Halál Amerikára! – hirdeti a propaganda-falfestmény Teherán központjában. Az iráni közvélekedés azonban nagyban különbözik a hivatalos állásponttól: a nagy többség békét szeretne az Egyesült Államokkal, az amerikai életformával pedig rettentő mód szimpatizálnak.

A teheráni Művészek Háza – egyfajta kulturális tér, amely kéthetente különböző kiállításokkal kedveskedik a művészetkedvelő irániaknak. A nagyérdemű éppen meseszép szőnyegeket csodálhat meg (de korábban volt itt újrahasznosított szemétből gyártott használati tárgyak bemutatója is).

Hamadán felett – A méd birodalom egykori fővárosa ma csupán félmilliós kisváros, de mégis gazdag látnivalókban, itt van Avicenna sírja, illetve Eszter és Mordechai szentélye, ráadásul az Alvand hegy lábánál a klíma is igencsak kellemes, sőt a közelben több remek sípálya is akad.

Ha Iszfahánt megnézted, akkor a fél világot láttad már… – hirdeti a félsoros rím, s valóban, a város főterét, az Imám teret felülről szemrevételezve kétségünk sem lehet efelől, a perzsa építészet-művészet eme gyöngyszeme szó szerint ámulatba ejtő (nem mellesleg a világ 2. legnagyobb tere).

Urmia-tó – akár fehér homokos tengerpart is lehetne, de nem az, a pénteki turistaáradat só-rétegen bandukol a part felé, ez ugyanis a világ második legnagyobb sós tava, területe közel 6000 km2, a félretervezés és a klímaváltozás eredményeként azonban eltűnőben van, évről évre csökken a vízszintje.

Urmia-túra – a tó különleges, rózsaszínes-vöröses színét a vízben élő rákféle okozza, tavasszal ráadásul még flamingók is vannak, a hely olyannyira látványos, hogy közelről és távolról egyaránt a csodájára járnak, s persze ha már ott vannak, akkor piknikeznek is egyet a partján.

Utazom – Irán sok szempontból konzervatív ország, különösen innen, Nyugatról szemlélve, de regionális viszonylatban (pl. az öbölmonarchiákkal összevetve) igencsak progresszív: a hölgyek utazhatnak egyedül, vezethetnek autót, s fontosabb pozíciókat-hivatalokat is betölthetnek (szállást ugyanakkor csak a rokonokkal vagy a férjükkel együtt foglalhatnak).

Hegymenet – az azeri-iráni határon átlépve majd másfél-két órán keresztül vezet az út felfelé a felhők közé. Az utak, szerpentinek olykor igen rémesek (Iránban van a világ 6. legveszélyesebb közúthálózata), a sofőrök pedig túlontúl rámenősek (évente több mint 30 ezren veszítik életüket közúti balesetben).

Belföldi turizmus – lévén az országot nehéz és drága elhagyni, ezért az irániak többsége odahaza turistáskodik. Így például igen kedvelt célállomás a Hamadán szomszédságban lévő Gándzsname, ahol a perzsa királyok falba vésett üzenete olvasható, na meg persze a helyi vízesés is megcsodálható.

Divat a haladóbb szelleműeknek… – az évek múlásával nem csak a kendő csúszott hátrébb, hanem a ruhatár is sokkalta színesebb lett, aki nem közhivatalban dolgozik, az ma divatozhat az utcán is, persze különcködésről szó sem lehet, a kendő és a felsőkabát viselése még mindig kötelező.

… és divat a konzervatívabbaknak – első pillantásra egyformának tűnnek a fekete leplek, valójában azonban mindegyik más és más, a csador anyaga, díszítése, hímzése igen sokféle lehet, így még a legtradicionálisabb hölgyek is válogathatnak, és találhatnak kedvükre-tetszésükre valót.

Játékban – a hölgyek ugyan még mindig ki vannak tiltva a futballstadionok lelátóiról (lásd Dzsafar Panahi mozifilmjét, a Pályán kívült), de mindeközben már régóta van saját labdarúgó-bajnokságuk, vagyis nem csak a játékterem fociasztalán, hanem a zöld gyepen is terelgetik a labdát (méghozzá nem is rosszul).

Irán igazi 'hegyvidéki erődnek' tekinthető – amennyiben az Iráni-fennsíkot az Eurázsiai-hegységrendszer hegyláncai ölelik körül. Az országot keresztülszelő Zagrosz például több tucat 3000 méter feletti csúccsal büszkélkedhet (fél tucat pedig még a 4000 métert is meghaladja).

A technika fejlődik, de a megkülönböztetés marad? – a szigorú társadalmi szabályok értelmében a gyengébbik nem elkülönítve utazik a buszokon (hol ell – hol éppen hátul), a metrón azonban már zömmel koedukált vagonok vannak, ahol a nemek keveredhetnek egymással.

Egykor itt volt az amerikai nagykövetség… – ma viszont a levadászott amerikai drón van kiállítva, s persze még mindig megvan a kerítésre festett halálfejes szabadságszobor is – tudni kell azonban, hogy Teheránban lényegében csak itt maradtak meg az USA-ellenes propaganda-falfestmények.

Teherán – az iráni főváros hatalmas, közel 11 milliós, agglomerációstul pedig bőven megvan akár 15 is. A „teheráni amőba” hosszú kilométereken keresztül kúszik fel a Dámavánd lejtőire, amit a Milád toronyból lehet a leginkább megcsodálni (természetesen naplementekor).

