Az Év Természetfotója 2014 - Körben - A kép a teknősök szigetének is nevezett malajziai Sipadan-sziget közelében készült. Az esti órákban a kevesebb környezeti fény lehetőséget teremt különleges fotók készítésére. A felvételen egy éjszaki pihenőhelyét kereső olajzöld fattyúteknős (Lepidochelys olivacea) látható.

I. kategória: Kezünkben a Föld - 1. díj - Budapest új lakója -Magyarország hódállománya a 19. század közepére – javarészt a vadászat miatt – kipusztult. A 20. század végén kezdődött el a visszatelepítés. Mára jelentősebb populációk alakultak ki – többek között a Szigetközben, Gemencen, az Alsó-Dunán, a Tisza mentén, a Hanságban és Zala megyében –, nemrégiben azonban Budapesten is megjelentek. Kenuzás közben vettem észre az első példányt, majd a nyomok alapján fokozatosan egyre többet és többet tudtam meg a viselkedésükről. A kép mintegy 300 óra megfigyelés és kísérletezés eredménye. Nagy élmény volt!

II. A madarak viselkedése - 1. díj - Titkos szerelem - A kép a Tápió-vidékén készült egy halastónál, saját készítésű fotós csónakból, a nádba ''parkolva''. A madarakat magam elé vártam a nyílt vízre, de hirtelen, meglepődve hallottam, ahogy a csónak mellett álltak össze ''szerelmi pózba''. Szerencsére éppen annyi helyem volt még, hogy objektívemmel kifordulva megfotózhassam ezt a gyönyörű jelenetet. Az előteret és a takarást a vízi lófark (Hippuris vulgaris) szolgáltatta – köszönet érte!

III. Az emlősök viselkedése - 1. díj - Ámbrások - Az elmúlt évszázadok üldöztetései a természetes ellenség nélküli bálnákat mára igen félénk, és minden emberi érintkezést kerülő élőlényekké tették. Nem véletlen, hogy igen nehéz az ámbrás cetek közelébe férkőzni. A képen megörökített pillanat a mélységből visszatérő anyát ábrázolja, amint találkozik a borjával. A felnőtt állatok a nagyjából 45 perces vadászat során nemritkán kétezer méternél is mélyebbre merülnek. Mivel a borjak még képtelenek erre, ezért a fiatal cet a felszínen marad, de hangok révén folyamatosan tartja a kapcsolatot anyjával, amíg az vissza nem tér levegőért.

IV. Az állatok viselkedése - 1. díj - Ősöreg - Ceteket fotózni indultunk az Azori-szigetekre. Egy szélmentes napon a felszín közelében mozgást vettünk észre. Nem tudtuk megállapítani, mi okozhatta, ezért beugrottam a vízbe a gépemmel, hogy kiderítsem a fodrozódás okát. Legnagyobb meglepetésemre egy kérgesteknőssel (Dermochelys coriacea) találtam szemben magam; ez a faj mára a kihalás szélére került. A csaknem másfél méteres példány éppen nagy élvezettel fogyasztott egy portugál gályát, ami az emberekre nézve igen mérgező, veszélyes medúzaféle.

V. Állatok és környezetük - 1. díj - A csavargó - Úgy gondoltam, a 45. születésnapomat egy jó kis fotózással kellene megünnepelni, így kimentem az egyik kedvenc helyszínemhez: a fülöpházi vándorló homokbuckához. Szerencsére előző nap elég nagy szél volt, ami szépen megfodrozta a homokot. Egyszer csak apró nyomokat fedeztem fel a szűz homokban. Jól néztek ki, el is kezdtem fotózni őket, majd felötlött bennem, hogy talán a végén megtalálom a nyomok gazdáját is. Úgy is lett, ez a homoki gyalogcincér (Dorcadion decipiens) volt a tettes, amit aztán meg is fotóztam a legszebb fényekben.

