Az egykor világhírű pesti divat nem jöhetett volna létre anélkül, hogy megfelelő hely lett volna rá. A pesti külvárosok (Lipót-, Ferenc-, József- és Terézváros) 18. század végi létrejöttével kezdték a három kapu által határolt területet Belvárosnak nevezni. A forgalom megnövekedtével szükség lett a kis zegzugos utcák kiszélesítésére és áttervezésére, ekkor épült meg az Andrássy út és így kerültek a földszintes, barokkos épületek helyére az eklektikus, (neo)klasszicista bérházak. Pest ezen 19. század végi újjáalakítása létrehozta az igazi “city”-hangulatot – és ekkor kezdődött az igazi pesti reneszánsz.

A tizes években a Váci utcában, a Haris közben, a Párisi udvarban, vagy éppen a Koronaherceg utcában (a mai Petőfi Sándor utca) olyan mesterek éltek és dolgoztak, akik inaséveiket valamelyik neves divatháznál, kézműves mesternél töltötték Német- vagy Franciaországban. Üzleteiknek sajnos mára többnyire csak a híre maradt meg. Rotschild Ábrahám és felesége Ferenciek terén lévő otthonuk egy szobáját alakították szabászműhellyé, s készítettek ruhákat, kabátokat jómódú hölgyeknek. A második Rotschild szalon a pár válása után nyílt az anya Dorottya utcai lakásán, de a legnagyobb sikert lányuk huszas évek közepén a Deák Ferenc utcában nyitott üzlete hozta – ez egészen a kilencvenes évek végéig fennmaradt. A legfrissebb párizsi divatot követő, egyedi Givenchy- és Dior szabásmintákat is használó Rotschild Klári nem volt szabász, sem divattervező: az általa megálmodott ruhákat tervezői skiccelték fel elmondása alapján, s nem véletlen, hogy kortársai a szakma zsenijeként emlegették. Vendégei közé tartozott Farouk egyiptomi királyné, Horthy István felesége, majd az államosítást követően Gábor ZsaZsa, Jovanka, Tito jugoszláv államelnök felesége, Honthy Hanna, Psota Irén, és a kor legnagyobb nevei. Érdekesség, hogy a régi „nagy” üzletek közül az ő boltja volt az egyetlen, amelyik az államosítások után is kiválóan prosperált, holott a régi szalontulajdonosok többnyire disszidálni voltak kénytelenek. A Különlegességi Női Ruhaszalon névre átkeresztelt üzlet szolgálta ki a pártvezetés asszonyait Münnich Ferencnétől Kádár János feleségéig. 1976-ban lett öngyilkos, és bár az üzletet többen is megpróbálták fenntartani majd feléleszteni, az örökséget nem sikerült továbbvinni.

Megmaradt viszont a Belváros ékköveként is emlegetett Philantia virágbolt, mely 1910-ben nyitott a Váci utcában, és a mai napig ugyanott található. A lenyűgöző szecessziós épület és különleges, „virágszeretet” elnevezésű boltja egyértelmű célpont a Budapestre látogató turistáknak, de a pestiek hajlamosak könnyelműen megfeledkezni róla – pedig érdemes nyitott szemmel sétálni a Váci utcán a Szervita tér környékén. Az egyedi kirakat máris izgalmakat ígér, és az üzletbe lépve többnyire megbocsájtják a látogatónak, ha elsőként nem az ízlésesen elhelyezett virágokat, hanem a falakon lévő festményeket nézi végig, melyeket Márk Lajos festő készített. Azután érdemes a lábunk elé is nézni, megcsodálni a százéves kőpadlót, majd a márványkandallót és az üzlet által szintén árusított art nouveau különlegességeket. Az üzletnek otthont adó, klasszicista stílusú épület 1840-ben épült Hild József tervei alapján, míg a virágüzletet 1909-ben Kőrössy Albert tervezte, s nem csoda, hogy őt magát többek zseninek titulálják...

Nem volt ekkora szerencséje a fentebb már emlegetett, 1937-ben nyitott Münchengrätzi cipőbolt csodálatos art deco berendezésének. A Kossuth Lajos utcai üzletet ugyan 1973-ban védetté nyilvánította a Művelődésügyi Minisztérium, de az egyedi belsőt alig egy hónapja – engedély nélkül – szabályellenesen és szakszerűtlenül bontani kezdték, s tulajdonosát, akit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az eredeti állapot visszaállítására kötelezett, állítólag nem találják. Budapest igen kevés art deco emlékeinek egyike így, csendben lett az enyészeté.

