Flash mob: villámtömeg esernyővel
Tömeges banánmajszolás egy mosógép-kiállításon, kocsikázás a Stephansplatzon, céltalan tapsolás egy luxushotel halljában, nem létező vendégek zajos fogadása egy vonatpályaudvaron - értelmetlen, emberek százait megmozgató akciók, melyeknek egyetlen célja van: a kívülállók sokkolása. Az úgynevezett flash mob akciók Amerika után Európában - első, esernyős változatukban immár Magyarországon is - hódítanak. Ön mit gondol erről?
Augusztus 27-én szerdán, 19 órakor a Deák téri templom előtt, az első harangszóra mindenki kinyit egy esernyőt, a harangozás végén összecsukja és hazamegy – olvasható abban az interneten terjesztett felhívásban, amely az első magyarországi flash mob akcióra hívja a levél olvasóit.
A flash mob-őrület (flash: villanás; mob: tömeg) idén nyáron, az Egyesült Államokból indult hódító útjára. A villámakciók célja a járókelők megdöbbentése, de a károkozás, a politikai agitáció vagy a reklámozás nem megengedett. A flash mobok helyszínéről és időpontjáról internetes körlevelekben értesítik a résztvevőket. A felhívások egy része - miként a magyar kiírás is - konkrét akciótervet vázol fel, a "bevállalósabb" flash mobok esetében azonban csupán a helyszínen, az utolsó pillanatokban tudják meg a résztvevők, mi a teendőjük. Minél értelmetlenebb feladatot jelöl meg egy felhívás, és minél több, egymást nem ismerő egyén gyűlik össze, annál elégedettebbek és büszkébbek a szervezők, akik akcióikról e célra létrehozott honlapokon számolnak be egymásnak. (http://flashmob.twoday.net, http://www.flashmobber.net, http://www.flashmob.com)
Egy kis ízelítő a legagyamentebb felhívásokból. Egy manhattani akció során több mint kétszázan gyűltek össze egy helyi szállodában, ahol aztán hangos és csaknem 15 percen át tartó tapsolásba kezdtek, minden cél nélkül. Az őrület európai megjelenésére sem kellett sokat várni: július végén Bécsben gyűlt össze egy társaság, amelynek tagjai gépjárművek hangját utánozva és egy képzeletbeli kormányt forgatva köröztek egy percen át a Stephansplatzon. A németországi Dortmundban több százan banánmajszolással döbbentették meg egy mosógépkiállítás résztvevőit, Rómában pedig háromszázan kérték egy időben ugyanazt a nem létező kiadványt egy könyvesboltban. A flash mob-hullám a hét végén elérte Oroszországot is: a Szentpétervárról Moszkvában érkező vonat utasait szombaton egy százfős, "NzR178qWe" feliratú táblákat magasba emelő villámtömeg várta. Orosz sajátosság, hogy itt még a flash mob-akció aktív résztvevőit is sikerült meglepni: a felhívásról ugyanis a rendőrség is értesült, így a meghirdetett akció helyszínén – politikai provokációtól tartva – ők is képviseltették magukat.
Bár a flash mob-mozgalom öndefiníciójában kizárja a politikai akciókat, néhány médiaszakember máris egyfajta szociális forradalomról beszél. Howard Rheingold Smart Mobs című könyvében arra figyelmeztet: az "intelligens csőcseléké" lehet a jövő. Rheingold szerint hamarosan egyre több, az internet útján létrejött közösség lép ki a virtualitásból és szerveződik valódi közösséggé. Szerinte abban semmi új nincs, hogy egy célra szerveződve közösségek alakulnak ki, az újdonságot az jelenti, hogy e csoportok – az internetes és mobiltechnológia előnyeit kihasználva - milyen gyorsan, rugalmasan és hatékonyan képesek fellépni. Rheingold könyvében több példát is felvonultat az általa "smart mob" névre keresztelt jelenségekre, egyebek közt azokat a Fülöp-szigeteki, SMS-sek útján megszervezett, spontán tömegdemonstrációkat is megemlítve, amelyek végül Estrada elnök lemondásához vezettek. Hasonlóképpen vélekedik a flash mobokról Rob Zauzeta, San Francisco-i webfejlesztő is, aki szerint ezeknek a többségében valóban veszélytelen, vidám és apolitikus akcióknak a tapasztalatai a későbbiekben mintaként szolgálhatnak komolyabb, valós - politikai, gazdasági, társadalmi - célokat kitűző megmozdulások szervezésénél.
