Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A negatív érzéseink azért vannak, hogy erőt merítsünk belőlük, de csak addig hasznosak, ameddig nem válnak túlzóvá, ameddig a fejlődésünket tudják szolgálni – hangzott el a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi kerekasztal-beszélgetésén. Az est szakértő vendégei egyebek mellett arról is beszéltek, mi az ára a negatív érzések elfojtásának.
Nem az a boldogság, ha nincsenek negatív érzéseink. A cél inkább az, hogy megéljük a negatív érzéseinket is, egyfajta optimális egyensúlyban a pozitívakkal, és tudjunk elengedni olyan dolgokat, amelyeken úgysem áll módunkban változtatni – szögezte le az online beszélgetés elején Nagy Henriett klinikai szakpszichológus, az ELTE adjunktusa.
A negatív érzések szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint az evolúció, amely bizonyosan kiszelektálta volna őket, ha nem lenne rájuk szükség – tette hozzá az est másik vendége, Kapitány-Fövény Máté addiktológiai szakértő, klinikai szakpszichológus. Például a szorongás mint vészjelzés, vagy a depresszió mint egy gyászfolyamat része, mind hasznos lehet belső erőforrásként.
Felismerni a túlzást
Feltéve, persze, hogy nincsenek eltúlozva, mert akkor már nem szolgálják az embert, hanem patológiássá, mentális zavarrá válhatnak. Ez mindig fontos szempont a negatív érzések megítélésében: mennyire tudják a fejlődésünket szolgálni? A szégyenen és a bűntudaton kívül szinte mindegyik képes arra, hogy erőt merítsünk belőle, és akkor jók és segítenek a fejlődésben, ha el tudjuk fogadni, meg tudjuk élni, ki tudjuk fejezni, és legfőképpen, kontrollálni tudjuk őket – hangsúlyozta Nagy Henriett január 21-én a képernyők előtt szép számmal összegyűlt közönségnek.
A túlzást ezen a téren úgy tudjuk felismerni, ha megvizsgáljuk, mennyire felel meg az illető érzésünk a körülményeknek. Egy nagy veszteség esetén például normális a világvége hangulat, de ha tartósan meg is marad ez, és a körülmények már nem indokolják, arra fel kell figyelni. És az sem jelez jót, ha a pozitív és negatív érzések között nagyon hirtelen az átmenet.
Negatív érzések tabuja
A vendégek arról is hosszabban beszélgettek, mely érzelmeket könnyebb kifejezni. Kapitány-Fövény Máté arra hívta fel a figyelmet, hogy a negatívak stigmatizáltak bizonyos családokban, ahol tabusítják ezeket, mondván például, hogy egy férfi nem sírhat, nem szégyenkezhet (legfeljebb a haragját élheti ki, mert az „férfias”). Eközben pedig a társadalom nagy többsége a tökéletes boldogság illúzióját kergeti, a nehézségek nélküli életet keresi, igyekszik megvásárolni a kényelmét, aminek lehetőségét a fogyasztói kultúra sugallja.
Nagy Henriett ezzel szemben azt emelte ki, hogy nem kevesen vannak, akik a pozitív érzéseket száműzik az életükből, mintegy félnek a boldogságtól, valamiféle szégyen, bűntudat kötődik ehhez, és inkább a nehézségekről beszélnek. A magyar kultúrkörben különösen igaz, hogy sokan félnek az öröm, siker kimutatásától, mert arra majd mások irigykednek.
Betemet a lavina
Milyen gondokat okozhat, ha valaki mégis a negatív gondolatokat fojtja el – vetette fel egy néző. Minden elfojtásnak ára van, mert időt és energiát emészt fel, hogy a tudattalanban tartsuk ezeket a tartalmakat – hangsúlyozta Nagy Henriett. Márpedig, ha igaz, amit Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja mondott, hogy az az egészséges ember, aki tud szeretni és dolgozni, akkor azt is belátjuk, hogy mindkettő idő- és energiaigényes tevékenység.
Ha túl sok negatív érzést kell elfojtani, akkor nem marad idő ezekre. Ráadásul nem lehet büntetlenül eltemetni a negatív érzéseket, mert azok előtörnek. A sokszor „robbanásszerű kitörések általában krízishelyzetben jönnek elő, olyankor szoktunk szétesni” – tette hozzá Kapitány-Fövény Máté. Ezt mutatja be szerinte Ruben Östlund 2014-es filmje, a Lavina is, amelyben egy látszólag idilli család rengeteg megoldatlan problémája tör felszínre, miután a férj csak a saját irháját menti lavinaveszély idején.
Építő közösségek
Hosszabb távon a járvány miatti bezártságnak és a közösségi élet elsorvadásának is komoly mentális következményei lehetnek – vetették fel a szakértők. Nem véletlen, hogy a nemzetközi pszichoterápiás közösség most fogalmaz meg egy felhívást a világ kormányaihoz, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a mentális egészség megőrzésének is, mivel jelenleg sokkal többet tesznek a fizikai egészség védelméért. Az online beszélgetések, közösségi programok csak ideig óráig tudnak működni, és valamiképpen rugalmasabban kellene hozzáállni a kapcsolatok fenntartásához, építéséhez.
Az eltávolodás persze nem csak a pandémia rovására írható – figyelmeztetett Kapitány-Fövény Máté. Szerinte sokkal régebben kezdődött, méghozzá a technológiai fejlődés hozta ezt is, a virtuális világba való beletemetkezést. És igaz ugyan, hogy sok mindenben kényelmesebbé teszi az ember életét, de tény az is, hogy sokan, különösen a kamaszok, teljesen belefeledkeznek a virtuális térbe. Elsősorban ezért azt kellene újraértékelni, hogy mire használjuk a virtuális világot, és sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kisközösségek létrehozására, és arra, hogy felismerjük a saját és a másik ember érzéseit is.
Más szavakkal ezt úgy fogalmazta meg Nagy Henriett, hogy „a jelen körülmények között akkor tudjuk mentális egészségünket a legjobban megőrizni, ha a gondoskodás, barátkozás reakciót választjuk, és igyekszünk még jobban odafigyelni azokra, akiknek segítségre van szükségük”. Ezt pedig a kapcsolatok természeténél fogva nem tudjuk az online térben megtenni, szükséges a személyes jelenlét.
Új dolgok
A jelenlegi bizonytalan helyzetben sokakban felmerült az is, hogy tervezhető-e a jövő. Nagy Henriett szerint a változástól való félelem természetes, de ő például a saját alaptermészetének egyik fontos erősségét, a kíváncsiságát használja a bizonytalanság megélésére, és ezt ajánlja másoknak is. Egészséges kíváncsisággal hozzáállni a változáshoz, bízva abban, hogy az új dolgok mindenképpen hoznak jót is.
Kapitány-Fövény Máté pedig úgy vélte, hogy a sokáig érvényes „Élj a mának!” szemlélet, vagy a FOMO, azaz a kimaradástól való félelem helyett mindenképpen szükség lenne a hosszabb távú gondolkodásra, amelyben az együttműködés, az összefogás és a másik értékességének elismerése válik alapkövetelménnyé. „A régóta túlzásba vitt individualizáció helyett kezdjünk el közösségben gondolkodni”.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
