Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nemrég arról kérdeztük olvasóinkat, hogy szerintük megéri-e gazdagnak lenni. Mint kiderült, a nagy többség vágyódik a pénz után, és nem adnák fel a jómódú életvitelt, akiknek már sikerült elérniük azt. De olyan válaszadó is akadt, aki szerencseként élte meg, amikor minden pénzét elveszítette.
A magyarok szeretik a pénzt, legalábbis ez derül ki abból a – természetesen nem reprezentatív – kérdőívünkből, amelyben arra kerestük a választ, hogy vajon megéri-e gazdagnak lenni. A 677 válaszadó közül 13 százalék érzi úgy, hogy gazdagnak mondhatja magát, az 588 embert számláló másik táborból további 84 százalék pedig szeretne gazdag lenni.
A kitöltők 45 százaléka több mint 250 ezer forint nettó havi jövedelmet mondhat magáénak, de még azok aránya sem volt elhanyagolható, akik egy hónap alatt kevesebb mint 100 ezret keresnek (12%). Megoszlanak a vélemények, hogy mekkora havi jövedelemtől számít gazdagnak valaki: bár majd’ 80 százalékot kapott a „több mint 500 ezer forint”, sokan tették az összeghatárt 300 és 400 ezer forint közé (10,5%) – egyik olvasónk külön megjegyzésben jelezte, hogy havi 1 millió alatt senki ne gondolja magát gazdagnak.
A tehetős élet pozitív és negatív vonzatait vizsgáló kérdésekben sem teljes az egyetértés a két csoport között – bár abban megegyezik a véleményük, hogy a legnagyobb előny a biztos anyagi háttér okozta nyugalom, a vagyonosság árnyoldalát már másképp látják. Azok, akik nem mondhatják gazdagnak magukat, azt tartják a legtaszítóbb jellemzőnek, hogy a pénz hatására nem lehet megkülönböztetni az igaz barátokat és azokat, akik csak érdekből keresik az ember társaságát. A másik oldalról ezt az opciót mindössze ketten jelölték be, a gazdag kitöltők többsége a „könnyű rászokni a pénzre, soha semmi nem elég” lehetőséget választotta.
„A pénz önmagában nem boldogít. De ad egy szabadságot, hogy azt tehess, amit akarsz, lehetőséget, hogy elkezdj dolgokat, létrehozz valamit, ami túlél téged. A pénz lehetőség, amivel, ha megfelelően élsz, boldog lehetsz” – írja egyik olvasónk. Hozzá hasonlóan vélekedett a többi olyan kitöltő is, aki a gazdag kategóriába sorolta magát – a kulcskifejezések a „döntési szabadság”, az „egészséges életmód” és a „stabil háttér biztosítása a családnak” voltak. Volt olyan is, aki azt indokolta, hogy miért nem éri meg gazdagnak lenni: „A sok pénz nagy felelősség, nemcsak költeni kell, hanem dolgoztatni is, és erre külön születni kell”.
Azok, akik nem tartják gazdagnak magukat, legfőképp az önmegvalósítást és a szabadidőt keresik a pénzben, de akadnak olyanok is, akik leírták, miért – vagy miért nem – szeretnének gazdagok lenni. Egy húszas éveiben járó női olvasónk a magyar valóság kontextusába helyezte a témát: „Annyi pénzt szeretnék keresni, amikor elkezdek dolgozni, hogy nyugodt szívvel el tudjam tartani a családomat, bizonyos dolgokat megengedhessek magamnak (jó borok, színház, könyvek, valamennyi utazás, ilyesmi). Ehhez egy normális országban nem kell különösebben gazdagnak lenni”. Egy másik kitöltő viszont a saját tapasztalatai alapján veti meg a túlzott jólétet: „A sok pénz igényli a vele való törődést. Az ember egy idő után csak azzal foglakozik, hogy minél több pénzt gyűjtsön össze. Én is így jártam. 15 lehetséges boldog családi évet áldoztam fel a pénzért. Meg is tudtam indokolni: el kell tartani a családot. De ez már rég nem erről szólt. Nagy tragédiaként fogtam fel, amikor mindet elveszítettem. Ma már úgy látom, hogy szerencsém volt”.
