Magyar a Forma-1-ben: közpénzek és magánzsebek
Baumgartner Zsolt a következő évadban mégiscsak ott lesz a Forma-1 száguldó cirkuszában, miután a Minardi csapatba bevásárolta néhány komoly szponzor meg a magyar állam.
Néhány hete, amikor először komolyan felmerült, hogy Baumgartner Zsolt bekerülhet a Forma-1-be, a következő kijelentésekre ragadtattam magamat: a nemzetközi piacokra dolgozó száguldó cirkuszban kizárólag szigorú gazdasági számítások alapján érdemes üzletelni. S csak a legnagyobb országokban éri meg, hogy a GP-sorozaton keresztül hívják fel a figyelmet a helyi márkákra, nem véletlen ezért, hogy a versenykocsik reklámfelületeit a nemzetközi brandek uralják. Baumgartnernek és menedzsmentjének az volt a leckéje, hogy megtalálják azokat a (legalábbis) regionális befektetőket, amelyek nevüket, márkáikat hajlandóak lennének összekötni a Forma 1-ben nem sok sikerre számító (ezért csak viszonylag kevésszer képernyőre kerülő) Jordan istállóval és egy zöldfülű pilótával. A hétmillió dolláros gyűjtés ezt figyelembe véve igazán szép teljesítmény. Majdnem olyan szép, mint az álom: egy kanárisárga aszfalttorpedóban Monte Carlóban körözni egy magyar multi logója alatt. Frank és Baumgartner mindenesetre a nevünkben is belógatta a lakmuszpapírt az elitbiznisz üstjébe, hogy bizonyosságot kapjunk affelől, amit különben is tudtunk: kétségtelenül tehetségesnek, de nem elég tehetősnek találnak bennünket.
Most kénytelen vagyok módosítani néhány a tételt: először is nem a Jordanről, hanem a mezőny legkisebb csapatának számító Minardiról van szó. Az autó nem sárga (tavaly főleg fekete volt, az idén ki tudja, milyen színűre festik), és szó sincs arról, hogy Baumgartner menedzsmentjének a szponzoroktól sikerült volna összekalapálni 7 millió dollárt. A teljes rajtpénz felét összeadták a szponzorok: a CIB, a Mol, az Uniqua és mások. A maradék 4 milliót (kábé 850 millió forintot) viszont az állam állja. Frank Tamás, Baumgartner menedzsere jól számolt, hogy szaván foghatja a sportminisztert, aki ígéretet tett, hogy a kormány elé viszi az ügyet, ha magánpénzből a szükséges összeg fele rendelkezésre áll.
Gyurcsány azonban most kijelentette, hogy az állam nem szponzorál, hanem befektet. Azaz létrehoz egy 4 millió dolláros alaptőkéjű gazdasági társaságot (tagjai az állam, Frank Tamás és maga a pilóta), amely a Baumgartner versenyzéséhez kapcsolódó jogokat birtokolja. Ennek azonban a befektetett összeget meg kell termelnie, sőt a jövőben már magától meg kell állnia a lábán. Hogy az egyelőre nevenincs vállalkozásnak milyen lehetőségei lesznek a tetemes összeg visszaszerzésére (amit hamarost be kell fizetni a Minardi kasszájába), csak sejthető. Egyrészt a versenyistálló jelentős hirdetési felületeket ad autóin a pénzért cserébe. Másrészt a pilótára épülő "merchandisingtól" újabb szponzorok megjelenésén át egészen a Magyar Nagydíj Baumgartnerhez köthetően nagyobb jegyárbevételéig (a jegyárusítási jog szintén Frank kezében van) sok minden szóba jöhet. De hogy ez elég lesz-e, azt ma még senki sem tudhatja biztosan.
Így az a tétel is megdől, mely szerint a Forma-1-ben csak precíz gazdasági számítások alapján érdemes üzletelni. Gyurcsány, aki hidegen számító üzletemberként lett milliárdos, azt mondja: sokáig vacilláltunk a közpénzek miatt, de hát óriási tehetséggel állunk szemben, no meg a család elszántsága is hatott ránk. Bízunk benne, hogy ez volt a jó döntés, s ezzel az egész ország egyetért.
Nos, mondjuk úgy, hogy a kiötlött támogatási forma arra mindenképpen elég, hogy a közpénzeket vágyakra (még ha Baumgartner Zsolt Forma-1-es versenyeztetése tekinthető akár kollektív népi vágynak is) költő sportminiszternek megmaradjon a „kreditje”, a mi Zsoltunk pedig egy egész szezonra beülhessen a faenzai istálló egyik gépébe. Ha azonban Gyurcsányt cserbenhagyta üzleti szimata, s az idény végén nem sikerül pozitív szaldót felmutatni, az egész ügylet az ő nyakába (meg a kormányéba) szakad. Frank és Baumgartner viszont moshatja kezeit.
