Ha tudatosan szeretnénk elősegíteni, hogy kamasz gyerekünk nyitottabb legyen felénk, akkor ezeket a kommunikációs módokat ne használjuk - ajánlja L. Stipkovits Erika pszichológus.
A serdülők még egy jó, közvetlen szülő-gyerek kapcsolatban sem fognak már mindent megosztani magukról, magánéletükről szüleikkel, ám ez a szülőknek sem érdekük, mert a kamasz így tud fokozatosan leválni. Érdemes azonban törekedni egy teherbíró, nyílt kapcsolat kialakítására, ahol a serdülő biztonságosan bevallhatja botlásait is, és szükség esetén segítséget tud kérni.
Az alábbi kommunikációs módok kerülendők, mert akadályozzák a mélyebb megnyílást, és szülői fölényt sugallnak. Emiatt kiváltják a kamasz dühét, amire a szülő szintén indulatosan reagálhat, és szidhatja, neki tulajdoníthatja a felelősséget a helyzet súlyosbodásáért. Az alábbi, nem ajánlatos kommunikációs módok természetesen keverednek, nem szoktuk őket sohasem tisztán alkalmazni, az érthetőség kedvéért lettek kategorizálva.
„Jobban teszed, ha…” – Parancsolás, fenyegetés

„Ezt kell tenned!”, „Ezt nem teheted!”, „Elvárom, hogy ezt csináld!”, „Hagyd már abba!”, „Kérj bocsánatot!”, „Nem érdekel, mit akarsz, azonnal gyere haza!” – Az ilyen és hasonló szülői reakció azt üzeni a kamasznak, hogy az ő érzései és igényei, szükségletei nem fontosak, ehelyett alá kell rendelődnie, fejet kell hajtania a szülők érzései és igényei előtt.
Még rosszabb, ha ráparancsolunk: „Hagyd abba ezt a hisztit!”, mert ez azt fejezi ki, hogy nem fogadjuk el az érzéseit, tehát nem fogadjuk el őt. Továbbá ez az üzenet félelmet vagy ellenállást kelt a szülői hatalommal szemben. A serdülőben ez haragot, dühöt vált ki, így hajlamossá válhat ellenséges érzései megfogalmazására, dührohamokra, visszavágásra, dacra, a szülői erélyesség próbálgatására.
Az utasítás, a parancsolgatás azt jelzi, hogy a szülő nem bízik a kamasz ítéletében és hozzáértésében, hogy maga is belássa, a viselkedése nem helyes.
„Jobban teszed, ha …!”, „Jobb, ha meg sem próbálod!”, „Figyelmeztetlek, ha ezt megpróbálod, akkor …!” – A dirigáláshoz, parancsolgatáshoz hasonlóan a fenyegetés is kiválthat haragot és más ellenséges érzéseket a kamaszokból. Azt jelzi, hogy a szülő nem akarja tiszteletben tartani a serdülő szükségleteit és kívánságait.
Előfordul, hogy a kamasz megpróbálja elhárítani a fenyegetést egy vállrándítással („Nem érdekel, mi lesz, én akkor is ezt csinálom”). A fenyegetés legtöbbször arra csábítja, hogy próbára tegye a szülői fenyegetés elszántságát. Így sokszor csak azért csinál valamit, amitől pedig szülei óvták, hogy lássa, milyen következményekkel jár az valójában.
„Én a te helyedben…” – Prédikálás, tanácsadás

„Ezt kellene csinálnod!”, „Ezt illene magadtól is tudnod.”, „Kötelességed ezt megtenni.”, „Azt mondtam, hogy így vagy úgy csináld.” – Ezek az üzenetek az illem, a kötelesség, a norma követelményeire figyelmeztetik a kamaszt, aki erre még hevesebben ellenáll, és védi álláspontját, amikor ezeket az illik, muszáj, kellene felszólításokat kapja.
A prédikálás magasiskolája a szülő bizalmatlanságát rejti, miszerint a serdülő úgysem tudná önmaga, mit kell tennie. Ami aztán bűntudatot okozhat, hiszen azt érzi a kamasz, hogy „rossz vagyok”. „A nagyiról nem beszélhetsz így!” típusú mondatok azt üzenik a kamasznak, hogy a szülei nem hiszik, hogy a serdülő önmaga is meg tudná ítélni, mely etikett szerint kell éppen viselkednie.

„Szerintem azt kell tenned, hogy…”, „Legjobb lenne neked, ha…”, „Miért nem próbálod így?”, „Én a te helyedben…” – Az ilyen üzenetek hallatán a kamasz bizonyítva látja, hogy szülei nem bíznak ítéletében, abban, hogy maga is találna megoldást.
Előfordul, hogy a serdülő már hozzászokott szülei megoldásaihoz, tőlük függ, és nem gondolkodik önállóan, szülőjétől várja, hogy mikor mit csináljon. Van, hogy ellenáll a szülői javaslatoknak és ötleteknek („Majd én eldöntöm egyedül”, „Utálom, ha megmondják, mit csináljak”).
A tanács sokszor a szülő felsőbbrendűségét jelzi, emiatt pedig kisebbrendűségi érzést alakíthat ki a kamaszban. Előfordulhat az is, hogy a tanácsból kiderül, hogy szülei egyáltalán nem értik, mi is a kamasz problémája, mire ő ingerülten visszavág: „Nem mondanád ezt, ha tudnád, miért nem akarom!” A gyakori tanácsadás nemcsak túlzottan leköti a kamasz gondolatait, érzéseit, védekező erejét, de kreatív energiáinak kiaknázását, a saját ötleteinek megszületését is akadályozza.