Ha valaki a koszorúér-betegség vagy az agyi katasztrófa szempontjából nagy kockázatúnak minősül, sokkal jobban kell figyelnie a megelőzésre. Ilyen esetben feltétlenül abba kell hagyni a dohányzást, megfelelő étrendet kidolgozni és mozgásprogramot szervezni, mint ha ezekkel nem kell számolni. A Framingham amerikai városka nevéből eredő program ötévenként javasolja a részletes szűrővizsgálatok elvégzését, a laboratóriumi méréseket, például a vérkoleszterin meghatározására. Ez költséges és a szűrővizsgálatra küldött személy számára is időigényes és kényelmetlen.

Müller Judit

Sir Nicholas Wald és munkacsoportja Londonban kiszámolta: mennyire lehet pontos és mibe kerül, ha a Framingham szűrés rendszeres ismétlése helyett csak az idült betegségek szempontjából legfontosabb kockázati tényezőt veszik figyelembe: az életkort. Félmillió ember statisztikai értékelését végezték el, születéstől a 89. életévig, és kiszámolták, hogy 55 éves korban mennyire megbízható a csupán életkorra vonatkozó számítás, illetve a részletes mérések szerinti adat annak megjósolására, hogy tíz esztendő alatt ennyi embernek hány százaléka kap infarktust vagy agyi katasztrófát. Továbbá azt, hány esetben várható, hogy a számítás hamisan pozitív, mert olyan személynél is megjósolja a betegséget, aki nem kap infarktust.

Ha csak az életkort nézték, 86 százalékban a számítás jelezte a várható drámai eseményt és 24 százalékban volt tévesen pozitív. A szűrővizsgálatokkal is ugyanannyi esetben, vagyis 86 százalékban derül ki a betegség, a hamisan pozitív valamivel kevesebb, 21 százalék. Természetesen, a szűrővizsgálatok végzése lényegesen költségesebb, mint az életkorra alapozott becslés, ezért a kutatók fölvetik annak lehetőség, hogy csupán ez történjék meg, viszont több figyelmet és pénzt fordítsanak a megelőzésre. Az elméleti számítások után tényleges tömegvizsgálatok végzése is szükséges az elmélet igazolásához.