Kisgyerekként eldöntötte, hogy fiúnak adja ki magát, majd később felfedezte nőiességét, de nem szereti, sem a hetero-, sem a homoszexuális skatulyát. Az egyenlőség hazájában veti fel azt a kérdést a művész, iO Tillet Wright, hogy vajon miért nem lehetnek a szexuális orientációtól függetlenül, tényleg egyenlőek az emberek.
Az első pillanattól fogva beskatulyázzuk egymást, ezzel nem mond újat iO Tillet Wright, azzal viszont már felkelti az érdeklődést, hogy túl kevés, és túl szűkek a skatulyák. Neki legalábbis nem elég, és erre már korán rájött. A nő még 6 éves korában, miután nem fogadták be a fiúk a kosárcsapatba, úgy döntött, hogy leborotválja a haját, és fiúnak adja ki magát. 8 évig élt így, és mivel Manhattanben nőtt fel, liberális családban, otthon nem kellett magyarázkodnia. Wright gyerekként több filmben is szerepelt, például Christian Slater és Uma Thurman oldalán, mint fiú, a pubertáskor előtt pedig nem volt nehéz elhitetnie mindenkivel, hogy az.
Aztán 14 éves korában meggondolta magát, elkezdett serdülni, és elhatározta, hogy utánajár a nőiességének is. A most 28 éves Wright eljutott a másik végletig, lecserélte a fiús baseballsapkát, a logós farmert és pólót, elkezdett kihívóan és szexin öltözködni. És hogy alakult a szerelmi élete? Volt szerelmes fiúba és nőbe egyaránt, mert nem a nemük, hanem a személyiségük vonzotta. Akkor ő most homoszexuális, hetero-, vagy bi- ? No, ezek azok a bizonyos skatulyák, amikkel nem tud mit kezdeni, és szerinte ezzel nem csak ő van így. Bejárta az USA-t azzal a céllal, hogy lefotóz olyan embereket, akik már egyszer is úgy gondoltak magukra, mint aki nem 100 százalékosan heteroszexuális. Kiderült, hogy a számuk: végtelen. Azaz, amikor rákérdezett, hogy hány százalékosra tennék a heteroszexualitásukat, a legkevesebben mondtak 100 százalékot.
Wright 2012 végén a TEDxWoman Talkon szerepelt, nagy sikerű Fifty shades of gay című (A meleg ötven árnyalata - a híres ponyvára hajazó cím magyarul nem érvényesül – a szerk.) előadásában beszélt gyerekkoráról, a Self evident truth című projektről, és arról, hogy vajon miért másodrangúak azok az emberek, akik máshogy szeretnek, miért van kevesebb joguk, és miért ütközik törvénybe az, hogy nem illenek bele abba a kevés skatulyába, ami a jelenlegi a rendelkezésünkre áll?
A projektcélt először 4 ezer fotóban határozta meg, de amikor elindult az államokban, és egyre többen értesültek a tervéről, elkezdték bombázni azzal, hogy részt akarnak venni, és meg akarják mutatni magukat. Jelenleg 2 ezer portrénál tart húsz amerikai városból, de a célt 10 ezer fotóra bővítette. Természetesen az azonos neműek házasságát és gyerekvállalását, a homoszexualitás büntetésének kérdéseit is feszegeti a művészeti módszerrel, Wright elképzelése pedig, hogy ha a képeket nézve rájövünk, hogy milyen sokfélén vagyunk ugyanúgy emberek, akkor közelebb jutunk az elfogadáshoz is.
A Youtube-on is letölthető beszédét eddig 1,2 millióan nézték meg. A fotósorozat 2016-ra készül el.