Megmaradt viszont az 1929-ben nyílt Fleischer ingkészítő mester boltja. Az üzlet tulajdonosa – apró, energikus asszony – házassága révén került kapcsolatba a szabósággal, amely akkor még az Oktogonon volt, majd egy hatvanas évekbeli rendelet miatt – miszerint magántulajdonos főút mellett nem rendelkezhet üzlethelységgel – költözniük kellett. Az üzlet így azóta a Nagymező és a Paulay Ede utca sarkán üzemel, tulajdonosa pedig mind a mai napig a Fleischer család: az alapító fiának özvegye, Fleischer Györgyné viszi a kicsi de szakszerű boltot, ahol egyedi, méretre készült pizsamák, ingek és kézelők, gombok és kamáslik várják a különlegességekre vágyó betérőket. Fleischer néni az, aki kérés nélkül beleteszi az ingbe a tulajdonos monogramját. A barokkos fa üzletbelső a régi korokat idézi, a fiókok mélyéről előkerülő anyagok, szabásminták és kiegészítők pedig nem csak egy kiváló inget, de egy letűnt világ emlékét is adják.

A Teréz körúton áll egy jópár éve felújított neontábla, mely büszkén hirdeti: ERMA. A név, melynek eredetéről sokaknak fogalma sincsen, nem más, mint textiláru-kereskedés: az 1922-ben alapított kézimunkaház és üzlet. Az ERMA pedig nem más, mint ERzsike és MAriska, azaz Goldberger Mariska virágbolt-tulajdonos, illetve Herzmann Erzsébet neveinek betűi. A két fiatal hölgy elhatározta, közösen új vállalkozásba fognak – így indult a kézimunkaüzlet, bár akkor még másik helyen, a Teréz körúti címen ugyanis már csak Erzsike, és textilkereskedő férje boltja lett, jóval nagyobb üzlethelyiséggel, mint amit a két fiatal lány megengedhetett magának. A Erzsike és férje folyamatosan bővítették a kínálatot, a kézimunka mellett megjelentek az anyagok, a függönyök, szőnyegek és más textíliák, és nem csak az áruválaszték bővölt, de a házaspár leleményessége folytán az üzletbe vevőt csalogató ötletek választéka is. Így került az üzletbe gyermekdélután, de így osztogattak a könnyfakasztó Édes mostoha című film bemutatóján hímzett ERMA-zsebkendőket is. A harmincas évek közepére az ERMA Európa-szerte ismert volt kiváló minőségéről és elfogadható árairól, ráadásul a bolt rendelkezett csomagküldő-szolgálattal is. A második világháborút követően még működött a cég, majd az államosítások során Röltex bolt került a helyére. Az elmúlt években a Gardenia csipkefüggönygyár mintaüzlete volt, jelenleg pedig egy családi vállalkozás tulajdonában kínálja a textíliákat. Az ERMA jelenlegi helyén tehát 1935 óta működik, gyakorlatilag folyamatosan. Az üzlettel a korabeli lapok és építészeti szakírók külön foglalkoztak: a Rákos Pál tervei alapján átalakított nagyméretű bolt újdonság volt a Belvárosban. Hatalmas üvegportálja mind a mai napig látványos eleme a Körútnak, bár 1986-os helyreállítása óta igencsak leromlott az állapota. A helyreállítást megtervező Ferkai András épülettörténész munkájának köszönhető, hogy a portal megmaradt, bár a kirakatban álló forgószínpad és a modernista belső valószínűleg már soha többet nem lesz látható.

A Váci utca közelében nyílt 1957-ben Kacziánék nyakkendőszalonja. A nyakkendők mellett a Régiposta utcában sálakat, csokornyakkendőket és alkalmi selyem mellényeket is készítő üzletet változatlan formában viszi az alapító, dr. Kaczián Lórándné lányai, a mosolygós Kaczián Katalin és húga, Krisztina, akiktől vevő soha nem távozik elégedetlenül. Az üzlet fennmaradásában valószínűleg ez az apró titok is szerepet játszik. Nem véletlen, hogy vannak olyan vásárlók, akiket anno az apjuk hozott el ide először nyakkendőt vásárolni, és most ők hozzák fiaikat. Persze törzsvevők nélkül nem maradhatna fenn az üzlet. Az egyedi, kézzel varrott nyakkendőket elsősorban politikusok és színészek vásárolják, és szerencsére sok a külföldi betérő is, köztük egyre több a fiatal. A jövőre nézve a legnagyobb gond nem is a vevők, sokkal inkább a szakavatott kéz hiánya – manapság ugyanis alig találni olyat, aki nyakkendőket tudna varrni...

