Vágyainkkal kapcsolatban a legnagyobb kérdés – akár beteljesülnek, akár csak küszködünk miattuk –, hogy valóban saját kívánságainkról van-e szó, vagy pedig mások életét élve, mások óhajait tesszük magunkévá, és próbáljuk meg elérni őket.
Aki átveszi a diplomát, amelyre a szülei vágytak – hangoztatva, hogy ez a gyermek boldogságának legfőbb záloga –, aki engedelmesen fekszik a napon a párja mellett a vízparton, holott sokkal szívesebben túrázna a hegyekben, végiggondolja-e, hogy az adott vágy teljesülésének mennyi köze van az ő boldogságához, saját életének értelméhez?
Mások vágyai a párkapcsolatok helyzeteiben is gyakran eltakarják előlünk valódi igényeinket, szükségleteinket. Tipikus szituáció kamaszkorban, amikor egy tini azért dönt a szakítás mellett, mert hangadó társai leszólják a fiút vagy a lányt, akivel járni kezdett. Mégis, kinek a vágyai határozzák meg döntéseinket, melyek a saját boldogságunkra vonatkoznak? Sokan hiszik azt, hogy önnön vágyaikat élik meg, teljesítik ki és be, miközben a kipipálás utáni időszakot követően hamar eljön az érzés, hogy nem ilyen lovat akartam, valami mégis hiányzik.
Már megint az önismeret
Saját belső vágyainkat napjainkban sohasem látott mennyiségben takarják el a külső, marketing által generált vágyak, már születésünk pillanatától. Ha túl hosszan irányítja vágyainkat a marketing, akkor reklámingerek nélkül el is tanácstalanodunk – mit is akarunk valójában? Rejtett vágyainkhoz csak az önismerettel juthatunk el – s a hosszú út bizonyos pontján túl már sóvároghatunk azért is, hogy minél többet tudjunk meg magunkról. E feladat részeként megtudhatom, hogy mire vágyom: arra, amit a reklámok diktálnak, arra, amit a család oltott belém, vagy vannak igazi, saját vágyaim is?
Mivel valódi vágyainkhoz egyedül az önismeret vezet el, beteljesítésük záloga mindenképpen a „munka” (legalább önmagunkkal) és a „tanulás” (arról, mit és hogyan rejtünk el magunk elől). Márpedig ez a két szó ritkán kapcsolódik a vágy fogalmához. Számos kutatás bizonyítja, hogy a fogyasztás által generált vágytárgyak megszerzése csak rövid távon okoz örömet.
Ennek egyik oka, hogy a célhoz könnyűnek és egyszerűnek látszó út vezet: teremtsd elő az adott tárgyhoz szükséges pénzt, és annak segítségével majd boldogságot is vásárolhatsz. Az ókori Midász vágyáról szóló történet ma is tanulságos: a király azt kívánta, hogy mindaz, ami a testéhez ér, változzon arannyá. Eleinte boldog volt új, csodálatos képessége miatt, ám amikor észrevette, hogy az ételből és az italból is arany lesz, amint hozzáér, rájött, hogy kincsei között étlen-szomjan veszhet.
A külső nyomás csapdájában
Mind a társadalmi, mind a családi környezet által formált célok – legyen az karrier, párválasztás vagy fogyasztás – eltérhetnek saját belső vágyainktól. Ezeket mi magunk teremtjük, egyéniségünkből és személyiségünkből kiindulva, míg a kívülről generált, külső vágyak bennünket teremtenek. Arra ösztönöznek, hogy dolgozzunk még többet, még több pénzért, amiből majd nagyobb autóra és házra telik. Költsünk a külsőnk átalakítására, hogy megtetsszünk azoknak, akik a többség szemében jó partinak számítanak.
Ma számosabb szintről gerjesztik külső vágyainkat, mint az emberiség történelme során valaha. Aki hajdan a falu legszebb hangú énekesének számított, ma névtelen senkinek érezheti magát, ha kiszórják az országos selejtezőn, de az igazi teljesítmény a globális versenyben nyerni. A társadalmi vágyak után a társas összehasonlítás, a csoportvágyak veszik át az irányítást: a halk szavú lány hamar elveszíti a vonzerejét, ha párjának csoportja szürke egérnek bélyegzi. A csoport mondja meg, hogy mi – és ki – a menő.
