Amióta csak elvetélt a kormányzati negyed terve, kíváncsian vártuk, mi történik a Nyugati pályaudvar melletti térrel.
Amióta csak elvetélt a kormányzati negyed terve, kíváncsian vártuk, mi történik a Nyugati pályaudvar melletti térrel. Persze irodaház épült a nagy posta és a vonatok közé, de azért mégsem érdektelen az eredmény. Nem mondhatnánk, hogy építészetileg annyira izgató az Eiffel irodaház, de az eddigi semminél egészen biztosan jobb.
A körúti fronton például a világ legnagyobb Costa kávéháza nyílt meg, amely ugyan hónapok óta készen feszített az üvegfalak mögött, adminisztratív akadályok miatt mégsem tudott megnyitni. Két héttel ezelőtt minden különösebb hírverés nélkül végre elindultak, csakúgy, mint a kávézóval melletti újságárus. Egyelőre mindkettő alaphangon ketyeg, a barristák az utcán osztogatott kezdvezményekkel próbálják az üzletbe vonzani a játókelőket, de lesz ez még másképp is.
Mert a Costa ezzel a helyszínnel nagy valószínűséggel mélyen beágyazta magát a város szövetébe. Maga a helyiség látszólag semmi különös, az alapterület alapján túlzásnak tűnik a "legnagyobb" cím, de mivel három szintről van szó, csak összejön jó pár száz négyzetméter. A földszint az átmenő forgalomé, az emeleten viszont hosszasan és nagyon kényelmesen lehet üldögélni, a hatalmas üvegablakokon keresztül pedig elénk tárul az, ami miatt ez a Costa az egyik legjobb közösségi tér részévé válhat Budapesten.
Az Eiffel irodaház és a pályaudvar között ugyanis egy aránylag gusztusos közösségi tér került kialakításra. Megtartottak néhány méretesebb fát, füvesítettek, üldögélésre és fetrengésre remekül alkalmas padokat helyeztek el és szökőkút is van, csak még nincs benne víz. Az épület hátsó frontjának földszintjén, a Costa folytatásában pedig kiskereskedelmi üzletek nyílnak szép sorban, egy remek kínálatú, egész olcsó biobolt volt az első fecske, de egy Tesco Expressz is készülődik. A tér ugyan kevésbé szép vagy ügyes, mint a Deák, de mivel a környéken nem nagyon van miből válogatni, ezért is mélységesen hálásak lehetünk. Nem mintha feltételeznénk, hogy puszta szívjóságból építették, de jelenleg Budapesten minden falatnyi zöldterületnek és közösségi helynek örülni kell. Lehetett volna jobb, sokkal jobb is, de megcsinálták és már ez is valami.
A Costának sajnos nincs hátul kijárata, ezért közvetlen összeköttetése sem a térrel, de az üvegfalak miatt mégis része az egésznek és az elvitelre kért ételek és italok tökéletesen élvezhetők lesznek a zöldben. Az élvezkedésnek egyelőre némi korlátot szabnak a szigorú biztonsági őrök, akik a park meglehetősen ésszerűtlen szabályait megpróbálják betartatni, de igen csodálkoznánk, ha a pesti népet sikerülne meggátolni abban, hogy valóban birtokba vegye az egyébként neki készült területetet.
A látvány mellett a kávé, a tea és a sütemény is remek volt, a csokoládé torta talán a napsütés miatt tűnt a szokásosnál frissebbnek, de nagyon ízlett.
