Miközben a skandináv krimik bizonyos országokban eszeveszetten népszerűek, nálunk mintha még mindig kevesen éreztek volna rá a számos szerző által nyújtott kissé sötét, jeges örömökre. Legalábbis erre következtetünk abból, hogy egy kiadó már feladott egy ilyen típusú sorozatot és a Mérték, valamint az Animus kötetei is kicsit döcögősen érkeznek. Még az olyan világhírű sikerszerzők esetében sem beszélhetünk össznépi rajongásról, mint Henning Mankell, akinek Wallander sorozatából a BBC készített tévés változatot, amelyet nemrég Golden Globe-ra is jelöltek vagy Stieg Larsson, akinek a Millenium trilógiájából készült mozifilmek első részét áprilisban mutatják be itthon.

Furcsa együttállásként a Mankelltől némi kihagyás után most megjelent legfrissebb kötet, a Tűzfal pont az említett BBC sorozat első darabja is, amelyben a legendás Kenneth Brannagh alakítja a legendás Kurt Wallander felügyelőt.

Az új kötet megújult külsőt is jelent a könyvsorozat számára, örömmel üdvözöltük a jóval modernebb borítót és a sokkal kényelmesebb puha fedelet, amitől a kötet kezelhetőbbé vált tárgyként. A történet természetesen egy gyilkossággal kezdődik, amely a szokásosnál is jobban sokkolja a rendőröket, mivel két tizenéves lány követte el. Biztos máshol is történnek hasonló borzalmak, de nekünk rögtön a magyar taxisgyilkosság ugrott be, különösen, hogy Mankellnél is taxis az áldozat, talán van is összefüggés, nem tudjuk. A mindennapi szörnyűség később átfordul egészen különlegesbe, fontos szerepet játszik az internet számos vonatkozásával, innen is a cím. A mi ízlésünknek egy kicsit túlbonyolított, túl grandiózus a végkifejlet, de valószínűleg muszáj ilyesmivel lenyűgözni az olvasókat, nem mindenki részesíti előnyben az egyszerű bűnügyeket, mint mi.

Mankell viszont rendkívül ügyesen használja az internetet, mint szereplőt, kiválóan tart mértéket, így a könyv technikailag nem válik elavulttá pár év alatt, mindig csak annyit mond, annyit magyaráz az egyes akciókkal kapcsolatban, amennyit feltétlenül szükséges. Muszáj is visszafogottnak lennie, hiszen főhőse, Wallander majdhogynem számítógépes analfabéta, de a végére még ő is egészen kikupálódik, de legalábbis meggyőződik róla, hogy van értelme a billentyűzet koptatásának. A jó öreg slampos, magányos és depressziós felügyelő más szempontból is komoly változásokon ment keresztül a legutóbbi kötet óta, például lefogyott, cukorbetegsége miatt odafigyel az étkezésére és arra, hogy mozogjon. Még a magány ellen is tesz lépéseket, bár ezeket ő maga sem nevezné feltétlenül sikeresnek.

Szóval Wallander mondhatni kívül-belül megújult, ami nagyon jót tett a sorozatnak, izgatottan várjuk a folytatást.

KM