Hogy létezik-e a tökéletes bűntény, arról megoszlanak a vélemények, de ha igen, akkor a legalkalmasabb helyszín egy óceánjáró luxus-üdülőhajó lehet. Ha valaki a fedélzetről észrevétlenül a hullámok közé esik, a holttestet nem lehet megtalálni, és legtöbbször azt sem tudni, gyilkosság vagy baleset áldozata lett-e az eltűnt, netán saját akaratából vagy mondjuk alkoholos befolyásoltság okán, véletlenül bukott át a korláton. Az utasok és a személyzet - átlagban 2-3 ezer ember - körében a gyanúsítottakat vagy szemtanúkat sem könnyű megtalálni.

A titokzatos eltűnések immár a washingtoni kongresszust is foglalkoztatják, hiszen az óceánjárókon turistáskodók többsége amerikai állampolgár. Világszerte kétszáz körül van az úszó szállodák száma, és előrejelzések szerint az idén 12,6 millió vendégük lesz (közülük nagyjából 9,5 millió amerikai). Ehhez képest persze nem tűnik soknak, hogy 2003 és 2006 között - mint ezt az amerikai képviselőház a hajótársaságok bevallásaiból megállapította - 24 ember tűnt el a hajókról. Miután azonban az USA-ban tavaly civil szervezetet hoztak létre az eltűntek és megerőszakoltak hozzátartozói, március végén a kongresszus egyik tengerészeti albizottsága is foglalkozott az üggyel. Az egyesület alapítóinak egyike egy gyászoló apa, Kendall Carver, egy biztosítótársaság volt ügyvezetője, aki eddig 75 ezer dollárt költött magándetektívre és ügyvédre. A nyomozás mégis csak addig jutott, hogy 40 éves, egyedülálló lánya, mielőtt 2004-ben Seattle és Alaszka között eltűnt a 2200 utast befogadó Mercury fedélzetéről, közeli kapcsolatba keveredett a személyzet egyik tagjával. Ennél többet csak a hajót üzemeltető Celebrity Cruises társaságtól lehetne megtudni, az viszont minduntalan arra hivatkozik, hogy nem kötelessége felderíteni, történt-e bűncselekmény.

Az esetek kétségkívül rejtélyesek, és az adatok nem igazán megbízhatóak, mert a hajótársaságok a felségvizeken kívül, nyílt tengeren a saját embereikkel látnak hozzá a vizsgálathoz. Nem kötelesek jelenteni a történteket, bár amerikai nyomásra újabban önkéntes alapon beszámolnak a gyanús esetekről. A titokzatos eltűnések sorában az egyik legutóbbi egy 62 éves német nő tavaly szilveszteri esete. A Queen Elizabeth 2 fedélzetén, valahol Madeira és Southampton között, szokása szerint reggel úszni indult a hajó medencéjébe, és azóta senki sem látta. A hamburgi család külön internetes honlapon várja a tanúk jelentkezését, egyelőre hiába. Nem sokat segített a kevés hozzászóló, köztük az az úszómester, aki szerint akár az úszómedence lefolyója is beszippanthatta az asszonyt.

A hajótársaságoknak nem mindig tiszta a lelkiismeretük - ráadásul akkor is féltik a jó hírüket, ha vétlenek. Mindent nem lehet ugyan eltussolni, de nemegyszer a legegyszerűbb megoldást választják, ha valaki bűncselekmény gyanújába keveredik: a legközelebbi kikötőben partra teszik, mielőtt kívülálló vizsgálat kezdődne. A másik módszer, hogy mélyen a zsebükbe nyúlva csendesítik le a hozzátartozókat. A Royal Caribbean társaság 1 millió dollár körüli fájdalomdíjat fizetett egy özvegynek, miután ifjú amerikai férje 2005-ben épp a nászútjuk közben eltűnt. A körülmények azért is gyanúsak, mert nem sokkal az után, hogy a férjnek nyoma veszett, nemi erőszak gyanújába keveredtek azok az alkalmi ismerősök, akikkel féktelen italozás közben utoljára látták, ezért - a fenti recept szerint - az első adandó alkalommal partra tették a kellemetlen utasokat.

A váratlan elhalálozásoknál gyakoribb a szexuális zaklatás és az erőszak. A hajótársaságok szerint az úszó szállodák biztonságosabbak, mint az Egyesült Államok földje, ám egy hajózásra szakosodott szociológus, Ross Klein az említett márciusi képviselőházi meghallgatáson a saját számításai alapján azt állította: egy utasnak - vagy akár a személyzet valamely tagjának - a fedélzeten másfélszer akkora esélye van rá, hogy megerőszakolják, mint odahaza. Igaz, a számítás kevés eseten alapul.

Egy miami ügyvéd, a tengerjárók áldozataira szakosodott James Walker szerint a hajótársaságok 2003 és 2005 között 178 szexuális bűncselekményt ismertek el, de úgy véli, ez csak a jéghegy csúcsa, a legtöbb incidensre nem derül fény. Még csak terv egy olyan amerikai törvény, amely kimondaná, hogy a hajótársaságoknak legalább az amerikai polgárok elleni bűncselekményeket négy órán belül jelenteniük kell, legalábbis olyankor, amikor a hajó amerikai kikötőt érint vagy más okból amerikai joghatóság alá vonható.