Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A felnőtt lakosság csupán 15 százaléka segítene aktívan a sérültek ellátásában egy közúti balesetnél, a balesetet látottak 13 százaléka pedig segítséghívás nélkül tovább menne − derül ki a Szinapszis Kft. legfrissebb kutatásából.
A lakosság 70 százaléka volt már elsősegélynyújtó tanfolyamon, vagyis ennyi embernek van elméleti ismerete arról, mit kell tennie, ha baj van. A többséget persze a jogosítvány megszerzése motiválta, 20 százalékuknak pedig a munkahely miatt volt kötelező részt venni ilyenen, és csupán 7 százalékuk volt önkéntes résztvevő. Ám az elsősegélynyújtó tanfolyamon már részt vettek mindössze egyharmada állítja, hogy magabiztosan tudná alkalmazni vészhelyzet esetén az elméletben tanultakat, míg nagyon sokan (42 százalék) nem tudják megítélni, hogyan reagálnának ilyen esetben.
Gyakorlati tapasztalata jellemzően közúti balesetekkel kapcsolatban van az embereknek, mivel ilyet közel 60 százalékuk látott már, míg vízi balesetet csak 10 százalékuk. Az országúti baleset szemtanúi közül minden második ember reakciója az volt, hogy segítséget hívott és a helyszínen maradt, ugyanakkor a ténylegesen cselekvők aránya csak 15 százalék. (Ez nagyon kevés ahhoz képest, hogy a megkérdezettek 70 százalékának van ezirányú ismerete.) A balesetet látottak 13 százaléka segítséghívás nélkül ment tovább. Habár a lakosság csak kis százaléka merne aktív segítséget vállalni az életmentés során, a mentők mobiltelefonon keresztül adott utasításai alapján a lakosság 50 százaléka biztosan, 44 százaléka valószínűleg megpróbálna segíteni a sebesülteken.
Győrfi: mi sem értjük
Az elsősegély-nyújtási ismeretek közül a legtöbben a stabil oldalfekvést és a sebeken alkalmazott nyomó/szorító kötést tudnák elvégezni, míg legkevésbé a légútban rekedt idegen test eltávolítására, az autóból történő kimenekítésre vagy az áramütést szenvedett beteg ellátására vállalkoznának az emberek. A mentők hívószámát egyébként a lakosság 75 százaléka tudta helyesen.
"Hogy mi lehet ennek az oka, mi is többször feltesszük ezt a kérdést" – fogalmazott Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője. A magyarázat egyrészt az, hogy nincs megfelelő tudása, másrészt nincs bátorsága az embereknek az elsősegélynyújtáshoz, és mivel a mentőknek minden egyes mentési feladatnál a dokumentációban fel kell tüntetni, hogy kiérkezésük előtt milyen elsősegély történt, ám az úgynevezett esetlapok ezen rovata szinte mindig üresen marad. A szóvívő szerint az emberek elsősegélynyújtás címén csupán felhívják a mentőket.
Győrfi szerint az emberek attól tartanak, ha valamit rosszul csinálnak, hibáznak, még bírósági üggyé is fajulhat a segítő szándék. Ez azonban megalapozatlan félelem, hiszen itthon még sosem indult ilyen eljárás. "Létezik olyan statisztikánk, amely szerint a hirtelen szívmegállásos eseteknek 60 százalékát meg lehetne menteni Magyarországon – körülbelül 20 ezer ember hal meg hirtelen szívmegállás következtében egy évben –, amennyiben valaki azonnal elkezdené a szakszerű újraélesztést. Ehelyett Magyarországon ez a túlélési arány körülbelül 1 százalék körül van."
