Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hol nyugszik Szent Péter apostol? Csak a kiváltságosok látogathatják meg. És kiváltságos mindenki, aki a Vatikán alatti nekropoliszba, a titkos levéltárba, vagy a rejtett folyosókra bejut. Kulturális kukkolás a pápák birodalmában.
A Vatikán titokzatos hullahegy fölé épült. Titkos a levéltára is, amit az összeesküvés-elmélet szerzők boszorkánykonyhának tartanak. És akad rejtegetni való a közönség elől elzárt tucatnyi épületében is. Azt suttogják, itt kiderülhet akár az is, hogy nem is annyira szentek a szentéletűek.
Ki ne szeretné a titkokat?
Ki ne szeretné a sötét titkokra épült Vatikánt? Legyünk őszinték, erkölcs ide vagy oda, mindannyian kukkoltunk már. Terjesztettünk, sőt, kitaláltunk konspirációs teóriákat és indultunk már kincsvadászatra is. Akinek van egy titka, az többet ér mint mások, de csak akkor, ha kiderül a titok.
A titok lételeme, hogy kiderüljön. Például Péter apostol sírja rejtve maradt a vatikáni domboldalon épült Halottak Városában két és fél évszázadon keresztül, egészen addig, ameddig Nagy Konstantin római császár, aki a kereszténységet államvallássá emelte, meg nem találta a 4. században.
Úgy tűnik, Konstantin egy titokgyilkos. Péter sírját csak a beavatottak lelhették meg eddig, a csodák, amelyek az apostolt és mesterét körüllengték, kizárólag az ő jussuk volt. Most a császár felfedte és bárki elzarándokolhat hozzá, részesévé válhat a csodáknak. Ebbe a klubba már bárkit beengednek?
Igen.
Nem.
Ma is látogatható a helyszín, és aki a Vatikánba érkezik, legalább annyit elvár, hogy ő is átérezze a csodák pátoszát és a titkok borzongását. A kiránduló a föld alá szállhat előzetes egyeztetés után, hogy a Halottak Városában megtalálja a nyugati kereszténység ősforrását. Azonban nem fogja megélni az áhítatot, hacsak nem érti meg, hogy miként vált a titok a Vatikán lelkévé. Arról nem is beszélve, hogy a kirándulásra regisztrálni szükséges, ami nehéz és türelempróbáló. Ennek módjára mindjárt rátérünk, előbb nézzük, mire jó egy zarándokhely.
A kereszténység egyidős a turizmussal
Szent Péter sírjának felfedezése azokra az évekre esik, amikor istenek, szentek és egész új vallások vetélkedtek a kimúló antik világrend örökségéért. Harcoltak ebben régi latin és hellén héroszok és istenek, kelta szellemek, iráni és afrikai természetfelettiek és valami zsidó isten, akit keresztre feszítettek 310-320 éve. Az egész egy nagy, kozmikus összevisszaság, jámbor legyen a talpán az, aki tudja, hogy az ezernyi vallásból melyikhez kell fordulnia. Kinyílt a világ.
Végtelen lett a világ, és következetlen. Az istenek csodálatos tetteik eddig érthetőek voltak, drámákból, mítoszokból tudta meg a halandó hallgató, hogy miért csapott le villámmal a főisten, és mikor változott száguldó szarvassá a vadászok istennőjének meglesője. Csodálatos tettek voltak ezek, de nem csodák, hiszen ha természetfelettiek is Zeusz és Artemisz gesztusai, akkor is logikusak. Zárt és átlátható világrendben nincs csoda.
A csoda a következetlen, nyitott és végtelen világ kincse. A csoda értelmetlen, nincs logikus háttere, nem áll mögötte egy dühös isten, aki mennykővel csapkod, vagy egy igazságtevő felsőbb hatalom, aki a dráma utolsó pillanatában beavatkozik. A csoda csak bekövetkezik, a történetmesélők nem foglalkoznak azzal, hogy hihető legyen. Minek legyen az, hiszen csoda?
Az átalakuló, nyitott világokban a csodákra és titkokra éhes ember két dolgot tehet: regényeket olvas és utazik. Így kiismerheti a rendetlenséget, felfedezheti a félelmetes nyitott univerzumot és a végtelen világ végéig is eljuthat.
Így utaztak a korai keresztények
A korai kereszténység és Konstantin évszázadában a regények és utazások a szentélyekhez köthetőek. Az antik regényekben gyakran Érósz vagy valamelyik gyógyító isten jelenlététől épültek fel vagy találtak egymásra a hősök és hősnők. Ugyanekkor a hanyatló és felemelkedő istenek népszerűségi csatájában (Kerényi Károly szerint) a hűséges papok és papnők idegenforgalmi reklámként isteneik különleges (csodás) tetteit népszerűsítették rövidebb-hosszabb történetekben.
Sebaj, gondolta Konstantin, látogassák egyelőre a régi istenek szentélyeit is, a lényeg a zarándoklat, minden keresztény tevékenységek legfontosabbika. Amíg zarándokolnak, a kereszténység ügye nyert, hiszen csak búcsújáró célpontokat kell adni az elveszett regényolvasóknak. Itt kapnak történetet, regényt, hitet, csodát is.
Elzarándokolhatnak mondjuk Szent Péter sírjához.
Így látogathatja meg az Apostolt
Péter apostol sírja a Szent Péter-bazilika alatt rejtőzik. Krisztus tanítványának nevét ezért szó szerint érthetjük: Jézus Simonról keresztelte át Péterre, vagyis Sziklára hiszen rá épül majd a keresztény hit és egyház. (Latin eredete a nőnemű petra, vagyis kő, aminek férfi végződést adott a Mester – mielőtt valaki a latinba belekötne, a görög verzióban, az Újszövetség nyelvén ugyanezek a szavak és formák működnek.)
