Az alsó végtagi vérellátás romlásának közismert tünete az átmeneti sántítás, amikor járás közben az izomzatban fájdalom kezdődik, ezért lassítani kell, sőt meg kell állni. A városi orvostudomány ezt hívja "kirakattünetnek", mert az utcán járó érbeteg mind gyakrabban megáll a kirakatok előtt, hogy megpihenjen. Az átmeneti sántítást 1831-ben ifj. Jean-Francois Bouley francia állatorvos írta le, aki felfigyelt arra, hogy Párizs utcáin egy hintót húzó ló egyik hátsó lábára ugyanolyan távolságra mindig sántítani kezd. Kiderült, hogy a ló hasi főverőere elzáródott és az okos lódoktor felismerte az összefüggést a sántítás és az érelváltozás között.

Korábban azt tartották, hogy embereknél ez a férfiak betegsége, mert ők dohányoznak és az alsó végtagi érszűkületben a nikotin fontos szerepet játszik. Ma egyre több nő is dohányzik, a vizsgálati módszerek is érzékenyebbé váltak, így kiderült, hogy az érszűkület azonos gyakoriságban fordul elő a nők és a férfiak között. Mary M. McDermott és munkacsoportja 380, alsó végtagi érszűkületben szenvedő nőt és férfit vizsgált négy éven keresztül. A betegek évente mentek ellenőrzésre, ahol kétféle, terheléses mérés történt. Egyik mérés az ilyen panaszok tisztázására közismert hatperces gyaloglás: a páciens saját, megszokott járásütemében sétál sík talajon hat percen keresztül, és a megtett távolságot mérik. A másik terhelés a négyperces emeletre mászás, ahol a lépcsőzés sebessége számít. A vizsgálat valamennyi résztvevője 59 éves, vagy idősebb volt. A teljesítmény során értékelték az életkort, az esetleges mozgászavart is.

Négy év alatt a nők közül a hat percet nehézség nélkül teljesítők száma a felére csökkent. Az is kiderült, hogy szinte egyenletesen romlott a nők mozgásának sebessége a lépcsőzés során a négy esztendei időszak alatt. A kutatók szerint az érszűkületben szenvedő nők állapota a férfiakéhoz képest gyorsabban romlik.