Bár a belváros szívében lévő bolt nem százéves, nem kiemelkedő sem portálja, sem belső dizájnja, nem beszélhetünk a Belvárosról a régi hírnév legnevesebb fenntartója, a Vass cipőbolt nélkül. Mint azt beszélik, anno Pest cipésznagyhatalom is volt, a kézművességet külföldön kitanuló inasokból kiváló pesti mesterek lettek, s világszerte elismerést hoztak a város iparosainak. E hagyomány folytatója tulajdonképpen Vass László, aki a hatvanas évek óta készít minőségi, kézzel varrott férficipőket. A Vass cipő mára világszerte elismert márkanév – mindenhol csak szuperlatívuszokban hallani róla. Ma alig tíz olyan cég van a világon, amelyik ilyen kiemelkedő minőségű kézzel varrott cipőket képes gyártani – ezek egyike a Vass László vezette műhely. Az ilyen klasszikus cipő soha nem megy ki a divatból – itt a minőség, a kézi munka egyedisége, a használt anyagok milyensége számít, és ennek megfelelően alakul az üzlet vásárlóközönsége is. Az üzlet a legnevesebb fenntartója a világhírű Budapest-stílusnak is – ez a cipőminta az, amelyet szinte minden igényes férficipő-készítő használ legalább egy modelljéhez. A cirádás, lyukasztott orrú modell a világháború előtti cipészmestereknek köszönhetően nyerte el világhírét, s ez a fazon a Vass-boltban is az egyik legkedveltebb.

Az 1870-ben épült Belvárosi Kígyó Patika a Belváros mai formájának kialakításakor tűnt el. Illetve dehogy eltűnt, a százéves, védett patikabelső szerencsére megmaradt: mind a mai napig gyógyszertárként szolgál. A Kossuth Lajos utca legelején, az árkádok alatt megvan az ide átköltöztetett bútorzat, mely mind a mai napig kiválóan alkalmas e funkció betöltésére. Nem így járt viszont az Andrássy úton található – illetve nem-található – Opera Patika. A hatalmas területű bolt százhúsz éves berendezését szintén védetté nyilvánították, de erre a helység új tulajdonosa keveset adott. A 2008-ban bezárt gyógyszertár bútorzatát egy évvel később leszerelték és egy hátsó helységben helyezték el, hogy helyet adjon az üzlet megváltozott profiljának. Bár a bontásért az Örökségvédelmi HIvatal bírsággal súlytotta a tulajdonost, a perben még csak másodfokon tartanak, így nem tudni, végülis mi lesz a sorsa a jogtalanul – és oktalanul – elbontott műemléki daraboknak.

A 19. század végén, 1888-ban klasszikus üzlet nyílt a pesti Belvárosban. Brammer Ödön divatkelméket árusító Bécsi utcai boltja hamar a város kedvenc helye lett, s nem véletlenül: az inaséveit a legjobb külföldi szalonokban töltő tulajdonos nem csak a szakma trükkjeit leste el odakint, hanem azt is, hogyan kell minőségi kiszolgálást nyújtani a kedves kuncsaftnak. Brammer hamarosan posztóüzemet is nyitott, így ő irányíthatta a teljes tervezést és felügyelhette szigorúan a minőséget. Ez hatalmas sikert hozott számára: a különleges kelmékre igenis volt igény, olyannyira, hogy nemsokára létrehozta a magáról elnevezett Brammer posztót, melynek már a csomagolása is más volt, mint az összes többi textíliáé. Az üzlet az államosítást követően is méterárubolt maradt. 2001-ben egy olasz cég nyitott ruházati boltot, de az eredeti fabelsők és a berendezések mind a mai napig megmaradtak. Az 1924-ben létrehozott üzlet fabelsője és berendezései láthatóak, sőt a külső márvány lábazat újracsiszolását követően most újra látszik a B.Ö. monogram.

A Belváros tehát épül, újjáépül és átalakul – néha jól, néha rosszul, néha eltűnnek dolgok, amelyeket nem szabadna engedni, máskor fennmaradnak, és őrzik a város régi illatát és emlékeit. Remélhetjük csak, hogy ezek az apró műhelyek, pillanatnyi csodák még sokáig megmaradnak.