Az egészségünk és a jóllétünk az elmúlt évtizedekben egyre fontosabbá vált számunkra, ám ezzel együtt az egészségszorongás formájában magunkra szabadítottuk a szorongás egy speciális típusát is. Nem véletlen, hogy pont most született meg, és vált az érdeklődés tárgyává Csabai Márta egészségpszichológus, egyetemi tanár Aggódó testünk – a szorongástól a belső biztonságig című könyve.

A szakember részletesen bemutatja a szorongás, az aggodalom és az egészségszorongás külső és belső hajtóerőit, miközben a fejezeteket lezárva útravaló kérdésekkel terel bennünket az önismeret és önreflexió útjára úgy, hogy szorongásaink feloldásának lehetőségeit is elénk tárja.

Az egészségszorongás felerősödése

A Covid-járvány alapvetően változtatta meg a mindennapjainkat (gondoljunk csak a munkavégzés módjára), ám mint az Csabai Márta, a HVG Extra Pszichológia Szalon vendégének szavaiból kiderült, az egészséghez, a betegségekhez és az elmúláshoz való viszonyunkra is erőteljesen hatott. A CEU-n nemrégiben rendezett esten a könyvszerző professzor Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal, egyetemi docenssel és Szörnyi Krisztina, HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztőjével beszélgetett.

A pandémia alatt szembesültünk a bizonytalanság és a kontrollvesztettség addig talán ismeretlen érzésével, megrendült a saját tudásunkba és a tudományba vetett bizalmunk. A változás drámai mértékét mutatja, hogy a nemzetközi kutatások alapján a jelentős látencia mellett manapság 40 százalékra tehető a kifejezetten egészségszorongással küzdők aránya.

Míg a régmúlt emberének élete szinte minden pillanatában számolnia kellett a bizonytalansággal, a betegségekkel és a halál lehetőségével, addig mi mindezt igyekszünk távol tartani magunktól – emelte ki Kőváry Zoltán. Csabai Márta kifejtette: a szorongás életünk természetes velejárója, és mivel nem tudjuk teljesen megszüntetni, személyre szabott biztonságkeresési stratégiákkal csökkenteni tudjuk a mértékét, és így azok a lelki és a fizikai egészségünkre gyakorolt káros hatásait is.

A technológia és az információk útvesztője

A krízis szerencsére nemcsak a negatív érzéseinkre hatott, hanem felerősítette bennünk az értelemkeresés, az önismeretre és az önreflexióra való törekvés igényét is, amelynek végső célja a személyes életünk feletti kontroll visszaszerzése. Ám míg korábban mindennek eszközeit a különböző rituálék és „varázslatok” jelentették, napjainkra – ahogy a Károli Egyetem professzora fogalmazott – végbement a világ varázstalanítása.

A jóllétünket illetően a világ varázstalanítása nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az egészségről, a betegségekről gyakran már nem a testünk jelzései vagy az orvosi szakvélemény alapján alakítjuk a véleményünket és a viszonyulási pontjainkat.Inkább digitális eszközeink – például az okosórák és megannyi más szenzoros kütyük – adatai alapján nyugszunk meg, vagy kezdünk el aggodalmaskodni.

Csabai Márta példaként említi azt az esetet, amikor valaki rendben átaludja az éjszakát, ám mivel alvásfigyelő appja negatív adatokat mutat, saját tapasztalatai helyett a szenzoroknak hisz, és kellemes pihenése ellenére aggodalmaskodni kezd. Tehát a testünk minden rezdülését mérő szenzoroktól reméljük visszanyerni a biztonság érzetét. Mindez Kőváry Zoltán szerint veszélyes terep, mert „elidegenítheti az embert a saját személyiségétől”.

Aggasztó cyberchondria

S miközben természetes módon törekszünk a biztonságra, gyakran nem a megfelelő eszközöket választjuk. Valószínűleg nem él közöttünk olyan ember, aki bizonyos testi tünetei kapcsán olykor ne kérné ki „Dr. Google” véleményét. Ezzel viszont az a gond, hogy legtöbb esetben a remélt szorongáscsökkentő hatás helyett stresszszintünk növekedésével kell számolnunk.

Egy ausztrál kutatás szerint az egészségével összefüggő internetes keresések után a megkérdezettek 60 százaléka gondolta magát betegnek, míg közel 40 százalék egyenesen halálos kórt „diagnosztizált” magánál.

Ez pedig a könyvben is tárgyalt cyberchondria jelensége, ami azért jelent rizikót, mert az egymásnak ellentmondó és a laikusok által megfelelő módon nem értelmezhető információk özöne újabb szorongások előidézőjévé válhat. Vagyis miközben szeretnénk megszabadulni az aggodalmainktól, ennek éppen az ellenkezőjét érhetjük el.

A bio-pszicho-szociális modell

A köznyelvben csak hipochondriaként emlegetett állapot nagyfokú egészségszorongást jelent. Ilyenkor olyan szinten foglalkozunk az egészségünkkel és a tüneteinkkel, amelyek zavart okozhatnak életvitelünkben is. A pszichobiográfiával is foglalkozó Kőváry többek között Thomas Mann és Füst Milán írókat, Salvador Dalí és Andy Warhol képzőművészeket sorolta ide.

Csabai Márta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adataira hívta fel a figyelmet, amely szerint 30-40 százalék is lehet azoknak a háziorvoshoz fordulóknak az aránya, akik testi tünetei mögött nem fedezhető fel szervi elváltozás. A leggyakoribb ilyen panaszok a fejfájás, szédülés, ízületi fájdalmak és emésztési zavarok.

A csak organikus okokkal nem magyarázható testi bajok, a pszichoszomatika hátterében egy úgynevezett bio-pszicho-szociális modell keretében érdemes foglalkoznunk – osztotta meg a professzor. E megközelítés abból indul ki, hogy a tünetek és a betegségek kialakulása mögött biológiai, pszichológiai és társadalmi hatások komplex folyamata játszódik le.

Mindenki számára megoldást jelentő univerzális tippek nincsenek, ugyanakkor mindenkor megvannak az eszközeink a sikeres megküzdésre – bátorít mindenkit Csabai Márta. Önismeretünk fejlesztése, önészlelésünk mélyítése, belső erőforrásaink feltárása, a témáról való közös beszéd és a kollektív tapasztalatok megismerése hozzájárulhatnak szorongásaink csökkentéséhez, a sokkal jobb életminőséghez. Kőváry Zoltán úgy látja, ilyenkor az önismeret célja nem az ön- vagy mások hibáztatása („Ki tehet a betegségemről?”), hanem a változtatást, gyógyulást segítő lehetőségeink feltárása.

Lippai Roland

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!