A Dunai szigetek blog szerkesztője sajátos módon meséli el az 1838-as dunai jeges árvíz történetét: a Budapesten található emléktáblákon keresztül tudhatjuk meg, hogy mi és hogyan történt.
1838. márciusában a hirtelen jött csapadékos felmelegedés következtében megindult a Duna magyarországi szakaszán a jégzajlás. A szabályozatlan, és elfajult Duna szakaszok különösen kedveztek a jégtorlaszok kialakulásának. A felszakadó jégpáncélból származó jégtáblák elsősorban a szigetcsúcsokon akadtak fönn, ahol aztán gáttá fagytak. A mögötte érkező víz addig emelkedett, amíg a felhajtóerő "átemelte" a jégdugót zátonyon.
A március 13-i esztergomi tetőzés a Szentendrei-sziget csúcsán, Kisoroszinál feltorlódott jégtömeg következtében alakult ki. Még aznap este ugyanez a jelenség ismétlődött meg Óbudánál, az Óbudai-, a Fürdő-, és a Népsziget csúcsain. Ez okozta Vácnak, Szentendrének, és az összes szentendrei-szigeti és parti településnek a vesztét. Budapesten az emelkedő vízszint már március 13-án átszakította az északi, más néven váci gátat - olvasható a blogon.
A teljes bejegyzést elolvashatja a blogon, ahol egy korabeli térkép segítségével azt is megtudhatj, hogy mekkor volt az árvízszint a pesti oldalon, valamint megtekintheti a budapesti emléktáblákat is. Kattintson a blogra!