VII. Növények és gombák - 1. díj - Az erdő virága - A felvétel a Geresd-dombvidéken készült alkonyat idején, egy májvirággal (Anemone hepatica – Hepatica nobilis) sűrűn benőtt erdőrészben. A gépet a földre helyeztem, hosszú idővel exponáltam, a virágot elemlámpával világítottam meg.

VIII. Kompozíció, forma és kísérletezés - 1. díj - Fényes vonzalmak - Az udvarunk legtávolabbi pontját egy mozgásérzékelős lámpával próbáljuk megvilágítani. Már többször megfigyeltem, hogy amikor a lámpa felgyullad, abban a pillanatban megkezdődik a hangyalesők tánca az izzó körül. Néha több is megjelenik. Úgy gondoltam, érdemes egyik este alkotni egy ilyen képet. Nagyon sokat kísérleteztem, többek között multiexpóval is. Sajnos a villanykörte fényét nem sikerült ''elnyomni'', így maradt a digitális manipuláció. A képek kidolgozása során ügyeltem, hogy modellem helye ne változzon a fényforráshoz képest. A fotózás során nem alkalmaztam a jól bevált lézeres kioldórendszeremet – ez is azt bizonyítja, hogy még jók a reflexeim...

IX. Tájak - 1. díj és Hazai tájkép különdíj - Egyszerű táj - A kép többszörös expozícióval készült.

X. Élet a vízfelszín alatt - 1. díj - Párban - Nagyon különleges érzés a világ legnagyobb halai között merülni, amikor szinte eltörpül az ember az óceán óriásai között. Végig úgy éreztem, hogy figyelnek és vigyáznak rám, hiszen az egyébként csak planktonokkal és apró halakkal táplálkozó cetcápák a testtömegükkel és igen erős farkukkal könnyen sérüléseket okozhatnak az embereknek. A képen két, csaknem nyolcméteres példány látható.

XI. Napnyugtától napkeltéig - 1. díj - Nagy Göncöl - A kép elkészítése igazi technikai és etológiai kihívás volt. Sokéves előkészületi munka után 74, lesben töltött éjszaka és rengeteg technikai kísérletezés eredményeképpen jött létre ez a fotó. Olyan helyet választottam ki a lesemnek, ahol a korábbi években éjszaka is láttam a madarakat. A képet állványra helyezett fényképezőgéppel, kézzel készítettem, ezért a lesben rendkívüli elővigyázatosságra volt szükség, hiszen a legkisebb fény- vagy hanghatás is elzavarta volna a gémeket. A legnagyobb fotótechnikai feladatot az jelentette, hogy a csillagok és a madár nem esett egy mélységélességi síkba, ezért házilag épített, speciálisan erre a célra készített felszerelésre volt szükségem. A kép készítésének folyamata a következő volt: amikor a gém megfelelő távolságba ért, kézzel beállított, becsült fókusztávolsággal, zárt (f/10 es) blendével elkezdtem a ''bulb'' idejű expozíciót. Az expozíció elején 4 vaku világította meg az előttem lévő madarakat. Fél másodperccel később egy apró, az objektívre szerelt motor kitolta az élességet a végtelenbe, majd egy másik motor expozíció közben teljesen kinyitotta a blendét (f/2,8-ra), hogy a csillagok is rendesen beexponálódhassanak. 32 másodperccel később befejeztem az expozíciót, és ekkor láthattam meg az eredményt. Mivel a gémek mozogtak, érdekes formákat rajzoltak ki a csillagos ég előtt. Nagyon ritka volt az olyan éjszaka, amikor a rezzenéstelen vízfelületen szépen tükröződtek a csillagok; nem volt fent az égen a hold, ráadásul még az égbolt is teljesen tiszta volt. Tovább bonyolította a feladatot, hogy a Föld forgásának következtében csak hajnali fél egy és két óra között volt olyan állásban a Nagy Göncöl, hogy ilyen módon meg tudtam jeleníteni, a víztükörrel együtt.

