Frank Kirchhoff és kutatótársai az ulmi egyetemen új módszerrel kutattak fehérjetöredékek után: mintegy tízezer liternyi, a dialízises kezelésből visszamaradt folyadékot szűrtek meg, mert ugyanolyan fehérjetöredékek találhatók ebben az anyagban, mint a vérben - írja a Der Spiegel című német hetilap online változata.
   
Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy az úgynevezett peptidek képesek arra, hogy gátolják a HIV-vírus terjedését. Márpedig ezzel meg lehet hosszabbítani a betegek életét, mert minél több sejtet alakít át a testben a kórokozó vírusgyártóvá, annál gyorsabban hal meg a páciens. A peptidek viszont képesek gátolni az AIDS-vírust abban, hogy újabb sejtekbe fészkelje be magát.
   
Az eddigi kutatást akadályozta, hogy kevés vérből tudtak dolgozni a szakemberek, ezen változtatott egy hannoveri cég új eljárása, amelyet több német és amerikai egyetem kutatói is alkalmaztak. Miután meglett a megfelelő mennyiségű anyag, a kutatóknak már "csak" a megfelelő fehérjekapcsolatot kellett kiválasztani a millióból. Végül a virip nevű peptid bizonyult telitalálatnak - nyilatkozta Frank Kirchhoff a Spiegel Online-nak.
   
A HIV-vírusnak egy gazdasejtet kell találnia, a második lépésben pedig egyfajta horgonyt használ, hogy behatoljon a sejtmembránba, és így elérje célját. A virip éppen ebben akadályozza meg a kórokozót. A kísérletek kimutatták, hogy a hatszáz szintetikus virip variáns közül egy valóban igen megnehezíti a vírusnak azt, hogy új sejteket támadjon meg. A kutatók egy ilyen hatóanyag esetében úgynevezett inhibitorról, gátló szerről beszélnek. Jelenleg mintegy húsz különböző inhibitort jegyeztek be gyógyszerként, ezek négy különböző hatóanyag csoportból származnak. A vírusok azonban valamennyi inhibitorral szemben képesek voltak rezisztenssé válni. A virip esetében ez másként alakulhat - véli Kirchhoff -, aki szerint egyelőre még nem várható, hogy gyorsan piacra dobják az új AIDS elleni szert.