A kormány gyöngyöspatai „programja” szimpla kirakatpolitika. Semmi köze a valósághoz és nem szolgálja a tartós munkanélküliek érdekét.
Szuhay Péter a coMMMunity blogon írja meg, mi a baja az új közmunkaszabályokkal. Eszerint ez a fajta közfoglalkoztatás „kényszermunka, felügyelettel, szoros elszámolással és »munkafegyelemmel«. Szó sincs, noha lehetne, teljesítményalapú elszámolásról”. Sőt, arról tudósít, hogy a „kényszermunkások” már rabszolgaságról beszélnek.
A roma közösségeket kiválóan ismerő néprajzos szerint egyáltalán nem igaz, hogy „immár a második generáció nő fel úgy, hogy nem tudja mi a rendszeres munka”. Alapvetően másról van szó: „Azt nem tudja, hogy mi a jó munkahely, mi a jó fizetés, de azt, hogy hogyan kell keményen dolgozni, azt megtanulta. Megtanulta az építkezéseken, a csatornafektetésen és az aszfaltozáson, a gyümölcsösökben vagy a hűtőházakban. Az állam tehát (a magát gondoskodónak mondó állam) ha valódi piaci viszonyok között kínálna munkát a munkanélkülieknek, azok bizonyosan kevésbé félnének a lakóhelyüktől távoli munkahelyen legálisan dolgozni, még a nehéz munkát és munkakörülményeket (akár a meleget és a hideget is) jobban elviselnék.”