XII. Fekete-fehér természetfotók - 1. díj - Ölelés - Ezt a képet a bogyiszlói réten készítettem egy januári délelőtt. Szép zúzmarás idő volt, amikor egy barátommal meglátogattuk ezt a területet. A monumentális fák nagyon elegánsak voltak így, fehérbe öltözve, azt sem tudtam, melyikhez rohanjak. Ezt a kompozíciót próbálgattam a fa törzséhez lapulva, amikor átsétált a képen a barátom. Nem szóltam neki, hogy siessen, mert ezzel lehetett igazán érzékeltetni, micsoda óriások ezek a tölgyek.

XIII. A természet féktelen energiái, zabolátlan erők - 1. díj - És mégis forog a Föld... - Sok millió év múlva, amikor az emberiség már csak régi emlék lesz ennek a csodás bolygónak a történetében, a Föld még mindig rendületlenül forog tovább. Azért választottam a kép témájául egy pusztulófélben levő vályogtanyát, mert ez kiválóan mutatja az emberiség esendőségét a természet erőivel szemben... Csaknem háromszáz önálló felvételből építettem egybe a képet, amit egy nagyon tiszta, csillagos éjszakán 1:22 órakor kezdtem (amikor lement a Hold); napkeltéig szerettem volna folytatni, de sajnos négy óra körül lemerült a gép. Ám az eredmény így is magáért beszél.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület különdíja - Emeletes szerelem - Négy évvel ezelőtt láttam meg ezt a pillanatot egy amatőr videón; a felvételt egy kedves ismerősöm készítette, nagy szerencsével. Ekkor jött az elhatározás, hogy ezt a képet nekem is el kell készítenem – majd pedig sok-sok idő a kuvikok megfigyelésével. Évről évre minden március első felében a kiválasztott helyszínen értek a naplementék. Rengeteg ilyen-olyan kép készült, de az igazira éveket kellett várnom...

Bakugrás - A borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet egyik kedvenc területem, amelyen mindig átutazom, amikor a tiszai ártéren fényképezek. A mezőgazdasági művelés miatt ez a vidék igen sok őznek nyújt táplálkozási lehetőséget. Télen a rőtvad a hideg időjárás miatt és a nagyobb biztonság érdekében népes rudlikba verődik össze. Egy hideg téli napon az átfutó őzcsapat egy részét sikerült megörökítenem, viszonylag kedvező fényviszonyok közepette.

Torokra - Paks és környéke szerencsére bővelkedik olyan helyekben, ahol legkedvesebb állatom, az ürge él. 2007 óta járom a környéket, és készítek róluk képeket; életüknek szinte minden pillanatát megörökítettem már, amit a járataikon kívül töltenek. Mókás jeleneteket, játékos bukfenceket, véres csatákat sikerült már lencsevégre kapnom. A látszólag jámbor kis állat komoly harcra képes, ha területe védelméről és tápláléka megszerzéséről van szó. Gyorsasága még a komoly technikának is kihívás, nem beszélve az emberi reakcióidőről, mert az exponálógomb késedelmes megnyomásával csak a harc utolsó pillanatai örökíthetők meg.

Cipzár - Volt szerencsém pár napot eltölteni Balatonszéplak alsón, ahol a háztól pár méterre láttam meg, amint egy kisebb rovarfelhő lebeg a tó felé vezető ösvény felett. Kora este volt, a nap még épphogy az égen, teljes szélcsend, 28 fok. Az árvaszúnyogok egy helyben repdestek, mégis folyamatos mozgásban voltak – lenyűgöző látvány. Az idő tökéletes, csobbanni kéne egyet. De a szúnyogok egyre csak dalolnak a fülembe: hosszú expó, szűk blende, második redőny-szinkron... Nem hagynak, pedig már itt a part, és a víz is meleg... Állvány, vaku, tele... A fejem zúg, a szúnyog nem csíp – a fotós nyaral? Ez nem lehet! Kell egy kép, ami bizonyítja ezt!

Hajnali vágta - Tavaly december végén készült a fotó. Egy közelben elhaladó traktor verte fel a legelésző őzrudlit, amely vágtába kezdett a hajnali ködös pusztában. Rendkívül hangulatos volt!

