Immár az ötödik részénél tart az Ember a filmben című új sorozat, ami két hónappal ezelőtt, a járvány harmadik hullámának a csúcsán indult. A rövid, 15-25 perces részek alapötlete nagyon egyszerű: egy vagy két ismert filmből/sorozatból kiindulva egy pszichológus kiemel egy fontos emberi tulajdonságot, lélektani konfliktust vagy krízishelyzetet, azt röviden körbejárja, majd elmagyarázza, hogyan dolgozták fel a jelenséget az adott filmben.

Fontos tudni, hogy a sorozat szakértője, Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktus az elemzéseiben alaposan kivesézi az egyes alkotások kulcsmomentumait, így aki nem szereti a spoilerezést, jobban teszi, ha előre megnézi a szóban forgó filmet.

A videósorozat első darabja a hatalomhoz való viszonyt taglalja a Trónok harca sorozat, illetve Kuroszava Akira Véres trón című filmje kapcsán. Mindennapi emberi kapcsolatainkat átszövik a dominanciaharcok, a hatalmi játszmák – hangsúlyozza a szakember –, már egy egyszerű köszönésből, kézfogásból, szemkontaktusból, hanghordozásból is lehet következtetni, ki az alárendelt, ki akar felülkerekedni. De a munkahelyen, a párkapcsolatokban is rendszeresen felmerül a hatalom megszerzése.

Kapitány-Fövény Máté arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatalom addiktív, függőséget okoz, mert az elért részcélok után újabbakra áhítozik a birtokosa, és egy bizonyos szint után már kontrollvesztetté válhat. A Trónok harcában Daenerys Targaryen karakterében lehet nyomon követni ennek a folyamatát, ahogyan a naiv, ártatlan, szelíd lányból fokozatosan a hatalomtól megrészegülő, tomboló, őrült királynő válik.

A hatalom és téboly közötti összefüggést egészen más szempontból lehet Kuroszava filmjében tanulmányozni. Ott a főhős felesége, Ashaji a háttérből manipulálja a férjét, hogy szerezzen magának, s így áttételesen neki is minél nagyobb hatalmat. Mesterkedése sikerrel jár ugyan, de az odáig vezető út véres titkait nem tudja ép ésszel feldolgozni.

Krízis az újba vagy a semmibe

Az életközepi válság lélektanát tárgyalja a második rész, amelyhez A pankrátor című film adja az apropót. A téma kapcsán a pszichológus kifejti, hogy a krízisek nem csupán megakadást és problémákat hoznak, hanem lehetőséget is kínálnak, hogy továbblépjünk valami új felé.

Az életszakaszok során menetrendszerűen bekövetkező válságokból (mint például serdülőkor, életközép, öregkor) jó esetben megerősödve, az identitást megtalálva kerülünk ki, de akinek ez nem sikerül, annak egy következő krízis során nagy valószínűséggel vissza kell lépnie, előbb a „kihagyott” válságot kell megoldania – magyarázza Kapitány-Fövény Máté.

A fiatalságkultusszal átitatott nyugati társadalmakban különösen erősen törhet felszínre az életközepi krízis, hiszen a test egy formálandó eszköz, nem pedig az identitás szerves része.

Ebből a nehéz korszakból meséli el egy kiöregedőben lévő pankrátor történetét a film, amelynek főszereplője egyszerre küzd az életkorából, fizikai és párkapcsolati lehetőségeiből adódó válsággal, illetve az életének korábbi fordulópontjain elkövetett mulasztásaival. A történet arra is figyelmeztet, hogy ha ezeket a felmerülő kríziseket nem tudjuk megoldani, akkor az utunk a semmibe vezet.

Szerepek mögötti titkok

Hol kezdődik az ember, és hol folytatódnak a társadalmi szerepei? – teszi fel a kérdést a sorozat következő részében a pszichológus. Természetes ugyan, hogy a társadalmi együttélés során szerepeket aggatunk magunkra, hiszen ezekkel lehet kordában tartani a sokszor titkolni való ösztöneinket, de előfordul, hogy ezek a szerepek már nem hitelesek, olyan elvárásokat is magunkra veszünk, amelyek gátolják a saját identitásunk megélését.

Illusztrációnak a Tudhattad volna és a Hatalmas kis hazugságok című amerikai sorozatokat használta Kapitány-Fövény Máté. Mindkettőben egy közösségen kívülálló szereplő kavarja fel az állóvizet, és hozza felszínre a hétköznapi szerepek mögé rejtett titkokat.

A társadalom által elvárt vagy ránk kényszerített szerepek egy egész életet meghatározhatnak, de egy új impulzus, egy külső hang segíthet, hogy az egész közösség újragondolja ezeket, és őszintébben tárulkozzanak fel egymás számára – szögezi le a tanulságot a szakértő.

Megismerés helyett stigma

Az előítélet és a stigmatizáció lélektanát boncolgatja a negyedik rész, amelyhez A vadászat című film szolgáltat művészeti muníciót. Valamilyen szinten mindenki skatulyákban látja a világot, és nagyon sokakkal előfordul, hogy egy másik emberről, vagy emberek egész csoportjáról elkezd előítélettel gondolkodni. Miből fakad ez, és hogyan vezethet ez agresszióhoz – tette fel a kérdést a pszichológus.

A történelmi válságok, a fertőzésveszélytől való félelem, a belső harag vagy a döntéshez szükséges idő rövidsége mind kiválthat sztereotip gondolkodást, amit csak akkor lehet hatékonyan feloldani, ha személyesen is megismerjük a másikat (vagy a csoport tagjait).

A vadászat-ban egy pedofíliával meggyanúsított óvóbácsi története elevenedik meg, és végigköveti, ahogyan megbélyegzi a közösség a főszereplőt, esélyt sem adva neki, hogy megvédje magát. A film nemcsak a bűnbakképzés lélektani folyamatát veszi végig, hanem azt is, hogy akit egyszer így kivet a közösség, annak mennyire nehezen tud megbocsátani, még ha tisztázódik is a hamis vádak alól.

Kapcsolatok és érzelmek

Az ember és a gép közötti érzelmi kapcsolat lehetőségét boncolgatja a sorozat ötödik része. A technológia egyre inkább átveszi a szerepet életünk minden területe fölött, az emberiség egyszerre retteg tőle, miközben egyre több színtéren adja át az irányítást is. Az egyre valóságosabbá formált virtuális világokban pedig nem csupán az egymástól való elidegenedés veszélye áll fenn, hanem végső soron az is, hogy kötődés alakuljon ki robot és ember között.

Minderre A nő című film kapcsán tér ki Kapitány-Fövény Máté. A jövőben játszódó történet szerint a férfi főszereplő menekül a kapcsolatoktól, fél a valós érzelmektől, így egy idő után egy szoftver női hangjával, Samanthával kerül egyre közelebbi kapcsolatba.

Nem lehet azonban a konfliktusokat és a negatív érzelmeket kivonni két ember viszonyrendszeréből, hiszen minden kapcsolat működésének ez az alapfeltétele, sőt, ezek határozzák meg a dinamikáját, és tudnak fejlődést generálni. Feltéve persze, hogy fel tudjuk vállalni az ezekből a helyzetekből fakadó konfliktusokat, beszélni tudunk róluk, és így közösen találunk megoldást is – szűri le a tanulságokat a pszichológus.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben örökölt sorsunkkal, a transzgenerációs hatással foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.