A Harvard Egyetem Orvosi Karának munkatársai a tuberkulózis kezeléséről írtak a Science legfrissebb számában. Bree Aldridge és munkatársai annak nyitját keresték, hogy egyes kórokozók miért pusztulnak el, mások pedig miért nem. Ehhez egy kísérleti kamrában tenyésztettek Mycobacterium smegmatis sejteket, melyek hasonlóak a TBC-t okozó Mycobacterium tuberculosishoz.

A kutatók mikroszkópos felvevővel lefilmezték a mikroba osztódását, és arra jutottak, hogy más baktériumokkal ellentétben, ahol az osztódás során egyforma leánysejtek jönnek létre, a Mycobacterium smegmatis esetén a leánysejtek nagysága igen változatosnak bizonyult. Ez az aszimmetrikus osztódás aztán számos biológiai folyamatot, például a szaporodás ütemét is befolyásolta. A kutatók úgy vélték, hogy emiatt a sejtek antibiotikumokkal szembeni érzékenysége is különbözőképpen alakul. Az elmélet tesztelése során a tenyészeteket különböző típusú szerekkel kezelték. Megállapították, hogy a különböző méretű populációk máshogy reagáltak ezekre.  

A tuberkulózis (TBC) fertőző betegség, mely évente mintegy másfél millió emberi életet követel. Kezelése igen nehéz: az antibiotikum-kombinációt hat-kilenc hónapig kell szedni, a terápia nagy odafigyelést igényel, gyakran igen sokáig fennmaradnak a fertőző sejtek.