Hátborzongató esetről számoltak be az amerikai lapok a múlt héten. Igaz, az incidens még februárban történt, a vétkesek azonban most töltötték csak le büntetésüket a történte kapcsán. A hawaii-i Go légitársaság két pilótájáról van szó, akik egyszerűen átaludták azt az időszakot, amikor Honolululból érkező gépükkel landolniuk kellett volna Hilo szigetén. A cég természetesen azonnal elbocsátotta a két férfit, akiket az amerikai Szövetségi Repülési Ügynökség (Federal Aviation Administration – FAA) is felfüggesztett gondatlan és felelőtlen viselkedés miatt.

Eddig szerencsésen megúszták az utasok

sxc.hu

Az 54 éves Scott Oltman kapitányt 60 napra, a 24 éves Dillon Shepley elsőtisztet 45 napra függesztették fel, többek között azért is, mivel nem tartották az előírt kapcsolatot a légiirányítókkal. Ian Gregor, az FAA szóvivője az eset kapcsán azt mondta: nem tudni, hogy a Hawaii-i szigetek közti forgalmat lebonyolító Go Ellen indul-e eljárás, mivel a cég biztosította a pilóták számára az FAA által előírt pihenési idő csaknem dupláját, 15 órát.

Oltmannál a vizsgálatok során súlyos alvászavart állapítottak meg, amely légzési nehézségeket okoz, s gátolja a pihentető alvás folyamatát. Ennek ellenére a szakértők nem értik, hogyan lehetséges, hogy a pilótafülke mindkét tagja elaludt a rövid reggeli út során, amelyen 40 utas életéért feleltek. A vizsgálatok nem tártak fel problémát a repülőgép belső nyomását fenntartó rendszereiben, s a szén-monoxid szint sem mutatott eltérést a normális határértékektől.

A légiirányítók aggodalmát fokozta, hogy a pilótákat 17 percen keresztül nem tudták rádión elérni. A nyilvánosságra hozott dokumentumok között szereplő felvételeken hallható, ahogy az irányítótoronyból többször megpróbálnak kapcsolatot létesíteni a géppel, sőt, a Go légitársaság egy másik gépével is, hátha ők tudnak beszélni az 1002-es számú járat vezetőivel. Végül az egyébként 45 perces út 44. percében a pilóták visszajeleztek a toronynak, igaz, eddigre a gép több mint 20 kilométerrel elhagyta a hilói repteret. Oltman és Shepley ekkor megfordították a repülőt, s sikeresen landoltak a Hilo International leszállópályáján.

Idén nem ez volt az első eset, amikor valamely légitársaság dolgozói úgy döntöttek, egy picit „pihentetik a szemüket. Júniusban az Air India két pilótája aludta át a leszállást, ők azonban amerikai kollégáiknál is mélyebben aludtak, ugyanis közel 600 kilométerrel „lőttek túl a célon”. A légiirányítók ebben az esetben végül sikeresen felébresztették a szunyókáló légisofőröket. A gépen mintegy száz utas tartózkodott. A The Times of India című újság által megkérdezett, neve elhallgatását kérő forrás szerint: „egy éjszakai út után voltak, amikor a fáradtsági szint tetőzik, így a pilóták a Jaipurból történő felszállást követően egyszerűen elaludtak.” Az indiai légiforgalmi hatóság tagadta, hogy az eset megtörtént volna: az ő verziójuk szerint a gépnek csupán kommunikációs problémái támadtak, s csak mintegy 20 kilométerrel vétették el az úticélt.

Nem a legjobb hely alváshoz

AP

Nem csak a pilóták alszanak el néha munka közben, hanem a már említett légiirányítók fáradtsága is befolyásolja a légiközlekedés biztonságát. Tavaly a Kentucky állambeli Lexingtonban történt egy baleset – melynek során a Comair légitársaság gépén utazó 50 utasból 49 életét vesztette – ahol az utólagos vizsgálat rámutatott: a szolgálatban lévő légiirányító csupán két órát alhatott két 8 órás műszak között, s ennek köze lehetett a tragédiához. Az irányítótoronyban dolgozó férfi megadta a felszállási engedélyt a CRJ-100 típusú gépnek, amely azonban a kijelöltnél rövidebb kifutóra kanyarodott be, amelynek végén beleütközött a reptér területét határoló kerítésbe, majd a mellette álló fákba. A vizsgálat szerint a légiirányító fáradtsága közrejátszhatott abban, hogy a katasztrófát nem sikerült megelőzni.

Az amerikai közlekedésbiztonsági bizottság, az NTSB jelentése szerint az elmúlt években több hasonló esetre is volt példa, amikor azonban szerencsére sikerült elkerülni a komolyabb szerencsétlenségeket. A chicagói reptéren 2006 márciusában történt egy eset, amikor a légiirányító csupán négy óra alvással jelentkezett munkára, s ezért fordulhatott elő, hogy engedélyt adott egy Airbus A320 típusú gépnek egy kifutópálya keresztezésére, majd kevesebb mint 15 másodperccel később felszállási engedélyt adott egy Boeing 737-nek, éppen azon a kifutón, amelyen az Airbus keresztülgurult. Szerencsére a Boeing pilótája még időben észrevette a veszélyt és időben befékezett.

Két évvel korábban Kaliforniában egy kialvatlan légiirányító felszállási engedélyt adott egy Boeing 737-nek ugyanazon a kifutópályán, amelyre éppen egy Boeing 747-es kezdett leszállni. Utóbbi pilótája látta az aszfaltcsík végében várakozó gépet és még időben felhúzta a repülő orrát. A hivatalos jelentés szerint ez mindössze 12 másodperccel azelőtt történt, hogy a két jármű összeütközött volna, s a 747-es 60 méterrel a kifutó felett húzott el, szerencsésen elkerülve a katasztrófát.

A coloradói Denverben szintén egy olyan légiirányító teljesített szolgálatot 2001 szeptember 25-én, aki kevesebb mint két órát aludt két műszak között. Ebben az esetben a férfi egy 757-es teherszállító gépnek adott felszállási engedélyt egy olyan kifutópályán, amelyen éppen felújítási munkálatok zajlottak. A gép végül szerencsésen a levegőbe emelkedett, azonban kevesebb mint 10 méterrel vétette csak el a munkaterületet megvilágító reflektorokat.

Az FAA vizsgálatai szerint a légiirányítók és a pilóták sokszor túlhajszoltak, mivel a légiközlekedés nehézségei miatt számos munkavállalót elbocsátottak. Felmerül azonban a kérdés, vajon a fentiekhez hasonló esetek mennyiben segítik a repülésbe vetett bizalom építését, a biztonságérzet kialakulásához ugyanis aligha járulnak hozzá.

Mindenesetre ha legközelebb repülőre kell ülnünk a légikísérőket kérjük meg, hogy a nevünkben vigyenek egy jó erős kávét a pilótáknak.

-JB-