A magányosok betegsége a depresszió
Az utóbbi harminc évben az egyedül élők száma a duplájára nőtt az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Egy nemrég a BioMed Central BMC Public Health című szaklapjában megjelent cikk szerint az ő esetükben a depresszió előfordulási aránya 80 százalékkal magasabb, mint a családban vagy valamilyen más társas közösségben élőknél.
Régóta ismert tény, hogy az egyedüllét növelheti a mentális problémák előfordulási arányát időseknél és egyedülálló szülőknél, de a fiatalabb, dolgozó felnőttek körében viszonylag kevés felmérés készült ebben a témában. Finn kutatók éppen ezért 3500 férfi és nő életét kísérték figyelemmel hét éven keresztül és megvizsgálták pszichoszociális, szocio-demográfiai és egészségügyi (dohányzás, alkoholizmus, mozgásszegény életmód) állapotukat. Az országos vény-regisztrációs irodától információkat kaptak továbbá az önkéntesek gyógyszerszedési szokásairól is.
"Az eredmények alapján látszik, hogy az egyedüllét semmilyen életkorban nem egészséges. Nőknél elsősorban a rossz lakhatási körülmények, férfiaknál pedig a szociális támogatás hiánya voltak a leglényegesebb tényezők az egyedülállók depresszióra való hajlamának kialakulásában" – nyilatkozta Laura Pulkk-Raback, a Finn Foglalkoztatási Egészségügyi Intézet munkatársa.
A szakember szerint ugyanakkor bár ezek a vizsgálatok segítettek részben megmagyarázni a depresszió magasabb előfordulási arányát, a rizikófaktorok fele azonban még mindig ismeretlen. Ezeket további kutatások során kell feltárnunk, csak így érthetjük meg pontosan a depresszió kialakulásának jellegét ebben a társadalmi rétegben.