A legerősebb nyomásként, egyben a belső vágyak kontrolljaként működhetnek az apai és anyai ambíciók, a családi vágyak, melyek csapdája, hogy kétségbeesett küzdelmet generálhat az elfogadás miatt. A szülő, ha saját beteljesületlen vagy kiéletlen álmainak megvalósítójaként tekint gyermekére, lényegében ellopja annak valódi vágyait, és cserébe kicsikarja belőle a sajátjait – melyek talán szintén öröklöttek voltak. A hamis vágyak hamis énkép kialakulásához és megszilárdulásához vezetnek. A kívülről generált vágyak kielégítése épp olyan feszültséget hoz, mint amikor valaki felfedezi a különbséget önmaga, és aközött, aminek addig hitte magát. A diktált, sugallt „kamuvágyak” felismerése, megkülönböztetése csak önmagunk és saját vágyaink megismerése során lehetséges.
Miért nem…?
A kamu vágy létét tudatosan is megélheti valaki. Úgy tesz, mintha vágyna valamire, valójában azért mímeli a sóvárgást, mert úgy véli, erre illik vágyni, ezzel szerez jó pontot társa szemében. Aki így gyűjti a pontokat, az a domináns személy elismerésére vágyik. Tipikus párkapcsolati kamuvágy, amikor úgy teszünk, mintha mi is moziba szeretnénk menni, pedig koncertre vágyunk.
Miért nem veszel egy…? Miért nem iratkozol be egy….? Miért nem csinálod….? Te még soha nem voltál… ? Ti nem szoktatok…? Ezek a kérdések ellentmondást nem tűrően sugallják, hogy aki mondja, tisztában van azzal, hogy a másiknak mi lenne jó – tudja, hogy az mire vágyik, és kész receptje is van a vágy beteljesítésére. A recept pedig valójában kontroll, a másik ember vágyai, és ezáltal az élete felett.
A horizont másik végéből kiindulva is lehet kontrollálni. Ha valaki elmondja, mennyire szeretné, ha a társa többet lenne otthon, gyorsan érkezhet a válasz: akkor sem lennél elégedett, ha minden este itthon lennék! Ha nagyon szeretne egy kiszemelt ruhadarabot, meg lehet kérdőjelezni az érzés érvényességét: ha száz pulóvered lenne, akkor is azt mondanád, hogy nincs egyetlen rongyod sem, amit felvehetsz!
A halász felesége
Egy másik skálán az unalmas viszony és a vad szenvedély végpontjai között szabályozza a vágyakat a környezet, a személyes és a társadalmi egyaránt. Aktuális trendek szerint adva információt arról, hogy mi „menő” és mi „ciki” egy párkapcsolatban. Lehet-e járni olyan lánnyal, aki jóval idősebb a fiúnál? Párkapcsolatban élni egy nővel, aki korábban lefeküdt a férfi egyik barátjával? Összejönni egy férfival, aki korábban évekig terápiába járt?
Gyermekkorunkból lehet ismerős a klasszikus Grimm-mese: a halász kifog egy halat a tengerből, és az megígéri neki, hogy ha visszadobja a vízbe, minden kívánságát teljesíti. A halász haza is megy, és beszámol a feleségének, akinek rögtön van ötlete: szép házat szeretne. Ám amikor megkapja, visszaküldi a férjét a halhoz, és palotát akar, ahol királyné lehet, majd ezután császári hatalomra vágyik, végül az utolsó körben azzal zavarja vissza a tengerpartra a férfit, hogy a világ ura akar lenni. Ezt már a hal is megsokallja, és mindent elvesz, amit adott: a halász hazaérve a régi, düledező kunyhóban találja a feleségét.
Azt nem tudjuk meg a Grimm-meséből, hogy maga a férfi mire vágyott volna. Ez a legfőbb tanulsága életünk mindennap újraíródó történetének is: mások vágyai helyett önmagunk megismerése alapján tűzni ki, és érni el a céljainkat.
Szvetelszky Zsuzsanna pszichológus