A Saul fia című film külföldi sikerei után a forgatása alatt készített portrékból nyílt kiállítás Hátraarc címmel november 22-én a Magyar Fotográfusok Házában. A tárlatot három olyan archív felvétel egészít ki, amelyeknek a negatívjait az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban őrzik.
Közben a rendező, Nemes Jeles László újabb sikereket könyvelhetett el: a New York-i Filmkritikusok Egyesülete a Saul fiát szavazta meg az év legjobb elsőfilmjének, a legjobb külföldi film díját pedig a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségétől kapta.
Galériánkban a kiállítás anyagából válogattunk.
Hermann Ildi fotográfus a Saul fia című film forgatása alatt – Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr koncepciója alapján – portrékat készített a film szereplőiről: a nemzetközi színészgárdáról csakúgy, mint a statisztákról. Ezek a fotográfiák a forgatás szüneteiben, köztes időben, különös határmezsgyén készültek. A színészek nem játszanak éppen, de a szerepüket még nem hagyták el, és az sem hagyta el őket. Ők maguk és a filmbeli énjük eggyé válva néz a kamerába. A portrék így utat nyitnak a múlt irányába, a szerepek szerinti valóságba, ugyanakkor egy teremtett-konstruált világban, a film színterében is léteznek. Különös erejük többek között ennek a kettősségnek a művészi megörökítéséből fakad.
A kiválasztott harmincegy, szinte életnagyságú portré alkotta kiállítást három olyan archív felvétel egészíti ki, amelyeknek a negatívjait az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban őrzik. A film egyik jelenetében az egyik sonderkommandós egy fényképezőgéppel az ajtónyíláson keresztül készíti el ezt a néhány felvételt, amelyeket aztán szerencsésen el is tudnak rejteni, mint ahogyan az a valóságban is történt 1944 nyarán.
A képek készítéséhez kiindulásul a La grande terreur en URSS 1937-1938 című fotóalbum szolgált. A halálraítéltek portréiból összeállított könyv mélyen megindító képei gyakran néhány órával az ítélet végrehajtása előtt készültek. Tomasz Kizny lengyel fotográfus három éven át tartó kutatásának eredményeként létrejött kötet mérföldkő a XX. századi történelem e sötét korszakának feltárásában.
A kiállítás a forgatás alatt készült portrék, az archív felvételek és az eredeti szövegrészletek egységbe rendezésével direkt módon és áttételesen is reflektál a filmre. A fotók ugyanolyan 35 mm-es nyersanyagra készültek, mint amire a filmet forgatták.
A portrék, az archív felvételek és a kísérő dokumentumok Budapestről indulva sok helyen bemutatkoznak majd a nagyvilágban, a fotográfia eszközrendszerével segítve az intenzív emlékezést és hozzájárulva a film hazai és nemzetközi ismertségéhez.
