Hogyan lépnek kapcsolatba egymással a generációk? Kiteljesedik-e az álmom a fiamban? Mikor kezdődött a történetem? Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek szóló párbeszéde ezúttal a kísértetek birodalmába vezet.
B. D.: Van 2 szülőnk, 4 nagyszülőnk, 8 dédszülőnk, 16 ükszülőnk, a következő generációban 32, a hatodikban 64 ősünk, és így tovább. Itt hordjuk magunkban őket. Ennyi embert. Jó lenne megismerni őket, belelátni az életükbe, valamilyen varászszemmel átvilágítani, átlátni a kapcsolatokat, a vándorló géneket, az okokat és okozatokat. Az Esterházy család egyik ága Ádámig vezeti vissza magát. Izgalmas, nem?
F. A.: Inkább talán félelmetes. Ibsen drámájában, a Kísértetekben Alvingné a fiatalok hangját hallgatva beszél arról, hogy a generációkon keresztül ható hazugságok hogyan formálják és kötik gúzsba a fiatalok életét. Mindannyian csak kísértetek vagyunk, nem tudjuk, honnan jönnek a gondolataink, miféle régi hiedelmekben, szokásokban, téveszmékben, hazugságokban gyökereznek.
D. H. Lawrence pszichoanalitikus, költő, regényíró pácienseket fogadott, amikor pénzre volt szüksége, mert az írásból nem tudott megélni. Az ő megfigyelése, hogy a fiatalabb generáció megteszi azt, ami az idősebb generáció álma.
![](https://img.hvg.hu/Img/b2dea50fcee14f6eb810034566fbfb2e/48c6cfb1-9e69-4659-a6a6-650d56f7c85a.jpg)
Gyerekkoromban nagyon szerettem a dzsesszt, főleg a dobolást, a kedvenc zenészeim mind dobosok voltak. Egy alkalommal, úgy húszéves korom körül, fura álmom volt. A színpadon láttam magam egy komplett dobfelszerelés mögött. Ott ültem, kezemben a dobverőkkel, mellettem a többi zenész, szaxofonos, zongorista, gitárosok. A függöny le volt engedve, gyülekezett a hallgatóság. Én kinéztem egy kis lyukon, láttam, hogy rengetegen vannak, és beszartam, mert tudtam, hogy nem tudok dobolni. Ha pedig felmegy a függöny, és elkezdődik a koncert, akkor ezt mindenki meg fogja tudni. Rettenetes volt, szégyelltem magam, és féltem. Erről az álmomról soha nem beszéltem senkinek, főleg a gyerekeimnek nem.
És mi történt? Amikor a fiam, Marci serdülőkorba lépett, lelkesen elkezdett dobolni. Kipróbált más hangszereket is, de végül a dobnál maradt. Most ötvenéves, és még mindig dobol. Az élete legfelemelőbb pillanatai – a saját bevallása szerint – mind a színpadon történtek, amikor felment a függöny, és ő a többi zenésszel együtt koncertezett. Lawrence-nek igaza volt, én csak álmodtam, és a fiam megvalósította az álmomat.
B. D.: Lehet ez puszta véletlen is. Azt, hogy te miért a dobolással álmodtál, ki tudja? Gondolod, hogy van valamiféle tudományosan meg nem magyarázható kapcsolat is a generációk között?
B. D.: Ugye, most viccelsz? Ez kezd átcsúszni valamiféle misztikus őrültségbe!
F. A.: Hülyéskedek, persze, de Sheldrake nem egy misztikus őrült, habár kétségtelen, hogy a morfikus rezonancia elméletét a tudomány a bizonyíthatóság hiánya okán elutasítja. Mégis nagyon érdekes például az, hogy ha egy tucatnyi genetikailag teljesen egyforma, tehát klónegér közül hatot elviszünk Londonba, hat pedig New Yorkban marad, és a londoniaknak megtanítjuk, hogyan találnak élelmet egy bonyolult labirintusban, akkor a New York-iak, akik később találkoznak ezzel a kihívással, sokkal gyorsabban rájönnek a megoldásra. Tehát ami sikerült egyszer valakinek, az könnyebben megy ezt követően másoknak. Sheldrake szerint ez csak úgy lehetséges, hogy abban a bizonyos morfológiai térben valahogyan terjed az információ. Így könnyen eljuthat egyik generációból a másikba.
Olvassa tovább a beszélgetést a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben örökölt sorsunkkal, a transzgenerációs hatással foglalkozunk.
Vegyen részt a következő ingyenes, online HVG Extra Pszichológia Szalonon, ahol Feldmár Andrással és Büky Dorottyával beszélgetünk.
![](https://img.hvg.hu/Img/b2dea50fcee14f6eb810034566fbfb2e/5a2fdf11-682f-486a-bebe-f184e01b284b.jpg)
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.