A két és félezer éves múltra visszatekintő, Kínából és Indiából származó kakasviadalok Európában a XVII.
A két és félezer éves múltra visszatekintő, Kínából és Indiából származó kakasviadalok Európában a XVII. században terjedtek el, különös népszerűségre tettek szert Hispániában. Amíg a mai Spanyolországban többnyire tiltásba szorult a szárnyasok küzdelme, a spanyolgyökerű országokban - Mexikó, Argentína, Peru, Dominikai Köztársaság - a legalitás és a tiltás egyaránt érvényben van, viszont tovább él a Fülöp-szigeteken és Indonéziában. Érdekes milyen ellentmondásosan tudnak érvényt szerezni az elfogadott törvényeknek néhány országban: Argentínában tiltott a kakasviadal, ugyanakkor Santiago del Estero tartományban figyelmen kívül hagyják a rendelkezéseket; Mexikóban a fővárosában nem engedélyezett, míg más körzetekben a vásárok, zenés rendezvények szinte elengedhetetlen része, a tenyésztők külön szaklapot is kiadnak El Palenque de Oro (arany küzdőtér) néven.
Egy alig két évtizeddel ezelőtti útikönyv még hagyományos Gran Canária-i sportnak nevezi a Las Peleas-t, a kakasviadalokat. Azóta nemcsak a spanyol szigeteken, hanem az Ibériai-félszigeten is megváltozott a megítélése e „küzdőágazatnak”. Az egykor jól menő, nagy pénzbevételekre szert tevő klubok és arénák rég bezártak. A máspalomasi rendőrségen is már csak arról szólt a fáma (amikor a legutóbb a Kanári-szigeteken jártam és a kakasviadalok felől érdeklődtem), hogy még a sziget belső, eldugott falvaiban titokban tartanak kakasviadalokat. Habár egyes források szerint a Kanári-szigetek és Andalúzia egyes vidékei a törvényben is kivételezettek, helyi jellegű hagyománynak tekintik a törvényhozók, csupán a fogadásokat tiltják.
Nem egyszer hallani, hogy illegálisan működő klubokat, szervezéssel foglalkozó csoportokat számoltak fel Spanyolországban. Vagy éppen véres viadal közben ütnek rajta a rendőrök a sarkantyúsokat halálos végkimerülésbe hajszoló embereken. Ezt a játékszenvedélyt nemcsak az állatkínzás, hanem az illegálisan mozgatott pénzek miatt is üldözi a hatóság.
A Földközi-tenger melletti Castellon de la Planában alig két hónapja számolt fel a spanyol Nemzeti Rendőrség egy illegális kakasviadalokat szervező társaságot. A 180 ezer lakosú kikötővárosban a rendőrség 30 fős akciócsoportja egy hajón kiépített arénát szállt meg. A mintegy 100 fő befogadására alkalmas teremben pont a soros viadalt tartották. A nézők, s egyben a győztes kakasokra nagyobb tétekben fogadók Barcelonából, Alicantéból, Madridból, s a környező városokból, tengerparti üdülőhelyekről érkeztek.
A meglepetésszerű rendőri akcióra nyilván senki sem számított. Így a zsaruknak több tucatnyi bűnös bizonyítékot sikerült begyűjteni a helyszínen. Állatmenhelyre szállítottak 24 harci kakast, lefoglaltak 52 ezer eurót (kb. 14,3 millió forintot). Ebből az összegből is következtetni lehet a magas belépődíjakra és fogadási tétekre, amiből a szervezők busásan részesültek volna. A szervezők közül tizenhatot vettek őrizetbe, 85 néző-fogadó ellen pedig szabálysértési eljárást indítottak. A véres szeánszok precízen vezetett ár- és tétlistái, időpont regiszterei, mind-mind a folyamatban levő büntetőeljárást segíti. Szintén begyűjtésre kerültek a tenyésztett harci kakasok injekciózására szolgáló eszközök, agresszivitásukat növelő dopping vagy stimulációs szerek. Megcáfolhatatlan kellékei a viadaloknak a komoly sérüléseket okozó acél- és csontsarkantyúk, valamint fejcsuklyák, győzelmi trófeák. Az állatkórházi megfigyelésre szoruló, megmentett állatoknál főként a leamputált taréj és a megnyújtott sarkantyú a legszembetűnőbb attribútumok.
A következetes rendőrségi fellépés ellenére Spanyolországban továbbra is virágzik a tiltott „kakaskodás” a legálisan szervezett bikaviadalok, bikaheccek mellett.
Tóth Sándor