Az elválás, a szakítás szenvedéssel járó folyamat. A gyászmunkát el kell végezni, a fájdalmakat meg kell élni, különben folyamatosan kísértenek, s akadályát képezhetik egy új kapcsolatnak. A főnixmadár hasonlatával élve: a legnagyobb mélységekig eljutva szükséges akár porig égni, hogy a hamuból szikrát lobbantva új láng születhessen. Ehhez azonban definiálni kell a kapcsolat végét, hogy a remény utolsó kis lángja se pislákoljon már. Vajon a búcsúszex mennyiben jó zárszó a szerelmi viszony alkonyán?

Lássuk először, mi is a két legjellemzőbb helyzet! Az egyik kritikus időpont a kapcsolat lezárásának a kimondása, amennyiben az otthoni környezetben zajlik. Ekkor a szakító fél vigasztalása átalakulhat spontán szerelmeskedéssé, akár „megszokásból”, akár a bűntudat oldása végett. Kikönyörgése rendszerint az elhagyott fél kétségbeesett pánikreakciója szokott lenni: a tagadás, a meg nem történtté tevés, a szerelem bizonyítékáért harcolva. Ez az aszimmetrikus érzelmi viszony azonban a távolodó felet még inkább eltávolítja, az elhagyottat pedig heves, esetleg megalázkodó érzelmi kitörésekbe kergeti, s a visszautasítás fájdalmas jégfalába ütközteti.

A második, sokkal gyakoribb helyzet, amikor az utolsó holmikért osonunk vissza – ennek időzítésébe azonban már több tudatosság csempészhető, a spontaneitás látszatával. Ez a reménykedők terepe, ezért ilyenkor olyan szexi fehérneműk is előkerülhetnek, pozitúrák és kívánságteljesítések is történhetnek, amilyenek soha korábban. Így a már langyos erotika hirtelen újra szenvedélyessé válhat – a döntés megszületését követően azonban már ritka, hogy a kapcsolat jövőjét tekintve tartós változást hozzon, ideig-óráig prolongálhatja csupán. Gyakoribb azonban, hogy a férfi a kezdeményező, hisz jellemzően a szex az ő „szeretetnyelve”: „szerettelek azért, s jó volt veled” az üzenete, ami viszont a nő gyógyulásnak indult sebeit mélyen feltépi.

Az aktus érzelmi következményeit illetően amúgy is érvényesülni szokott az a nemi különbség, ami már az ismerkedés szintjén is jelen lehet: a férfi az első szexuális együttlét előtt hevesen udvarol, és lehozza a csillagokat (azt követően ellustul vagy lelép), míg a nő épp az után kötődik és motivált, hisz érzelmileg megnyílt a férfi számára. Ez a női szexualitás sajátosságaiból fakad: ő a befogadó, emellett a szemlecsukáshoz szükséges bizalom és önátadás már kialakult, így sokkalta fájóbb a csalódás. Ez a nemi különbség a búcsúszex esetében pedig azt jelentheti, hogy a férfi számára inkább a lezárást, míg a nőnél a még mélyebb emocionális bevonódást, így a szenvedést erősítheti.

Hevesi Krisztina szexuálpszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, november 20-án megjelent számában olvasható, melyben az elengedés, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül szakértő szerzőinkkel. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!