Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
„Addigra rendet csinálunk”. És tényleg rend volt, a falra erősített csirkekerítés-hálón katonás sorban csüngtek a fülbevalói, a Moulin Rouge-ból szerzett, lámpakörtével körberakott tükör előtt már csak egy szemtuscsíkra volt szüksége Pásztor Annának ahhoz, hogy kész legyen. Portré.
Ha valaki nyomon követte az utóbbi tíz évben az Anna and the Barbies frontasszonyának pályafutását, akkor emlékszik egy military nadrágos szőke csajra, aki a Balkan Fanatik népdalos betéteit váltotta rekedt rapjével adekvát hip-hop mozdulatokkal. Aztán, hogy a Survivor, a sziget című valóságtól igen távol eső showban ugyanezt bemutatja szálkás testtel, zenei aláfestés nélkül.
Másodikként kikerülve a túlélőtáborból mégis megúszta a celeblétet, köszönhetően nem csupán a széria sikertelenségének, de saját megzabolázhatatlan habitusának is. Aztán az is feltűnhetett, hogy a Balkan Fanatik már nem annyira, az Anna and the Barbies viszont egyre inkább.
Anna keskeny arcán, mely Nafratiti, avagy Erikah Badu (kelet)-közép-európai megfelelője, a smink mindig dög, fellépőruhái lakkboltból, állatkereskedésből, hastáncos-ellátóból kerülnek rá, de kortárs dizájnerek (Anka, Mojzes) is szívesen öltöztetik az énekes-szövegírót, aki cseppet sem bánja, ha Lady Gagához hasonlítják szélsőséges stílusa miatt. „Nem olyan rossz referencia. New Yorkban amúgy én a 70. utcában laktam, ő meg a 72-ben, csak ő akkor még pici volt”.
39 éves most, gyerekként verseket írt, aztán öccse alter-rock zenekarának a szövegeit. Később elkezdett táncolni, majd színészetet is tanult, és bejárta a világot, mert saját bevallása szerint világjárni kötelező. Ő tizenöt évesen kezdte, a szabadság az ötödik eleme, a kreativitás meg a hatodik, és ez sima létkérdés. Ez a mércéje mindennek, nem a wellness-hétvége, sem a Suzuki-törlesztőrészlet.
„Pár hónappal ezelőttig egy kilenc négyzetméteres szuterénben laktam, és az is elég volt. Egymás hegyén-hátán fetrengtünk a zenekarral és a haverokkal, itt sincs másként, csak nagyobb a helyünk”.
A takaros lakóparki lakást egy rajongójuk jutányos áron adja bérbe, teljesen új életérzés, még gyúródeszka is belefér a képbe, meg persze a pöttöm stúdió, ami egy fekete lyuk a fürdő mellett, gondosan kipárnázva hangtompító szivacsokkal, a szomszéd néni mégis olykor megijed a furcsa effektusoktól.
Az X-faktor kommerszhez szoktatott közönsége sem tudta mire vélni, amikor fekete flitterruhájában, felpolcolt hajjal, kitollasodva megjelent a stúdióban és – Adam Levinénél sokkal hitelesebb - jaggeri mozdulatokkal előadta a Satisfacitont.
Van egy hatalmas, többszáz hegyes szöggel kirakott hátdísze, múlt csütörtökön ebben debütált a Zöld Pardonban, a fotósunk beleakadt, fájdalmas a hacuka, két liter vér biztos el fog folyni a koncerten. „Már megvettem zacskóstul” – meséli Anna.
Mire ez a nagy felhajtás? „Hát biztos a tudásbeli hiányosságokat kompenzáljuk vele” – nevet fel, „ha tudnék normálisan énekelni, lehet, hogy kevesebb lenne”. A felhajtás. „Kezd viszont letisztulni a zenekar” – mondja, kár, hogy közben előkerül egy arany palást, két combig érő lakkcsizma, az egyiket olajzöld neoluxszal és pillanatragasztóval, és jó adag csillámmal ő maga alakította át. Félelmetes.
„Buli közben hajlamos vagyok harapni is”, néha érkezik panasz a baráti társaságból, erreföl beszerzett egy berni pásztorra méretezett védőgallért. Abban lépett fel, „a mikrofont felülről kellett belógatni”.
A zenekar a bűvös tízedik év felé közeledik, ami Pásztor szerint vízválasztó, Papp Szabiék (Supernem) már nagyszínpadosok, ők is idén lépték át a tízes korhatárt, „a Quimby-i magaslatokhoz viszont kell már a 15, sőt húsz év is”, véli a Barbie-k amazonja.
Szerinte végig kell járni az utat, az ő esetükben volt több megtorpanás, mert időnként el kellett tűnnie külföldre pénzt keresni: „Osztottam kosztot az Üdvhadseregnél, és voltam gyertya musicalekben, de a régivágású diszkótáncos mesterséget is nyomtam, amikor még nem a tangás seggrázás volt a lényeg, hanem hogy Janet Jackson Rhythym Nation-ös koreográfiáját a legjobban visszaadjuk” – illusztrálja a mozdulatsort a nappalija dohányzóasztalán törökülésben.
Ő intézi a zenekari ügyeket, az, hogy most felfelé ível az Anna and the Barbies megköveteli, hogy itthon legyen hontalan. Punk, rocker, művész.
A frontasszony a színpadon kívül is hiperaktív, de ha fent van, akkor egy élien kel életre benne: „Nőként ott lenni pont mást vált ki a pasikból. Nem mernek hozzám szólni, a fiúk bezzeg gyűjtik a melltartókat. Még jó, hogy boldog párkapcsolatban élek.”
