Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mostanában sokat hallani a transzgenerációs hatásról, sőt traumáról, és felmerülhet bennünk, hogy ez a jelenség milyen módon bukkanhat fel az ember életében.
Nem minden fajta szarka farka
tarkabarka,
csak a tarkabarka fajta szarka
farka tarkabarka.
Gyerekkoromban anyámtól sokszor hallottam ezt a mondókát. Arra már nem emlékszem, hogy mikor mondta, de azt tudom, hogy nagyon szerettem tőle hallani. Ez jutott eszembe, amikor gondolkodni kezdtem a transzgenerációs hatások következményeiről. Ugyanis a transzgenerációs hatások nem mindenkinél okoznak lelki sérülést.
De amikor például valaki új élethelyzetben az akadályokat nehezebben veszi, látszólag indokolatlanul kezd szorongani, indokolatlannak tűnő félelmeket él át, depressziót vagy erőteljesebb vegetatív tüneteket vesz magán észre, izzadni, remegni kezd, akkor érdemes kicsit körülnézni a családja múltjában: mi történt a szülőkkel, a nagyszülőkkel a háború alatt.
Jellegzetes tünetek
A transzgenerációs hatás olyan viselkedésminták, gondolkodási formák összessége, amelyet jórészt a szüleinktől kapunk. Ők pedig azt adják tovább, amit kisgyermekként a saját szüleiktől tanultak el, és ez így megy generációról generációra.
A transzgenerációs trauma a mindennapjainkban tapasztalható jelenség. Ha egy kliens depressziós, szorongásos tünetekkel, öngyilkossági gondolatokkal, pánikreakciókkal pszichológushoz fordul, akkor érdemes vizsgálódni a család múltjában is: előfordult-e valamilyen társadalmi trauma.
Többek között, hogy a nagyszülők közvetlenül érintettek voltak-e a holokauszt borzalmaiban. Emellett háborús veteránok, szexuális abúzust elszenvedett nők leszármazottaiban is kimutatható, hogy jellegzetes tüneteket produkáltak, mintha maguk is elszenvedték volna a tragédiát. Ez a lappangó információátadás akkor is megtörténik, amikor nem is tudunk róla.
Karinthy és a matematika
A transzgenerációs folyamatot Karinthy Frigyes nagyon frappánsan írja meg a Tanár úr kérem című könyvében, amikor Gabi fiának az aránypár rejtelmeit próbálja elmagyarázni.
Gabi nem érti a feladatot. Ahogy az apa leül a fia mellé, akkor ugrik be egy gyerekkori emlék. Ő volt gyerek, és az ő apja ült le ugyanígy hozzá, hogy egy matematikai feladatot elmagyarázzon neki. Sőt ő is pont ugyanazt a feladatot nem értette, mint amit most az ő gyereke nem ért. És ahogy ott Gabival próbálja megértetni a dolgokat, amit ő azóta sem értett meg, egyszer csak bevillan neki a felismerés: ezt a példát már az apja sem értette.
Miközben magában emlékezik, Gabi már nem is figyel rá, hanem a történelemkönyvét nézegeti. Karinthy erre dühös lesz. Lekerült a válláról a teher, és fejbe kólintja a fiát. A novella befejezése nagyon megható: „Én pedig megkönnyebbülve ugrom fel, és a múlt ködén keresztül egy arc rajzolódik elém — az apámé, amint nagyot üt a kobakomra, vígan és megkönnyebbülve, mintha azt mondaná: »add tovább a fiadnak! énnekem már elég volt!«, és fütyörészve, zsebredugott kezekkel, vígan indul el a sír felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt ég el kilenc köbméter bükkfa és hatvan-hetven év élet.”
Olvassa tovább Bárdos Katalin pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben örökölt sorsunkkal, a transzgenerációs hatással foglalkozunk.
Bárdos Katalin a most megjelent Transzgenerációs történetek című könyv szerzője.
Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba, ahol felmenőink örökségéről beszélgetünk.
Változás: Az esemény online és ingyenes lesz.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