Hogy erről saját szemünkkel is meggyőződjünk, és láthassuk Péter sírját, regisztrálnunk kell a különleges túrára. Ezt megtehetjük faxon (+39 06 69873017), személyesen az Ásatási Hivatalnál vagy emailben (scavi@fsp.va). A regisztrációt érdemes egy jó héttel előre megejteni, hiszen naponta maximum 250 fő látogathatja meg a szent helyet, és az egyes csoportok nem lehetnek nagyobbak, mint 12 fő. (A regisztrációhoz szükséges részletes útmutatást itt találja.)
A kirándulás 10 euró fejenként, fiataloknak (akik elmúltak 14 évesek) 5 euró. Fényképezőt tilos használni, és a konzervatív öltözködés is kötelező.
A séta a Bazilika közvetlen közelében kezdődik, elsétálunk a svájci gárdisták mellett. Utána le a föld alá, a Halottak Városába… és az elnevezés nem félrevezető egyáltalán. Valóban nekropoliszként funkcionált az antik temető egykor. A római polgárok itt, a város szomszédságában helyezték nyugalomra hozzátartozóikat. Annyira nem is voltak nyugodtak ezek a halottak, legalábbis az élők szerint semmiképpen nem bírtak magukkal, hiszen síron túli állapotban folytatták nagyjából ugyanazt a lehetetlen viselkedést, mint síron innen. Ezért a holtakat félő élők saját, evilági metropoliszuknak megfelelően építették fel a Halottak Városát. Teljes otthonokat rendeztek be hétköznapi házakban, a város mauzóleumokból áll.
Ezért a kirándulásunk a sötét, alvilági, hűvös és mindig kissé dohos főutcán folytatódik. Hátborzongató, mint Dante pokoljárásának egyik illusztrációja. Öröknek tűnik a sötétség, pedig csupán 600 éve uralkodik. A Halottak Városa több, mint ezer évig a földfelszínen állt, nappal D-vitaminban fürdött, éjjel holdfényben, és ezen az sem változtatott, hogy Konstantin az első, a Régi Szent Péter-bazilikát a 4. század közepén itt építette fel. Ő még nem igázta le a halottak otthonát, a régi mauzóleumok és az új vallás temploma megfértek egy telken.
Csak 1447 után takarták el a napfényt a nekropolisz polgárai elől, amikor V. Miklós pápa egy új Szent Péter-bazilika felépítése mellett döntött. Természetesen mind a császárt, mind Miklós pápát az inspirálta, hogy valóban az apostoli földi maradványokon emelkedik a Bazilika.
Hol találjuk az Apostol sírját?
Az idegenvezetőnk magabiztosan vezet az egyik mauzóleumhoz, és itt, a Vörös Fal közelében mutat majd egy feliratot: En Petr[…]i. Ez lesz a kirándulás célpontja. 1968, június 26-án VI. Pál pápa, elfogadva Margherita Guarducci régész asszony kutatási eredményét bejelentette, hogy itt nyugszanak Péter csontjai. (Korábban a sír felfedezését is bejelentették már, de a tényleges földi maradványokról megtalálásáról ekkor nyilatkoztak először.)
Ez azért kétséges. A temető ugyan már Nero császár korában használatban volt, vagyis ha Szent Péter tényleg a közeli arénában lelte a halálát időszámítás szerint 64-ben, könnyen lehet, hogy itt helyezték végső nyugalomra. De a mauzóleumok későbbiek, még a legrégebbi, a ma „A” jellel ellátott sírhely is az időszámításunk szerinti 130. év környékéről származik, a legfiatalabb pedig talán Konstantin korából. Vagyis, masszív temetői építkezés folyt 60-70 évvel Péter halálát követően.
Így, ha Péter holtteste tényleg idekerült, és ez már önmagában is feltételezés, akkor biztos, hogy el is költöztették. Ha elköltözették, akkor már csak írásos emlékekben követhetjük a nyomát. Ha írásos emlékekben követjük a nyomát, akkor sincs kortárs feljegyzésünk, inkább csak utalások és visszaemlékezések kora keresztény szerzőktől és római történetíróktól. Túl sok a feltételezés, így a szenvedélyes Guarducci, aki élt-halt az eredeti megtalálásáért, csak nehezen tudta bizonyítékait összebarkácsolni.
Mégis lehetséges, hiszen Péter mártíromsága után könnyen kerülhetett ide, a nekropoliszba. Jézus követői szívesen helyezték nyugalomra halottaikat a vértanúság közvetlen közelében. A későbbiekben akadtak már vagyonos keresztény ingatlan tulajdonosok, akik befogadhatták mauzóleumaikba az Apostolt, mint például a Juliusok családja. Az ő házukban még ma is láthatjuk a mozaikot, ahol egy férfi figura Helioshoz hasonló szekéren száguld, de már felismerhetőek a keresztény ikonográfia jegyei. Sol Invictus, vagy Jézus – nehéz szétválasztani őket.
De nem azért jöttünk, hogy leleplezzünk, hanem azért, hogy felfedezzünk. Péter sírja egy időre eltűnt, majd megtalálta Konstantin, aki egyúttal a jeruzsálemi Szent Sír felfedezője is. A titok, amit feltárt, csak addig őrzi az áhítat és csodavárás erejét, amíg képes visszaöltözni titokká. Mondjuk a föld alá bújik, sötétben pihen, és megnehezíti a látogatók dolgát. Így mindenki újra felfedezheti – és ezzel a titok örök felfedezése mindenki számára biztosított. Vatikáni csoda.