V. Állatok és környezetük - 2. díj és a Vadon Magazin különdíja - Hóhányó - A Dunaszentgyörgyi-láperdőben épített téli madáretetőnél hamar megjelent a közelben ''fészkelő'' mókus; táplálékszerző körútjának kedvenc állomására óramű pontossággal érkezett. Nem az állat portrészerű megfotózása, sokkal inkább élőhelyével együtt bemutatása volt a célom. Bár először idegenkedett a fényképezőgéptől, idővel már tudomást sem vett róla, és a vakuk villanása sem zavarta. A nagylátószögű objektív alkalmazásával végül sikerült elkészíteni azt a felvételt, amelyet elképzeltem.

V. Állatok és környezetük - 3. díj és a FOTOWORKSHOP különdíja - Az öreg tölgynél - Egy májusi napon barátom azzal hívott fel, hogy figyelte a meteorológiai jelentéseket, és úgy tűnik, a következő hajnalokon hangulatos, ködös felvételek készítésére lesz lehetőségünk az egyik kedvenc helyünkön. Másnap ki is mentünk, és gyönyörű pirkadatban volt részünk. Fotózásunk vége felé, már egyedül elindultam nézelődni a rét egy távolabbi pontja felé, s ekkor állt fel előttem egy őzbak a nagy fűben. Gyorsan feltettem a teleobjektívet, és sikerült néhány fotót is készítenem. Minden összejött, ami egy jó természetfotóhoz kell: szép helyszín, jó fények, gyors reagálás – és egy nagy adag szerencse.

Üdvözlő érintés - Újra együtt! Egyetlen pillanatra, látszólag teljesen elszakadva a nyüzsgő kolóniától, egy szulapár üdvözli egymást, és rituális csőrdörzsölésbe kezd. A szulák egy életre választanak párt, ezért nagyon fontos számukra a kötődés megerősítése, a kapcsolatépítés. Bass Rock, Skócia.

Csigaház - Ezt a fotót az egyesült államokbeli Antilop-kanyonban készítettem az esti órákban. Köszönhetően a halszemobjektívnek – amely felfelé, a csillagos égbolt irányába volt beállítva – a viszonylag szűk teret teljesen sikerült ''befognom''. Az említett hatásból adódóan az oldalsó sziklákból egy csigaházforma rajzolódott ki számomra, amit a földre irányított lámpák reflexiója, valamint a viszonylag hosszabb expozíció emel ki.

Csirkeláb - Új-Zéland Muriwai partszakaszán a Tasmán tenger hullámai nagy tömegben vetnek partra különböző formájú és színű algákat. Ez a barna moszatcsomó érdekes elrendezésben és csillogó nedves felülettel, szépen mutatta magát a kékes homokfelületen.

IX. Tájak - 3. díj - Tovatűnő örökség - A képet Izlandon készítettem, ott, ahol a gleccsertóból a nyílt óceánba úsznak a kisebb-nagyobb leszakadó jégtömbök, amelyeket az erősen hullámzó óceán kivet a partra. Itt vergődnek, itt járják utolsó táncukat ezek a smaragd színű jégcsodák. Ősi idők örökségégének szép darabjai lassan tovatűnnek a sós vízben...

Eres - Sokszor fotózom a halszemeket, mind valahogy különleges, és egyedi részletet mutat be a halakról. A másik nagy kedvencem a cápák fényképezése, így magától értetődő, hogy már régóta szerettem volna elkészíteni egy cápaszem-makrót. Azonban ez nem könnyű feladat, hiszen a cápák legtöbbször elég gyorsan úszva haladnak, ezért nem egyszerű a közelükbe férkőzni. Azonban van egy faj, amely a nappalokat a homokos aljzaton tölti pihenéssel – így hát a fehérfoltú szirtcápa ideális modellje lett a képnek.

Hajnali fények - A képet Izlandon, a Dyrhólaey közelében készítettem, ahol más témát keresve találtam ezt a szép abráziós sziklafalat. A víz ereje megmunkálja a sziklákat, amelyeket a hajnali fények aranyos csillogással vontak be.