''Árva gyerek volt, szelíd természetű, de a teremtő rendkívüli testi erővel ruházta fel. Képzelje, tizenkét éves korában eltörte a nagynénje bordáját, pedig csak meg akarta ölelni. Tizenhárom évesen már szivarozott. Emlékszem, a szemináriumban valahányszor kinyitott egy ajtót, a kezében maradt a kilincs.''
- hallható egy korabeli felvételen, melyen Pedro atya hiteles élettörténetét tanulmányozzák alaposabban. Seriffként és misszionáriusként is a jó ügyet szolgálta, lövései sosem tévesztettek irányt, néha pedig akár napnyugtáig verekedett, hogy elrendezze sérelmeit.
Nem tréfált mindig. Ismerte Nápolyt, mint a tenyerét. Ha a szükség úgy hozta, csak szólt, és minden helyre állt. ''Jönnek a fináncok, talán be kéne zárnod a boltot'' – mondta a felügyelő úr, aki ekkor csak egy szóra, vagy egy cigarettára állt meg.
Számtanból sosem volt erős, inkább a mázlifaktorra hagyatkozott. Mindig volt nála nyers hal, vanília, tutti-frutti, karamell, rumos dió és kávé. Jóban volt a sirályokkal, és bár nem beszélt sem krokodilul, sem vízilóul, utóbbiakhoz mégis elszegődött.
Csak a Puffin adott neki erőt és mindent lebíró akaratot. Nagy sárkányként nem csak egy-két hamburgerért gördült el, nagy lendülettel indult Galénájához is, aki akkor még semmit sem látott. Motoron érkezett, nem kamionon, annak leelőlegezését még 137 millió tölcsér fagylalt várta. Cébérádióval, automata sebességváltóval, radiálgumikkal.
Szegényes élet egy kalyibában, romantika hajón, fényűző élet riói milliomosként – Charlie Filpóként, banánkereskedőként, Jamon Serranoként vagy akár Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo személyében is belekóstolhatott mindebbe.
A pofonokon kívül egyéb nyelvekben is remekül kiigazodott. ''Azt mondja, az igazgató az irodájában van, a folyosó végén a klozet után a második ajtó'' – fejtette meg egyszer egy táncosnő mozdulataiból. Sosem tévedett, hiszen behunyt szemmel olvasott ezekben a könyvekben.
Kiváló ügynök volt.
Autogramosztás egy müncheni uszodában 1975 májusában
AFP / Martmut Reeh
Rizzo felügyelő és a Csonkakezű verekedése a Piedone, a zsaru (1973) című film utolsó tíz percében
AFP
Roham a Bűnvadászok (1977) című filmben
AFP
Turné Franciaországban 1984 decemberében
AFP / Pascal George
Jelenet az Aladdin (1986) című filmből
AFP
Támadás a japán erőd ellen a Kincs, ami nincs (1981) című filmben
AFP
Bud Spencer és Terence Hill az ''Én a vízilovakkal vagyok'' című filmben 1979-ben
AFP
Pedro atya és G atya a ''Fordítsd oda a másik orcád is!'' (1974) című filmben.
AFP
Jelenet Tomas Miliannal az 1982-ben készült ''Rabló-pandúr'' című filmből
AFP
Jelenet ''Az ördög jobb és bal keze'' című filmből
AFP
Terence Hillel a Szuperhekusok (1985) című filmben
AFP
Néhány perc nyugalom a ''Nyomás utána!'' (1983) című filmben
AFP
Különben dühbe jövünk (1974)
AFP
Mindent bele, fiúk! (1972)
AFP
Az ördög jobb és bal keze (1970)
AFP
Aranyeső Yuccában (1981)
AFP
.. és megint dühbe jövünk (1978)
AFP
Érkezés a ''Maffiózó vagyok, drágám!'' című film premierjére 2009. február 19-én
AFP / DPA / Jens Kalaene
Bud Spencer a hvg.hu interjúján 2014 októberében
Libri / Németh Dániel
Elhunyt a mindenki által Bud Spencerként ismert olasz színész, Carlo Pedersoli. Haláláról az elmúlt években számtalan álhír jelent meg, de a színész hivatalos Facebook-oldalán cáfolat helyett a család ezúttal megerősítette a hírt.
Carlo Pedersoli 1929. október 31-én született Nápolyban. Vízilabdázó, majd kereskedő volt, végül közismert filmszínész lett. Legismertebb alakításai a Terence Hill művésznevű, szintén olasz Mario Girottival közös filmjeihez kötődnek, bár mindketten szerepeltek szólóban is. Míg a déli Pedersoli a szakállas, békés melák szerepét hozta a filmekben, az észak-olasz Girotti a szőke és kékszemű, gyors észjárású figurát alakította. Utolsó közös produkciójuk az 1994-es Bunyó karácsonyig volt.
Bud Spencer több sikeres filmben szerepelt Hill nélkül is: leghíresebb karaktere Piedone volt, az olasz nyomozó kalandjait négy filmen keresztül követhettük.
Alakja a magyar közönségnél szinte egybenőtt Bujtor István hangjával – a hasonló felépítésű, és az olasz munkáit az Ötvös Csöpi-filmekben adaptáló színész mellett Kránitz Lajos és Papp János is szinkronizálta Spencert. Nálunk egyébként is különösen nagy népszerűségnek örvendett – idén már tizedik alkalommal rendezik meg az országos Spencer–Hill Fesztivált.
2010-ben életműdíjat kapott a legrangosabb olasz filmes díjátadón, az olasz Oscarnak megfelelő David di Donatello-gálán.
Legutóbbi könyvbemutatójának idején, 2014-ben a hvg.hu-nak is adott interjút, akkor azt mondta: ''Tudom, hogy egyszer véget ér a földi létem, de még élek, és addig az élettel foglalkozom.''
Kövessenek minket a Facebookon is!
Június 1-jén lenne kilencvenéves minden idők egyik legismertebb filmsztárja, Marilyn Monroe, aki alig harminc filmet forgatott, ezek többsége is felejthető, mégis a múlt század tömegkultúrájának bálványaként őrzi az emlékezet. 1926-ban Los Angelesben született Norma Jean Baker néven.
Az Országos Széchényi Könyvtárhoz tartozó Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény gazdag anyagából született a Filmgyári capriccio című nagy ívű kiállítás, mely több mint 400 standfotó reprezentatív bemutatásával tiszteleg a magyar filmes világ nagyjai előtt. A 2013. február 20. és április 30.
Míg az esti tudósítások a kameráknak pózoló filmcsillagok hamiskás világát tárta elénk, mi inkább távolságtartóan a gesztusok és pózok mögé szerettünk volna látni elhagyva a pompát és a színes csillogást.