A flash mob-őrület (flash: villanás; mob: tömeg) idén nyáron, az Egyesült Államokból indult hódító útjára. A villámakciók célja a járókelők megdöbbentése, de a károkozás, a politikai agitáció vagy a reklámozás nem megengedett. A flash mobok helyszínéről és időpontjáról internetes körlevelekben értesítik a résztvevőket. A felhívások egy része - miként a magyar kiírás is - konkrét akciótervet vázol fel, a "bevállalósabb" flash mobok esetében azonban csupán a helyszínen, az utolsó pillanatokban tudják meg a résztvevők, mi a teendőjük. Minél értelmetlenebb feladatot jelöl meg egy felhívás, és minél több, egymást nem ismerő egyén gyűlik össze, annál elégedettebbek és büszkébbek a szervezők, akik akcióikról e célra létrehozott honlapokon számolnak be egymásnak. (http://flashmob.twoday.net, http://www.flashmobber.net, http://www.flashmob.com)
Egy kis ízelítő a legagyamentebb felhívásokból. Egy manhattani akció során több mint kétszázan gyűltek össze egy helyi szállodában, ahol aztán hangos és csaknem 15 percen át tartó tapsolásba kezdtek, minden cél nélkül. Az őrület európai megjelenésére sem kellett sokat várni: július végén Bécsben gyűlt össze egy társaság, amelynek tagjai gépjárművek hangját utánozva és egy képzeletbeli kormányt forgatva köröztek egy percen át a Stephansplatzon. A németországi Dortmundban több százan banánmajszolással döbbentették meg egy mosógépkiállítás résztvevőit, Rómában pedig háromszázan kérték egy időben ugyanazt a nem létező kiadványt egy könyvesboltban. A flash mob-hullám a hét végén elérte Oroszországot is: a Szentpétervárról Moszkvában érkező vonat utasait szombaton egy százfős, "NzR178qWe" feliratú táblákat magasba emelő villámtömeg várta. Orosz sajátosság, hogy itt még a flash mob-akció aktív résztvevőit is sikerült meglepni: a felhívásról ugyanis a rendőrség is értesült, így a meghirdetett akció helyszínén – politikai provokációtól tartva – ők is képviseltették magukat.
Bár a flash mob-mozgalom öndefiníciójában kizárja a politikai akciókat, néhány médiaszakember máris egyfajta szociális forradalomról beszél. Howard Rheingold Smart Mobs című könyvében arra figyelmeztet: az "intelligens csőcseléké" lehet a jövő. Rheingold szerint hamarosan egyre több, az internet útján létrejött közösség lép ki a virtualitásból és szerveződik valódi közösséggé. Szerinte abban semmi új nincs, hogy egy célra szerveződve közösségek alakulnak ki, az újdonságot az jelenti, hogy e csoportok – az internetes és mobiltechnológia előnyeit kihasználva - milyen gyorsan, rugalmasan és hatékonyan képesek fellépni. Rheingold könyvében több példát is felvonultat az általa "smart mob" névre keresztelt jelenségekre, egyebek közt azokat a Fülöp-szigeteki, SMS-sek útján megszervezett, spontán tömegdemonstrációkat is megemlítve, amelyek végül Estrada elnök lemondásához vezettek. Hasonlóképpen vélekedik a flash mobokról Rob Zauzeta, San Francisco-i webfejlesztő is, aki szerint ezeknek a többségében valóban veszélytelen, vidám és apolitikus akcióknak a tapasztalatai a későbbiekben mintaként szolgálhatnak komolyabb, valós - politikai, gazdasági, társadalmi - célokat kitűző megmozdulások szervezésénél.
