Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A napokban jelenik meg a népszerű író, blogger és humorista Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete című könyve, melyben a szokásosnál komolyabban néz szembe életével, megosztja velünk pánikzavarának, terápiájának, fejlődésének útjait. A kötetből választottunk ki egy rövid részletet.
2004-ben, a pánikzavar harmadik évében Nagyapám úgy döntött, hogy exitál. Nagyapám volt az az ember, akit a világon a legjobban szerettem, és aki engem is a világon a legjobban szeretett. Finoman szólva nem hiányzott egy ekkora trauma. Arra emlékszem 2004. június 12-éről, hogy kurva szarul vagyok, csöng reggel a telefon és nagynéném közli, hogy Nagyapám meghalt. Én, mint az állat, elkezdek üvölteni, semmi mást nem tudtam csinálni, csak üvölteni, mint a fába szorult féreg. Fekszem az ágyon, üvöltök, és azt érzem, hogy itt van a létezésem vége, ennél több fájdalmat már nem bírok elviselni, ez az örvény alja, nincs lejjebb.
Pánikbeteg vagyok, meghíztam, nem tudok létezni, gyógyszert szedek, olyan fizikai rosszulléteim vannak, hogy megbolondulok, majd erre meghal az egyetlen ember a világon, akit tiszta szívemből szerettem. Feküdtem az ágyon és azt éreztem, hogy zsibbad a fejbőröm és kiszakad a mellkasom.
Pár hét múlva vettem csak észre, hogy megőszültem. 27 évesen. Akkor azt éreztem, hogy ez a mélypont, innen már nincs hova zuhanni. Megdöglöttem. 14 éve nem tudom feldolgozni Nagyapám halálát. Sokat álmodom vele és rettenetesen hiányzik.
Nagyapám halála felébresztett. Júniusban távozott és augusztusban én már 12 órákat dolgoztam a Mekiben. Azt éreztem, mikor meghalt, hogy vagy ottmaradok az ágyamban és mumifikálódom, vagy beletemetkezem a melóba. 27 éves koromig nem igazán dolgoztam úgy komolyabban, na akkor megtoltam rendesen ezt a rollert és kurva sokat gályáztam. Persze volt, hogy zokogtam a kasszában, vagy sajtburgersütés közben, de nem érdekelt, azt éreztem, hogy csinálnom kell valamit, különben megbolondulok. Szar melóhelyeim voltak, gyorsétterem, gyár, nyomda, moziban popcorn söprögetés, fagyiárusítás, szórólapozás, tetemhűtő forgalmazó cégnél titkárnősködés, asszem rólam igazán elmondható, hogy megjártam a szamárlétrát. De nem bánom, mert a depresszió egyik legjobb ellenszere a cselekvés!
Nem vagyok motivációs tréner, nem fogom előadni, hogy a Keletiben a szipuzástól, a kőbányai nyomdától és a bébiszitterkedéstől hogyan jutottam fel a „csúcsra”, annyi a lényeg, hogy a saját hajamnál fogva kezdtem el kirángatni magam a gödörből. Sok évbe telt, de megérte. És most tényleg nem akarok valami nyálas hálivúdi sztorit ideböfögni, hogy te is képes vagy rá, fókuszálj a jóra meg a faszomtuggya mi, mert bármikor lehetek munkanélküli, vagy visszaeshetek lelkileg egy tinédzser kori énállapotba. Az, hogy a jelenben nagyjából minden rendben van, semmit nem jelent. Nincs olyan, hogy valaki non-stop stabil. Olyan van, hogy valaki megerősödik és lesz önismerete és érzelmi tartaléka.
Bihari Viktória könyvéről itt talál infókat.
Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba november 27-én, ahol Bihari Viktória és Orvos-Tóth Noémi pszichológus beszélgetnek arról, hogyan lehet szabadulni egy nárcisztikus hálójából. Jegyek és infók itt.
Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat. Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Pszichológia Plusz párkapcsolati különszámmal.
