"Mi felfedeztük a spiritualitás neuropszichológia alapját, ez azonban nincs elszigetelve az agy egy bizonyos területén. Ez egy sokkal dinamikusabb dolog, amely az agy számos részét érinti" – magyarázta Brick Johnstone egészségpszichológus. "Egyes agyterületek nagyobb szerepet játszanak, de végül minden rész együtt dolgozik, hogy megkönnyítsék az egyén spirituális élményét."

A kutatás során Johnstone húsz traumatikus agysérült embert vizsgált meg, akiknek a jobb fali lebenyük sérült. Ez a terület a jobb fül alatt helyezkedik el. A résztvevők olyan spirituális érzésekről beszéltek, miszerint valamilyen felsőbb hatalom jelenlétét érzik, és úgy hiszik, hogy egy isteni terv részei. Johnstone úgy találta, hogy minél súlyosabb volt a betegek sérülése, az ilyen érzéseik annál erősebbek voltak. "A neuropszichológiai kutatások azt mutatták, hogy az agy jobb oldalának a gyengülés csökkenti a betegek saját magukra való összpontosítását. Ez összhangban van sok vallásos szöveggel, amelyek azt mondják, hogy mások jóllétét helyezzük előtérbe, ne pedig a magunkét" – tette hozzá a kutató.

A kutatás során azt is megvizsgálta, hogy a résztvevők milyen gyakran jártak templomba, vagy hallgattak vallásos előadásokat. Kiderült, hogy a vallásos tartalmú időtöltés alatt az agy frontális lebenye aktiválódott, ami azonban ezzel a résszel is összefüggésbe hozható volt. "Ez a megállapítás arra utal, hogy ezek a spirituális élmények az agy különböző részeivel függenek össze" – vélekedett Johnstone.

A tanulmány a Psychology of Religion oldalain jelent meg.