Az Edinburghi Egyetem munkatársai mintegy ezer egypetéjű és kétpetéjű ikerpár közösségi viselkedését hasonlították össze tanulmányukhoz. "Az egypetéjű és kétpetéjű ikrek vizsgálata lehetővé teszi annak megállapítását, hogy mekkora szerepe van a genetikai tényezőknek" - magyarázta Gary Lewis kutatásvezető. Az egypetéjű ikreknek megegyező a genetikai állománya, valamennyi génjük azonos, míg a kétpetéjű ikrek csak annyira hasonlítanak egymáshoz, mint két testvér, náluk csak a gének 50 százaléka közös. Ikertanulmányukban háromféle, a közösségi léthez köthető területet vizsgáltak a kutatók: a közösségi érzést, a feladat iránti elkötelezettséget és a mások jóléte iránt érzett törődést. Arra kérték például a résztvevőket, hogy pontozzák 1 és 10 között, mennyire lennének hajlandóak többet fizetni azért, hogy mindenki, így a szegények is egészségügyi ellátást kapjanak.

A legnagyobb pontszámot ezekben a kérdőívekben az egypetéjű női ikrek érték el, a kétpetéjű ikreknél alacsonyabb és egymástól eltérő pontszám adódott. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a környezeti tényezők (szülői nevelés, iskolázás) mellett örökletes tényező is szerepet játszik a közösségi viselkedésben. A különbség a férfiaknál kevésbé kifejezett volt. Steven Pinker, a Harvard Egyetem evolúciós pszichológusa a tanulmány eredményét értelmezve hangsúlyozta, hogy az örökletesség a teljes genomra vonatkozik, nem egyetlen génre. A magasság például nagy mértékben örökletes, ám ez nem azt jelenti, hogy egy gén határozza meg. Éppen ellenkezőleg, több tucat, talán több száz vagy ezer gén befolyásolja kisebb-nagyobb mértékben. "Mindaz alapján, amit tudunk, ugyanez lehet érvényes a szeretetreméltóságra, önzetlenségre is, még akkor is, ha az derülne ki, hogy örökletes" - tette hozzá Pinker.