A Sunday Times szerint Angliában, az elmúlt három évben 26 öngyilkosság volt egyértelműen az internethez kapcsolható, de az infrastrukturális fejlődésben az élen haladó Japánban ez a szám már 2005-ben 91 volt. A valós adat azonban ennek a többszöröse. Nagyon sok öngyilkosság szerencsétlenségnek vagy balesetnek látszik, és sokan eltüntetik az internethez kötődő nyomokat még tettük elkövetése előtt.

A depressziós oldalak tele vannak komor gondolatokkal, halált fontolgató tűnődésekkel, az öngyilkosság gondolata nem szégyen, hanem általános téma. Sokan partnert, ötleteket keresnek tettük elkövetéshez. Az „öngyilkos” szó nem használatos, helyette (már nemzetközi szinten is)a metaforikus „Catch The Bus (CTB)” (elérni a buszt) frázis az elterjedt. A legnépszerűbb csatornák az alt.suicide.holiday (ASH) és az #alt.suicide.bus.stop (ASBS).

Az utóbbinak 1400 regisztrált tagja van, a többség angol, amerikai, és skandináv. Ezen az csatornán történt az első botrányok egyike. A18 éves Simon Kelly 2001-ben csetelés közben gyógyszerekkel ölte meg magát, miközben négy aktív beszélgető partner „tartotta benne a lelket”, tudván hogy haldoklik. A társaság egyik tagja, privát beszélgetéseket is folytatott a fiúval, és tudta egy rokon telefonszámát, mégsem nyúlt a kagylóért, inkább „kellemes busz utat” kívánt, és izgatottan hozzátette: „remélem, jól sikerül”.

 
Egy másik, még ennél is ijesztőbb, interneten keresztüli halál idén márciusban történt, amikor a 42 éves Kevin Whitrick, a webkameráján keresztül, élőben felakasztotta magát a PalTalk weboldalon. (a borzasztó felvételt eltávolították az internetről). Az eset egy uszító fórumon történt, amelynek az volt a célja, hogy az ida író emberek egymásnak essenek. A résztvevők többsége nem gondolta komolyan, hogy Whitrick tényleg elköveti a tettét, és kíméletlenül buzdították, csak amikor már nem mozdult, akkor értesítette a rendőrséget az egyik tag.

Tény, aki megosztja legmélyebb gondolatait az ismeretlen és arctalan közönséggel, annak számolnia kell azzal, hogy a hallgatóság között számtalan elmebeteg és aberrált lehet, akinek bátorító hangvétele valójában perverz öröm, és saját szórakoztatására manipulálja a beszélgetést. Az ASH és az ASBS csatornák ezeket a személyeket „trollok”-nak nevezi és próbálkozik a kiszűrésükkel. A halott fiatalkorúak (az öngyilkosság az egyik leggyakoribb halálok a 15-24 évesek körében) szüleinek azonban ez kevés. Egyöntetűen az a véleményük, hogy ha nem lett volna az internet, gyermekeik túltették volna magukat a nehéz életszakaszon, és ma is életben lennének. Paul Kelly, Simon apjának az alapítványa, a Papyrus folyamatosan lobbizik az öngyilkossággal kapcsolatos weboldalak krimianalizálásáért.

Angliában egy jogszabály kimondja, hogy az öngyilkosság nem bűncselekmény, de az abban  való segédkezésért, buzdításért akár 14 év börtön is járhat. Az Igazságügyi Minisztérium szerint a meglevő törvény kiterjeszthető az internetre, de kiegészítésre szorul az internet  nemzetközi jellege miatt, valamint a kiskorúak védelme érdekében.
 
Eddig csak két esetben történt bírósági eljárás. Az egyik alkalommal egy kettős öngyilkosság túlélő tagját Louis Gillies-t ítélték (volna) el, de az a tárgyalás napján felakasztotta magát. A második egy troll tárgyalás volt. Gerald Krein (26) Valentin napi öngyilkos partit rendezett 31 résztvevővel, akik közül egy nő saját maga mellett a gyerekeit is meg akarta gyilkolni. Kreinről kiderült, több embert bátorított az interneten halálba, és jelenleg az elmebetegek börtönében raboskodik.

Az ASBS oldal moderátora, Therese (az igazi neve nem publikus) ehhez képest teljesen más nézetet képvisel. Szerinte a mentális betegségeknél elérhető a gyógyulás, ha az extrém viselkedést elfogadják. Az internet személytelensége és az írás felszabadító dolog.

Sokan vannak, akik online segítséggel képesek a külvilágban funkcionálni. Ha pedig ez mégsem megy, méltósággal és ítéletektől mentesen, szabadon távozhatnak. "Aki a mi buszmegállónkba érkezik, azt az orvosok nem tudják meggyógyítani, és önmaguk sem képesek a gyógyulásra egyedül. A web az utolsó esélyük... 90 százaléka azoknak, akik kapcsolatba lépnek velünk, egyetért abban, hogy ha nincsen öngyilkossági hajlama valakinek, akkor nem értheti ezt a gondolatkört, és ettől ez olyan, mint a Névtelen Alkoholisták csoportja.” mondja Therese.

A csoport soha nem avatkozik bele egyetlen esetbe sem, de ennek ellenére a csatorna nem illegális. „Mi úgy gondoljuk minden lehetségeset meg kell tenni azért, hogy valaki jobban érezze magát, és a tett ne kerüljön elkövetésre. Csak ha semmi sem sikerült, azután van joga valakinek arra, hogy véget vessen az életének.”

David Gunnell, a National Suicide Prevention Stategy for England (az országos prevenciós szervezet) tanácsadója azonban nem egészen így látja: „Nehéz megítélni ebben a gondolatkörben, mikor beszéljünk nyíltan az öngyilkosságról, és mikor próbáljuk meg az állapotot a lehetséges határig bagatellizálni. Az internet egy fajta kognitív viselkedés terápiát szolgáltat, ha szabadon kifejezhetjük magunkat - de ha egymást bátorítjuk az öngyilkosságra, akkor az már nem normális.”

A pozitív konzultáció azonban bármennyire is elfogadhatónak tűnik, a fiatalkorúak kérdésében nem segít. Ők még nem tudják az érzéseiket pontosan kifejezni, hajlamosak az impulzív cselekedetekre, és a halálesetekből úgy tűnik, nem teljesen úgy kódolják az üzenetet, ahogyan azt szeretnénk. Az ő számukra valamilyen törvényileg garantált védelmet kellene biztosítani a perverz trollokkal szemben.  

Krisztina O'Brien