Egy év múlva (bármiképpen alakuljanak is a dolgok) gyaníthatóan színes-szagos fotós, videós, grafikonos prezentáción mutatják majd be országnak-világnak, mekkorát sikerült alkotni hazánk ismertebbé tétele terén, ami egyszerűen "megfizethetetlen". Ám igen sokan vélik, hogy nem kell várni egy évet: már most is nyilvánvaló, hogy ez a kaland megfizethetetlen.
Végül csak a miheztartás végett: a sportminisztérium saját költségvetési keretéből jövőre 1,9 milliárd forintot ad a magyar olimpikonok felkészülésére, amiből mintegy 500 millió forint jut a részvétel közvetlen költségeire.
Most kénytelen vagyok módosítani néhány a tételt: először is nem a Jordanről, hanem a mezőny legkisebb csapatának számító Minardiról van szó. Az autó nem sárga (tavaly főleg fekete volt, az idén ki tudja, milyen színűre festik), és szó sincs arról, hogy Baumgartner menedzsmentjének a szponzoroktól sikerült volna összekalapálni 7 millió dollárt. A teljes rajtpénz felét összeadták a szponzorok: a CIB, a Mol, az Uniqua és mások. A maradék 4 milliót (kábé 850 millió forintot) viszont az állam állja. Frank Tamás, Baumgartner menedzsere jól számolt, hogy szaván foghatja a sportminisztert, aki ígéretet tett, hogy a kormány elé viszi az ügyet, ha magánpénzből a szükséges összeg fele rendelkezésre áll.
Gyurcsány azonban most kijelentette, hogy az állam nem szponzorál, hanem befektet. Azaz létrehoz egy 4 millió dolláros alaptőkéjű gazdasági társaságot (tagjai az állam, Frank Tamás és maga a pilóta), amely a Baumgartner versenyzéséhez kapcsolódó jogokat birtokolja. Ennek azonban a befektetett összeget meg kell termelnie, sőt a jövőben már magától meg kell állnia a lábán. Hogy az egyelőre nevenincs vállalkozásnak milyen lehetőségei lesznek a tetemes összeg visszaszerzésére (amit hamarost be kell fizetni a Minardi kasszájába), csak sejthető. Egyrészt a versenyistálló jelentős hirdetési felületeket ad autóin a pénzért cserébe. Másrészt a pilótára épülő "merchandisingtól" újabb szponzorok megjelenésén át egészen a Magyar Nagydíj Baumgartnerhez köthetően nagyobb jegyárbevételéig (a jegyárusítási jog szintén Frank kezében van) sok minden szóba jöhet. De hogy ez elég lesz-e, azt ma még senki sem tudhatja biztosan.
Így az a tétel is megdől, mely szerint a Forma-1-ben csak precíz gazdasági számítások alapján érdemes üzletelni. Gyurcsány, aki hidegen számító üzletemberként lett milliárdos, azt mondja: sokáig vacilláltunk a közpénzek miatt, de hát óriási tehetséggel állunk szemben, no meg a család elszántsága is hatott ránk. Bízunk benne, hogy ez volt a jó döntés, s ezzel az egész ország egyetért.
Nos, mondjuk úgy, hogy a kiötlött támogatási forma arra mindenképpen elég, hogy a közpénzeket vágyakra (még ha Baumgartner Zsolt Forma-1-es versenyeztetése tekinthető akár kollektív népi vágynak is) költő sportminiszternek megmaradjon a „kreditje”, a mi Zsoltunk pedig egy egész szezonra beülhessen a faenzai istálló egyik gépébe. Ha azonban Gyurcsányt cserbenhagyta üzleti szimata, s az idény végén nem sikerül pozitív szaldót felmutatni, az egész ügylet az ő nyakába (meg a kormányéba) szakad. Frank és Baumgartner viszont moshatja kezeit.
Egy év múlva (bármiképpen alakuljanak is a dolgok) gyaníthatóan színes-szagos fotós, videós, grafikonos prezentáción mutatják majd be országnak-világnak, mekkorát sikerült alkotni hazánk ismertebbé tétele terén, ami egyszerűen "megfizethetetlen". Ám igen sokan vélik, hogy nem kell várni egy évet: már most is nyilvánvaló, hogy ez a kaland megfizethetetlen.
Végül csak a miheztartás végett: a sportminisztérium saját költségvetési keretéből jövőre 1,9 milliárd forintot ad a magyar olimpikonok felkészülésére, amiből mintegy 500 millió forint jut a részvétel közvetlen költségeire.
