Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bezzeg a határon túl – lerövidíthető ennyivel is egy magyar bécsi kirándulása. Mariahilfer "strássze", Sissi, Apfelstrudel – ez pedig egy magyar fogyasztási szokásait írja le, nagy, közhelyes vonalakban. Ám a város ennél jóval több. Idén például nagyon Klimt. A Bécs–Budapest vonalon egyre sűrűbb a forgalom, ezért utánajártunk, mit tartogat őszre a szomszédság. Riport.
Bécs extravagáns és arisztokratikus. Elsőre ez jön le, vagy csak ezt szokás mondani, és elhisszük. De vannak pontok, ahol egyszerűen inkább: normális. A metrón, vagy a hetedik kerületben. A mélabús arcokból biztos kevesebb van, mint Budapesten, vagy más, nem annyira élhető városban.
Bécs több nemzetközileg elismert listán előkelő helyezett, de van olyan (Mercer), ahol már több éve a legeslegélhetőbb városként szerepel. Persze tele van turistával, ami újabb bizonyítéka annak, hogy valamit nagyon jól csinálnak. Folyamatosan növekszik a vendégéjszakák száma, a magyarok 2006-ban még 50 ezren, tavaly már több mint 72 ezren látogattak el a városba.
Csepp a tengerben az összesen több mint 4 millióból (2011-ben), akik külföldről Bécsbe érkeznek évente, és ennél még sokkal több eurót hagynak ott. A Wien Tourismus képviselője, Denise Blindhofert elmondta: hotelekben idén májusig 191,5 millió euró volt a nettó forgalom. Mi, magyarok főleg háromcsillagosokba megyünk, vagy ismerősökhöz.
A fizetőképes német, olasz, amerikai, orosz toplátogatókkal számolva, egyre több ötcsillagos szálloda is megjelenik a kínálatban: a Ritz Carlton épp látogatásunkkor nyitott, természetesen keménykalapos concierge-zsel, nemcsak do not disturb táblácskával a kilincsen. Múltkoriban Nena – a 99 luftballonos endékás csaj – is ott ült az egyik sokcsillagos teraszon. Bécsi kávét ivott, egymagában.
Klimt-szupersztár
Az idén Klimttel is hódítanak Bécsben. 2012-ben 150 éves lenne a művész, akit ennél jobban lehetetlen prezentálni: minden második múzeum tartogat valamit az osztrák szecesszió fáradhatatlan atyjáról, akár a művek, akár magánélete feltárásának tekintetében, bár ő kerek-perec kijelentette anno, hogy ha valaki meg szeretné ismerni személyét, az inkább fürkéssze a festményeit.
A Belvedere ebben a legjobb, itt van a világ legteljesebb Klimt-gyűjteménye, de ha valaki már unja – hisz két éve a Szépművészeti is egész pofás tárlatnak adott otthont Budapesten –, akkor vannak exkluzívabb Klimt-programok: a Wien Museumban például. A Karlsplatzon nem csupán a meztelen modellek tárt lábú, csupasz keblű skiccei, hanem a híres kék köntöse is letaglózza a nézőt, amely munka- és szabadidőruhaként egyaránt szolgált. A korabeli fotók tanúsága szerint Emilie Flögével is ebben csónakázott az Attersee-n. A másik vitrinben Gustav Klimt halotti maszkja látható, ami azért morbid. De az osztrákok ilyenek, volt egy Schieléjük is, meg van egy Hermann Nitschük.
Klimt állítólag nem sokat beszélt, mégis készült egy musical, amiben az őt játszó színész „kénytelen” végigénekli az előadást. A Klimt-musical szeptember elsején debütál a bécsi Künstlerhausban, és október elejéig van műsoron. Bent jártunk a próbán, épp abban az allegorikus pillanatban, amikor Klimt a szívinfarktusa után magára húzza a Kuss (Csók) című képről ismert aranyszőttest, és megcsókolja múzsáját. Szép. "Nem lesz giccs, bár, ha hiteles, életrajzszerű szeretne lenni a forgatókönyv, akkor pantomimre építene, nem énekre” – viccelt a Klimtet megformáló színész, André Bauer a festőzseni szótlanságára utalva.
A Klimt-giccsre azért találunk elég példát a bécsi út során. A szuvenírboltokban minden megtalálható csókos vagy meztelen-igazságos (Nude Veritas) verzióban, egy kis, vagy sok-sok arannyal nyakon öntve. A Wien Museum szegletében összegyűjtötték a legrosszabbakat: vécéülőke, tetkó, a Csók előtti szükséges mentolos cukorka. A Best of Worst című kollekció legcsecsébb darabjai a nyakkendőre, zoknira, cipellőre applikált Klimt-reprók. Az osztrákoknak van humoruk.
MQ - azaz M-kúl
És szeretnek ejtőzni. A Museumsquartier az a szpot, mint nálunk az ex-Gödör, csak húgyszag, szemét és letaposott fű nélkül. Odaát a hatalmas betonudvar ad helyet a hip (mint hippie, és mint hipszter) fílingnek, fetrengésre kialakított színes padokkal, kávézókkal, éttermekkel, reggelizőhelyekkel, teraszokkal, és minden szezonban más játéktérrel: most épp petanque pályát találtunk, de volt már ott távirányítós autópálya is, méghozzá novemberben, hőgombák alatt.
Érdekes módon – vagy nem – az MQ kívül sokkal izgalmasabb. A múzeumok kevésbé, betévedtünk a Momek (Museum für moderne Kunst) Reflecting Fashion tárlatára, és miután a sok csupasz fal mentén a divat és a művészet összefüggéseit próbáltuk kisilabizálni, észrevétlenül mély depresszióba estünk a nagyon görcsös kunszttól, amiből még a mínusz egyen kiállított foghíjas pop-art gyűjtemény sem tudott kihozni. Kevés volt a Warhol.
Apfelstrudel
Viszont az Apfelstrudelt, bármilyen elcsépeltnek tűnik is, nem hagytuk ki. De legalább nem a Kärtnerstrassen ettük, hanem az Augarten teraszán, ami egy kicsit kintebb található, és egy tündéri zöld parkot rejt a híres porcelángyár, és egy Flakturm, azaz: II. világháborús bunker társaságában. No, hát ez tényleg arisztokratikus és extravagáns egyben. Végül is ilyenek az osztrákok. És normálisak.
