2005-re sokunk emlékezetéből kikoptak már az egykori Népszavák, Fülesek jellegzetes Sebők-képcsíkjai. Halvány, de bevésődött lenyomatuk maradt csak, néhány jellegzetes vonal, tompa fények és árnyékok. A gyűjtők - köztük Kiss Ferenc képregényszerető - ekkor jöttek össze, hogy a "felejtés virágait" újra elkezdjék komolyan gondozni. Nekik megvolt az, ami nekünk, mezei képregényeseknek nem: rálátás a teljes életműre és kapcsolat az örökösökhöz.

Sebők stílusát Cserkuti Dávid találóan jellemezte a Képregénymúzeum első számában: "az általa használt erős, kontrasztos fény-árnyék viszony egyszerre idézi fel a legjobb amerikai-francia kortársakat, valamint a múlt század első felének fekete-fehér kalandfilmjeinek a világát. Olykor még az akkortájt gyakran alkalmazott, stúdióban felvett külső helyszínek különös atmoszférája is felidéződik egy-egy kockáján. Ebbe a drámai hangulatú kulisszába hihetetlen pontos, anatómiailag korrekt figurákat helyez. Legtöbbször nem is ők, sokkal inkább a fényviszonyok adják a jelenet érzelmi töltetét. 'Színészei' ritkán élnek finom arcjátékkal, inkább színpadiasan erős gesztusokba merevednek" - olvasható a blogon. Részletekért, valamint a szebbnél szebb képregénygrajzok megtekintéséért látogasson el a Könyves blogra.