Ellenáll az államférfiaknak, de Hollywood csillogásának is. Spielberg sem bírta elcsábítani a Jurassic Parkba, de a Mission Impossible és az Indiana Jones női szerepeit is visszadobta. Juliette Binoche a franciák büszkesége, Depardieu viszont lesenkizte.
Egy osztrák hetilap hasábjain kezdődött a francia nagyok vitája múlt héten. Gerard Depardieu a Profil című magazinban megjelent interjúban azt találta mondani: „Apropó, Juliette Binoche: kérem, magyarázzák el, hogy mi lehet a titka ennek a színésznőnek! Azt szeretném tudni, hogy miért sztárolják évek óta? Semmi nincs benne! Az égvilágon semmi!” Először Binoche szerényen reagált a BBC-nek: „Nem tudom, mit véthettem ellene. Sosem találkoztunk. Azaz mégis: egyszer egy vacsorán, emlékszem, nagyon sármos volt és azt mondta, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen sok gyönyörű filmben játszhatom”.
Majd egy videóinterjúban a brit Empire újságnak élesebben is kifejtette véleményét, azt mondta, a színész talán féltékeny a sikerére, „tudom, hogy néhány férfinak problémás a film, mert a nőnek tágas teret biztosít. Depardieu talán a férfiasságában érzi sértve magát”– replikázott a 46 éves francia színésznő 61 éves kollegáját méltatva.
A férfiak, úgy tűnik, nehezen tudják ellenőrzésük alá vonni a függetlenségéről híres színésznőt. Bill Clinton kormányzása alatt az Ovális Irodába való meghívást lemondta, mert jobb dolga volt: egy fellépésnek kellett eleget tennie. Ezért aztán Clintonnak kellett őutána futnia a Broadwayre, írja a Daily Mail Juliette Binoche-ról szóló portréjában. Francois Mitterand állítólag ágyasának szemelte ki, de a színésznő nem fogadta el a vacsorameghívását. A hivatalos szerelmek sem tudták bekötni a fejét: Daniel-Day Lewis, Olivier Martinez is járt vele. Összesen négyszer kérték meg a kezét, de senkinek sem mondott igent.
Új filmjében, amely májusban Cannes-ban tarolt, és amiért ő maga is megkapta a legjobb női szerepért járó díjat, a beteljesületlenség édes oldalát mutatja be a színésznő. A Certified Copy című mozi kapcsán azt nyilatkozta: „A képzelet és a várakozás a legnagyszerűbb afrodiziákumok, néha azzal, hogy meglépünk dolgokat, utat engedünk a csalódásnak.”
Az interjúiból kiderül, milyen szenvedélyesen veti bele magát minden új munkájába, és akár megtanul hegedülni, táncolni, festeni, ha a szerep úgy kívánja. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon azonban egy másik, politikailag aktív oldalát is megmutatta: könnyek között követelte az iráni rendező, Jafar Panahi szabadlábra helyezését. A filmkészítő ugyanis egy rezsimkritikus alkotás tervein dolgozott, a hatóságok azonban közbeléptek. A férfi éhségsztrájkba kezdett a börtönben, Binoche pedig követte példáját.
A szobrász apa és színész anya sarja minden döntésében a szabadságát teszi a legfőbb mércéjévé. Nem bánja, sőt, örül, hogy nem szippantotta be az amerikai csillogó filmvilág, mert sosem tudott volna megfelelni Hollywood szigorú követelményeinek.
„Így nem kellett a hollywoodi nyomással élnem, ami csak arról szól, hogy hány jegyet tudsz eladni a filmeddel, mert az egyetlen, ami fontos, hogy pénzt hozz a konyhára. Nem, így mindig hű maradhattam magamhoz. A szabadságomért megérte!”