Retradicionalizálódás – válaszolja kérdésemre a berlini Apa Központ mosolygós vezetője, Eberhard Schäfer, amikor az után érdeklődöm nála, hogy mi jellemző manapság a kisgyermekes szülők életére Németországban. Ez annyit jelent – folytatja a német szakértő –, hogy mielőtt az első kisbaba megérkezik, a fiatalok 90 százaléka nagyon modern formában képzeli el a gyermeknevelést. A szülést követően azonban nagy részük akaratlanul is visszaesik a hagyományos „apa keresi a pénzt, anya otthon ragad” családmodellbe.

Hogy ezzel mi a probléma? Csak annyi, hogy egy kisgyermek, esetenként pedig több kisgyermek nevelése még két szülő számára is megterhelő feladat. Ha viszont csak az egyikükre marad a napi gondoskodás jelentős része, szinte biztos, hogy rövid időn belül pszichés, testi és párkapcsolati problémák jelentkeznek.

Fészekrakás: ösztön vagy babamarketing?

Történetünk már itthon, az Apa Akadémia fiatal pároknak szervezett workshopján folytatódik. Anna, két kisgyermek édesanyja így mesél első gyermekük megszületéséről: „A férjemet, Istvánt már a várandósság alatt se nagyon láttam, mert úgy gondoltuk, anyagilag most kell belehúzni, amíg meg nem születik a kicsi. Én egész nap egyedül voltam, István csak az ultrahangvizsgálatokra jött el velem, minden mást én intéztem. A munkámat hét hónaposan ott hagytam. Közös döntés volt, de pár nap alatt megbántam. Nagyon egyedül voltam. De igazából István is egyedül volt. Amikor esténként hazaért, fáradt és ingerült volt, mert túl sok volt rajta is. Hogy mit javasolok a fiatal pároknak? Azt, amit a második gyermekünk születésekor már mi is sokkal okosabban csináltunk: belassítottunk. Rájöttünk, hogy a gyereknek teljesen mindegy, hogy új bútorok veszik-e körül. A babakocsiból sem kell drága és márkás, mert úgyis hamar lecseréljük, egyébként pedig néhány év alatt a legtöbb teljesen tönkremegy. És nem kell új autót se venni, ha az az ára, hogy a hiteleket görcsösen fizetjük, és közben magányosakká válunk.”

Krisztián, három kislány édesapja megosztja, hogy náluk egy ártatlannak tűnő fürdőszoba felújítással kezdődött a rémálom az első várandósság idején. „A felújítás két hét helyett öt hónapos műsorrá vált. A kis lakásunkba, a „családi fészekbe” be se tudtunk költözni. Először az anyósomék családi házában kaptunk egy kis szobát, de egy idő után én többnyire a saját szüleim házába mentem haza aludni. Úgy is fogalmazhatnék: már a várandósság alatt szétköltöztünk. Szerencsére még időben észbe kaptunk, hogy ebből így nagy baj lesz, és beköltözünk a félig kész lakásba. Még a sitthalmokkal együtt élve is sokkal jobb volt, mint külön lakni” – mondja.

Érdeklik további történetek? Olvassa tovább Léder László pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben életkedvvel, energiával, rezilienciával foglalkozunk. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!

Nézze meg előfizetési ajánlatainkat, amelyekben HVG Könyvet kap a HVG Extra Pszichológia magazin mellé.