Ferling Bernadetten (labdával) semmi sem múlt © MTI - Illyés Tibor

Jobban nem is kezdhettük volna a mérkőzést, hiszen senki sem számított arra, hogy hét perc alatt 6-2-re elhúzunk attól a Dél-Koreától, melytől a csoportmeccsek alatt szinte megsemmisítő vereséget szenvedünk. Erre a meccsre azonban már egy másik, összeszedettebb magyar válogatott ment fel.

Magyar oldalon Tomori Zsuzsanna kezdte a gólgyártást, Görbicz Anita duplázott, a hatodiknál pedig Kovacsicz Mónika mattolta az indiszponáltan védő Li Min Hit. A megilletődött koreai védelem az első percekben csak asszisztált a magyar támadásokhoz.

Ettől persze az ázsiaiak nem lettek rosszabbak, zsinórban öt gólt szerezve felálltak (6-7), de a mieinket se fogta meg a kisebb hullámvölgy. Görbicz és Ferling Bernadett vezetésével – aki úgy szerezte az átlövésgólokat, mintha parancsba adták volna neki – nemcsak tartotta magát a magyar válogatott, hanem újra átvette a vezetést. (12-11) A védelem fantasztikusan működött, Pálinger Katalin zseniális védéseivel erősen demoralizálta az ellenfelet.

A sípszóig tovább növeltük előnyünket, Hornyák Ágnes és Hong Dzseong Ho góljaival 15-13-as magyar előnnyel zárult a félidő. Csapatunk nagyon motiváltan és okosan játszott, remek egyéni teljesítményekkel. Tomori kiállítása miatt emberhátrányban - éppen ezért döcögősen - kezdtük a második félidőt, ellenfelünk pedig percek alatt kihasználta ezt és kiegyenlített.

A két gyors bekapott gól sem jelentett azonban semmit, az ihletett formában játszó Ferlinggel továbbra sem tudtak mit kezdeni a koreaiak. Bár kicsit talán szigorúak voltak velünk az orosz bírók – akik elsősorban a durva játékot igyekeztek megfékezni –, és határozottan osztogatták a kétperces kiállításokat, a remek és fegyelmezett védekezésnek köszönhetően jól tartottuk magunkat. (18-18)

A második játékrész tizedik percében átvette a vezetést Dél-Korea Mun Pil Hi hihetetlen felső kapufás góljával, de ezt Ferling, aki ekkorra a magyar csapat vezéregyéniségévé avanzsált, gyorsan kiegyenlítette. Érdekes volt, hogy kelet-ázsiaiak legendás nyitott védekezése ezúttal nem állította megoldhatatlan feladat elé a magyar lányokat, nyilván Hajdu János szövetségi kapitány alaposan felkészítette őket belőle. Nyugodtan mondhatjuk: eredményesen. Igaz, az a védelem ezúttal nem volt annyira nyitott, mint szokott.

Közben fej-fej mellett haladt a két csapat, Görbicz cundere ezúttal bejött, Borbás rendre betalált, Ferling pedig továbbra is megállíthatatlan volt. Ütemtelenül, váratlanul szerzett újabb ás újabb gólt, és gyakran úgy hatolt át az ellenfél védelmén, mint kés a vajon. A koreaiak lerginkább azokkal a hetesekkel tudták tartani egygólos előnyüket, amit a bírók – nem mindig indokoltan – rendre befújtak nekik. Több mint tíz percig ment ez a huzavona – döntetlen vagy egygólos különbség.

A játékvezetők ekkor már egyre komolyabban kezdtek szórni minket, s ezt már a hétezres közönség sem bírta fütty nélkül: Görbicz kiállítása – ekkor már volt egy kiállításunk – után hangot is adott nemtetszésének. Olybá tűnt, hogy a játékvezetők vissza akarják adni Koreának, amit Norvégia ellen elvettek.

A dél-koraiak ekkor már kis túlzással dzsúdó fogásokkal aprították a magyar lányokat. Azon már senki sem csodálkozott, hogy a dél-koreaiak így szinte percek alatt hatgólos előnyre tettek szert (33-27), innen pedig már nem volt esély. Tegyük hozzá, itt már lelki erő sem volt a magyar csapatban, a hajrát már nem bírták, és ez azért nem fogható kizárólag a játékvezetőkre.

A lányok ettől függetlenül mindent megtettek az éremért, ők a legkevésbé sem hibáztathatók. Ha őszinték akarunk lenni, Dél-Korea talán tényleg jobb csapat a miénknél, de ma egyáltalán nem volt az. Magyarország végül a negyedik helyen végzett. A kézilabdás lányok két vereséggel, de két szép mérkőzéssel búcsúztak az olimpiától.

"Jól játszottak a lányok, csak dícsérni tudom őket. Jól kezdtünk, aztán kicsit visszaestünk, de kijöttünk a hullámvölgyből. A végén az egyébként két kiváló orosz játékvezető talán kicsit túl szigorúan ítélt velünk szemben, s sajnos az utolsó hat-hét percben a kettős és egyes emberhátrányt nem tudtuk sem támadásban, sem védekezésben megoldani." Hajdu hozzátette, a játékok előtt elfogadta volna, hogy a negyedik helyen végez a csapat. "Jobb lett volna persze egy harmadik hely. Ez összességében szép teljesítmény volt, a fontos az, hogy visszatértünk a világ élmezőnyébe, s pariban vagyunk mindenkivel. Én az olimpiai végéig vállaltam a munkát, kényszerhelyzetben, egyfajta válságmenedzserként. Azt hiszem, hogy megoldottuk a feladatot kollégáimmal, a Győr és a Dunaferr edzőjével. Hálás vagyok, hogy ezt a feladatot megkaptam, de örülök, hogy vége."

"Úgy érzem, hogy a bírók döntően befolyásolták a mérkőzést - nyialtkozta Görbicz Anita. - Nem tudom pontosan, de mi kb. nyolcszor voltunk kiállítva, a koreaiak meg talán kétszer. Ha 27-27-nél, amikor eléggé elakadtunk, tudunk egy gólt dobni, szerintem nyerhettünk volna. Szép lett volna bronzzal befejezni, de az elődöntő jó teljesítmény ettől a csapattól. Sokat tanultunk az olimpián, például láttuk, hogy kevés, ha egy-egy meccsen csak egy-két ember nyújt kiemelkedőt.  "Borzasztóan sajnálom ezt a meccset. Én úgy érzem, mindent megtettünk, emelt fővel búcsúztunk az olimpiától. De nagyon hiányzik az érem." - tette hozzá Ferlin Bernadett.