Az emberi szervezetben alkalmazott mesterséges mikrojetek meghajtóanyaga ma sok esetben mérgező vegyület, például hidrazin. Bár kis mennyiségben használják a mikrorakéták meghajtására, fontos, hogy ártalmatlan legyen az üzemanyag.

Samuel Sanchez és csoportja platinával bevont fémlapokat úgy formázott negyven-ötven mikrométer hosszúságú tubussá, hogy a platina a belső felületre kerüljön. Amikor az aprócska rakétákat meleg, gyenge hidrogén-peroxid oldatba helyezik, a platina katalizálja a vegyület lebomlását vízzé és oxigénné. Ez gázbuborékok képződésével jár, amelyek a tubus végén lépnek ki, és az ellenkező irányba mozdítják el a mikrojárművet.

A folyamat eredménye egy olyan mikrorakéta, amely a saját hosszának kétszázszorosát képes megtenni másodpercenként, gyorsabb, mint a legfürgébb baktérium. A tubust mágneses tér segítségével tudják irányítani, sebességét pedig a folyadék hőmérsékletével változtathatják. A testnedvek élettani hőmérsékletén, 37 Celsius fokon csak 0,25 százalékos hidrogén-peroxidra van szükség az apró sugárhajtómű meghajtásához. Eredményükről a drezdai Leibniz Intézet (IFW) munkatársai a Journal of the American Chemical Society című folyóiratban számoltak be.