Bizonyos tekintetben mindig a túlélésért küzdünk.
Ha megijedünk, szemünk tágra nyílik, míg undor hatására épp ellenkezőleg cselekszünk: összeszűkítjük a tekintetünket.
Amerikai kutatók a szemek viselkedése mögötti érzelmi reakciók nyomába eredtek, és közre is adták elméletüket a Psychological Science nevű lapban.
Magyarázatuk szerint a félelem hatására kinyíló tekintet az információkeresést szolgálja: látóterünk és fényérzékenységünk megnő.
Ez evolúciósan segít minket a fenyegető ingerek feltérképezésében a környezetünkben.
Ezzel szemben szűkítjük a tekintetünket, amint undort vált ki belőlünk valami, így kevesebb fény jut a szemünkbe, és a figyelmünket jobban tudjuk fókuszálni a kellemetlenséget okozó forrásra.
Adam Anderson, a Cornell Egyetem kutatásvezetője szerint ezek az eredmények arról árulkodnak, hogy az emberi arc rezdüléseinek eredete a környezet ingereire adott, a túlélést segítő reakciókként értelmezendők, nem pedig társas folyamatok, kommunikációs jelzések eredményeként.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a külső-belső szabadsággal foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.