Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Talán még mindig a tabutémák közé tartozik a félelem és a szorongás, pedig nem él a világon olyan ember, aki ne tapasztalta volna meg ezeket az érzéseket. Pontosan mi történik ilyenkor velünk, és mit kezdjünk ezekkel a kellemetlen állapotokkal? E témát járta körül a legutóbbi HVG Pszichológia Extra Szalon vendégeként és legújabb könyve kapcsán Dr. Belső Nóra pszichiáter.
„A félelemérzés egy olyan jelzés, ami azt üzeni az egyén számára, hogy változtatnia kell a külvilággal való kapcsolatán” – fogalmazott Dr. Belső Nóra a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjén a Marczibányi Téri Művelődési Központban, hozzátéve, hogy „a félelem egy egészséges érzés”.
Míg a fájdalom a fizikai test betegségét jelzi, addig a félelem a lélek fájdalmát üzeni. Viszont az is igaz, hogy a félelemérzetnek is megvannak a maga fokozatai, ugyanis minden egyes embernek más okok miatt kapcsol be a vészcsengője, és máshol húzódnak meg azok a határok is, ami után egy ember életét már a félelmei uralják.
A félelmeink lehetnek reálisak, de átcsaphatnak az irracionalitás világába is – osztotta meg szakmai tapasztalatát a pszichiáter, akinek nemrég jelent meg Félelem, szorongás, pánik – Hogyan találjuk meg a kiutat? című könyve. Előbbi esetében pontosan tudható, hogy valakiben mi vált ki félelemérzetet, ugyanakkor irracionális félelemről akkor van szó, ha „az észérvekkel nem elhárítható és nem megmagyarázható a külső szemlélő számára”. Az pedig már diagnosztikai kérdés, hogy az ebben az állapotban lévő személy tisztában van-e a félelmei irracionalitásával vagy annak akár bizarr voltával.
A mentális radarrendszer riadója
Ha viszont a mentális radarrendszer túlságosan gyakran jelez, ami átcsaphat ok nélküli félelemérzetbe is, akkor már szorongásról beszélünk. Tehát az egészséges félelem és szorongásos zavarok között markáns választóvonal húzódik.
Előbbi esetében ismert okok játszanak szerepet, míg a szorongás a kiváltó okok ismerete nélküli folyamatos félelemérzés, ami már egy patológiás állapot. Szorongásos betegségről van szó, aminek kiváltó okait már az agyban kell keresni, hívta föl a figyelmet Dr. Belső Nóra a Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztőjével való beszélgetés során. Kérdésre válaszolva elmondta: miután egy automatikus reakcióról van szó, a félelemérzettel küzdő ember számára a „ne pánikolj!” típusú mondatok nem jelentenek támogatást.
S hogy milyen tünetek jellemzik a szorongásos állapotot? Dr. Belső Nóra a legfontosabb tünetek közé sorolta a mellkasi nyomás- és szívdobogás-érzést, a gombócérzést a torokban, a zsibbadást, illetve a nyírkos tenyereket és a gyakori viszketési késztetést is. A pszichiáter ugyanakkor kiemelte, hogy ezek a tünetek más betegségek során is jelentkezhetnek, és bizony – noha nem betegségről van szó – a szerelem érzése is kiválthat hasonló reakciókat. Viszont az alvászavarok a pszichiátriai betegségek jelentős részében megjelennek, ezért az alvással kapcsolatos problémák erős jelzésértékkel bírnak.
A nők és a férfiak másképpen reagálnak
Noha napjaink eseményei – így a jó ideje velünk lévő pandémia vagy a néhány száz kilométerre zajló orosz-ukrán háború – bőven magukban hordozzák a negatív érzések lehetőségét, ezt viszont az emberek nemi hovatartozásuk, illetve személyiségüket és szocializációjukat tekintve is eltérően élik meg és igyekeznek feloldani.
A nők és férfiak többek között eltérő biológiai működésük okán is különböznek, ezért a félelmet és a szorongást kiváltó tényezők és a megélés kapcsán is másképpen reagálnak. Mint kiderült, előbbiek gyakrabban szorongásos zavarokkal, míg utóbbiak inkább az egzisztenciális szorongás kihívásaival küzdenek. Ugyanakkor a nők – hallottuk a pszichiátertől – nagyobb arányban fordulnak segítségért.
Mindezek mellett fontos szerepe van a személyiségnek is. A temperamentumra – mint a személyiség legmélyebben elhelyezkedő magjára – épülnek rá a környezeti hatások, amelyek a szocializáció folyamatában, a szülők nevelési stílusában és megküzdési stratégiáiban, összességében a családi mintázatokban öltenek testet. A „gén és a környezet interakciója az emberi szocializáció során meghatározza”, hogy egy emberből negyven éves korában mi vált ki szorongást – hangzott el.
Szembenézés és adaptáció
Joggal vetődik föl a kérdés: hogyan küzdhetünk meg a félelmeinkkel és a szorongásainkkal? Ha ismert a félelem tárgya – mondta Dr. Belső Nóra – akkor megvan a lehetőség a helyzettel való eredményes megküzdésre is. Miután alapvetően egy stresszhelyzetről és az arra adott reakcióról van szó, a megküzdési stratégia is ennek megfelelő lehet: megküzdés, menekülés vagy adaptálódás. Ezeket az érzéseinket le tudjuk győzni, ha például egy terápia során szembenézünk velük és adaptálódunk hozzájuk.
Vannak olyan helyzetek, amikhez alkalmazkodnunk kell. A pszichiáter a több mint két éve velünk lévő koronavírus-járványt hozta példának, emlékeztetve arra, hogy az első hullámok idején mindenkit sokkolt az ismeretlentől való félelem, majd az emberiség fokozatosan hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy együtt kell élnie ezzel vírussal. „Adaptálódunk a félelem érzéséhez, és hosszú távon ez az egyetlen lehetőségünk, mert nem tudjuk kiiktatni a félelmünk minden tárgyát, és megküzdeni sem tudunk mindennel” – hangzott el az útravaló gondolat.
Lippai Roland
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.
