Pszichológia magazin HVG Extra Pszichológia 2018. május. 31. 12:15

„A férfiak megítélése ma ambivalens”

Milyen tévhitek vannak még mindig a nemekkel kapcsolatban? Mi kell ahhoz, hogy nők és férfiak is boldogok legyenek? Szemán Dénes férfikutató pszichológust kérdeztük közelgő szalonestje kapcsán. Öt kérdés – öt válasz.

HVG Extra Pszichológia (HVG): Még mindig ritka, hogy egy férfi a genderrel, a nemi szerepekkel, különbségekkel és egyenlőtlenségekkel foglalkozna Magyarországon. Önt miért vonzza ez a terület?

Szemán Dénes (Sz. D.): Két irányból talált meg a terület. Az egyik irány önismeretként indult, mivel férfiként engem is érintettek azok a társadalmi folyamatok, amelyek a saját férfiasságom átgondolására késztettek. Másrészt volt egy személyes, szakmai hívás is, ami tudományos irányú válaszokat (is) kínált a személyes kérdéseimre. A kettő találkozásából született meg a maszkulinitáskutatások, azaz a férfikutatások iránti érdeklődésem.

HVG: Hogyan állunk ma Magyarországon a férfiak megítélésével?

Sz. D.: Talán az ambivalens szó a legmegfelelőbb, amely azonban illeszkedik a nemzetközi tapasztalatokba. Azaz a férfiasság eddig magától értetődőnek vett jelentésének újragondolása, megkérdőjeleződése zajlik: mi jó, mi rossz, milyen alternatív formák, maszkulinitások lehetségesek. Mégis úgy tűnik, hogy a válaszok nem a fejlődés irányába mozdítják a férfiakat, hanem a „status quo” megtartását és a tradicionális (a kizárólagos hatalmat megtartani kívánó) férfiassághoz való visszatérés megerősítését célozzák meg.

HVG: Tudna említeni néhány tévhitet a nemekkel kapcsolatban, melyet kutatások is megcáfoltak már, mégis berögzültek?

 

Készen áll-e a magyar társadalom
Szemán Dénes

Sz. D.: Egyrészt a nemekkel kapcsolatos pszichológiai különbségeket eltúlzó tévhiteket – például, hogy a nők ne állnák meg a helyüket a fizikában, matematikában, informatikában, vagy, hogy a férfiak ne lennének alkalmasak a gyerekgondozásra – már régóta megcáfolták a kutatások. Ezeket a tévhiteket, egyértelmű cáfolatuk ellenére, mégis hajlamosak vagyunk elfogadni. Részben azért, mert ezek a tévhitek igazolják számunkra a saját helyünket a világban. Azzal azonban, hogy elhisszük ezeket, paradox módon valójában meg is teremtjük azokat a feltételeket, amikben ezek a különbségek valóban létre is jöhetnek. Csakhogy ezek a tapasztalatok nem a nemek közötti esszenciális különbségek bizonyítékai. Amit a hétköznapokban a nemek kapcsán tapasztalunk, egy ennél sokkal bonyolultabb, a biológiát, genetikát, a szocializációt és a társadalmi összefüggéseket is magában foglaló kölcsönhatás eredménye. De azok a nézőpontok (például amit a genderkutatások is képviselnek), amelyek ennek az összetettségét megpróbálják leírni, bonyolultságuknál fogva sosem lehetnek olyan népszerűek, mint az ennél egyszerűbb, a két nemet egyenesen két különböző bolygóról származtató magyarázatok.

HVG: Visszatekintve az elmúlt hónapokra és a #metoo mozgalomra, látott-e valamilyen változást a közbeszédben, a közösségi médiumokban zajló diskurzusban a nemeket illetően Magyarországon?

Sz. D.: Igen, a mozgalom sok fontos témára, kérdésre felhívta a figyelmet, ha tetszik, egy időre mainstreammé tette azokat a diskurzusokat, amiket a nemek közötti hatalmi viszonyokat vizsgáló kutatók, vagy a nők érdekeit képviselő civil szervezetek már régóta folytatnak. Mint amilyenek a nemek közötti csoportszintű egyenlőtlenségek következményeiről, vagy az egyenlőtlenséget újratermelő társadalmi folyamatokról szóló véleménycserék. Ugyanakkor félő volt, hogy ezek a hangok, a társadalom szélesebb körű bevonása nélkül ismét elcsendesednek, és nagyjából ez tapasztalható, egy-két kivételtől eltekintve. A pontos okokat nehéz látni, vizsgálni kellene, vajon maga a magyar társadalom készen áll-e arra, hogy a nemi szerepeken keresztül is végiggondolja azt a társadalmi rendszert, amiben él vagy élni kíván.

HVG: Mire lenne szükség, hogy a nemek harca helyett a nemek békéjéről beszélhessünk?

Sz. D.: Hatalommegosztásra. A jelenlegi társadalmi berendezkedésünk a férfiak csoportjának kedvez, de azon belül is egyenlőtlenül. Ez a csoporthatalom azonban a férfiak számára sokszor láthatatlan. Amit többen a hétköznapokban mégis éreznek, az a rendszerint láthatatlan előjogaik elvesztése (a nők már nem mind alárendelődők, vagy pusztán azért, mert férfiak, már nem jár tisztelet), amit tévesen a nők hibájának tartanak. Miközben maguk a férfiak hozták létre és tartják fent azokat a hierarchikus viszonyokat, amikben ezek a valójában sosem volt (de erőszakkal létrehozott) előjogok megteremtődtek, majd a társadalmi változások következtében eltűntek. Annak felismerése, hogy ez a hatalom megosztható a nőkkel is, mindkét nem számára felszabadító lenne. Ráadásul egyelőbb társadalmakban, például a skandináv országokban tudományosan is bizonyított, hogy az emberek – nők és férfiak is – boldogabbak.

Névjegy: Szemán Dénes az ELTE PPK Életvezetési Tanácsadó gyakorló pszichológusa, kutatási területe a maszkulin identitások.

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba június 6-án, ahol Péterfy-Novák Éva írónővel és Szemán Dénes pszichológussal arról beszélgetünk, manapság mitől nőies a nő és férfias a férfi. Jegyvásárlás és infók itt.

 

HVG Extra Pszichológia
 

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely a nemek, a nőiesség, férfiasság témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk Susan Quilliam Hogyan válasszunk társat? című könyvével. Aktuális számunkat meg is rendelheti.

 

 


Kult Balla István, Németh Róbert 2024. november. 30. 20:00

„Ez az első olyan lemezanyag, aminek az írása közben józan voltam” – Analog Balaton-interjú

„A leszaromság is abból jöhet, hogy csináljuk, amit szeretünk, és nem kell magunkat megerőltetni” – írja le a nemrég Repedés című albummal jelentkező Analog Balaton a hozzáállásukat a világhoz. Szomorú-e a mai popzene? Milyen volt a tagok – Zsuffa Aba és Vörös Ákos – híres Kinizsi utcai albérlete? Miben más józanul dalokat írni, mint a korábbi gyakorlat? Interjú.