása alatt az Ovális Irodába való meghívást lemondta, mert jobb dolga volt: egy fellépésnek kellett eleget tennie. Ezért aztán Clintonnak kellett őutána futnia a Broadwayre, írja a Daily Mail Juliette Binoche-ról szóló portréjában. Francois Mitterand állítólag ágyasának szemelte ki, de a színésznő nem fogadta el a vacsorameghívását. A hivatalos szerelmek sem tudták bekötni a fejét: Daniel-Day Lewis, Olivier Martinez is járt vele. Összesen négyszer kérték meg a kezét, de senkinek sem mondott igent.

Új filmjében, amely májusban Cannes-ban tarolt, és amiért ő maga is megkapta a legjobb női szerepért járó díjat, a beteljesületlenség édes oldalát mutatja be a színésznő. A Certified Copy című mozi kapcsán azt nyilatkozta: „A képzelet és a várakozás a legnagyszerűbb afrodiziákumok, néha azzal, hogy meglépünk dolgokat, utat engedünk a csalódásnak.”

Binoche a Playboyban is hű magához
playboy
A titokzatosság a legnagyobb fegyvere francia dívának, nem csupán a filmvásznon, hanem a magánéletében is, amiről nem sokat hajlandó elárulni a sajtónak. Még a 2007-es Playboy fotózáson is hű maradt imázsához. Az újság francia kiadásában az akkor 43 éves nő mindent megmutat, kitárulkozása mégis sejtelmes marad.

Az interjúiból kiderül, milyen szenvedélyesen veti bele magát minden új munkájába, és akár megtanul hegedülni, táncolni, festeni, ha a szerep úgy kívánja. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon  azonban egy másik, politikailag aktív oldalát is megmutatta: könnyek között követelte az iráni rendező, Jafar Panahi szabadlábra helyezését. A filmkészítő ugyanis egy rezsimkritikus alkotás tervein dolgozott, a hatóságok azonban közbeléptek. A férfi éhségsztrájkba kezdett a börtönben, Binoche pedig követte példáját.

A szobrász apa és színész anya sarja minden döntésében a szabadságát teszi a legfőbb mércéjévé. Nem bánja, sőt, örül, hogy nem szippantotta be az amerikai csillogó filmvilág, mert sosem tudott volna megfelelni Hollywood szigorú követelményeinek.

„Így nem kellett a hollywoodi nyomással élnem, ami csak arról szól, hogy hány jegyet tudsz eladni a filmeddel, mert az egyetlen, ami fontos, hogy pénzt hozz a konyhára. Nem, így mindig hű maradhattam magamhoz. A szabadságomért megérte!”

hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.