Na, ez aztán az igazi dugó… – Teheránban ugyan folyamatosan igyekeznek bővíteni az úthálózatot, de a hatalmas autóforgalom csak nem csökken, ami az alacsony benzinárak mellett talán érthető is (literje 30-40 forint), így nincs más, marad napi többórás rostokolás és tolakodás.

Az iráni konyha… – nem csupán fenséges, hanem rendkívül változatos is. Van helyi zöldfűszerrel készített, meg sáfránnyal ízesített rizses-hús, sárgafűszeres csirkeleves, szezonális saláta meg mindenféle zöldség, és persze az elengedhetetlen szándékosan lepirított rizs.

'Péntek' – ez az iszlám 'hétvége', ilyenkor még a mindig nyüzsgő bazár is bezár, de csak a délutáni órákig, akkor ugyanis újra kinyitnak az üzletek, s éjszakába nyúlóan árulja mindenki a portékáját. Az iszfaháni bazár egyébként olyan nagy és zegzugos, hogy rettentő könnyű elveszni benne.

Textilárus a teheráni bazárban – egymás mellett sorakoznak a szöveteket áruló üzletecskék, külön árulják a fekete anyagokat, s külön a színeseket, majd pedig a mintásak. Választék az van bőven, hiszen a 'csadorok országában' óriási a piac és a kereslet, igencsak jól megy a textília.

Parókabolt – a teheráni bazárban szemmel láthatóan bármit meg lehet kapni: a fűszerektől kezdve a szőnyegeken át egészen a parókákig minden beszerezhető. De hogy mire használják? Csak tippelni lehet, utcai viseletre nyilván nem, feltehetőleg buli-kellék, vagy netán színházi…

Egy harcos amazon Hamadánból – a kislány a helyi vurstli céllövöldéjében igyekszik szerencsét próbálni, hogy megszerezze a hőn áhított plüssmackót. Csak érdekességként: az iráni fegyveres erőknek van olyan egysége, mely a gyengébbik nem képviselőiből verbuválódik.

Az Ali-Szadr barlang – a világ legnagyobb kiterjedésű „vizes” barlangja, melyet javarészt csak vízibicikli vontatta csónakokban lehet bejárni. A barlangrendszer legnagyobb kamrája közel 100 méter hosszú, 50 méter széles, és 40 méter magas (nem meglepő, hogy sokan a csodájára járnak).

Khomeini, kóla, foci – a globalizáció az iszlám köztársaságot is elérte, a fekete nedűt mindenki lelkesen kortyolja, még gyártó-palackozó üzem is van az országban (a nyugati szankciók ugyanis az élelmiszer-ipari termékekre nem vonatkoznak). A modernitást persze jól jelképezi az is, hogy a tradicionális sportnál, a birkózásnál ma sokkalta népszerűbb a futball.

Megyünk, s bevásárolunk… – Iszfahán óvárosában fekete csadorba burkolózott hölgyek sietnek a piacra, megejteni a napi bevásárlást (a főzőcskézés során ugyanis fontos, hogy az alapanyagok frissek legyenek). A technikai haladást pedig ezúttal nem egy villanypózna jelképezi, hanem a bevásárló kiskocsi.

Esküvői és estélyi ruhaszaküzlet – noha az iszlám köztársaságban szigorú öltözködési szabályok vonatkoznak a hölgyekre, de a zárt kapuk mögött tartott magánrendezvényeken (például esküvőkön vagy lakásavató fogadásokon) mégiscsak nagyban megy a divatozás és a fényűzés.

Szövetbolt Iszfahánban – a textilipar az a gazdasági ágazat, amely talán a legnagyobb mértékben van magánkézben (közel 90 százalékban), s bár az olcsó kínai importáru nehéz feladat elé állítja az iráni vállalkozókat, de az otthon előállított anyagokból végül még exportra is futja.

Tehran Metro – a teheráni tömegközlekedés ütőerét a 4 vonalból álló metróhálózat képezi, ahol egy forgalmasabb órában gombostűt sem lehet leejteni, mindez érthető, hiszen a jegy igen olcsó (közel 30 forint). Maga a szerelvény pedig szép és csöndesen suhan – egyenesen Kínából. A hálózat pedig gyorsan bővül, évente akár egy-két megállóval is.

Kaszpi-tengeri strandolás – Irán szerencsés ország, két tengerpartja is van, noha a Kaszpi-tenger esetében máig nem eldöntött, hogy valóban tenger-e, vagy csak tó csupán, mindenesetre sósnak sós, az irániak pedig szeretik, mert a nyári hőségben hűsíthetik magukat a habokban.

Függöny le, következik a női szakasz – a Kaszpi-tengernél szigorú menetrend szerint zajlik a strandolás, délelőtt az uraké a part, majd déltől jöhetnek a családok, végül 3 órától következhetnek a hölgyek, persze csak akkor, ha már biztosítva van a terep a kíváncsi tekintetekkel szemben.

Milad tower – a modern Teherán markáns jelképe, a multi-funkciós Milád-torony 2007-ben épült, 435 méteres magasságával a világ 6. legmagasabb telekommunikációs építménye. A teraszra kilépve mindenkinek eláll a lélegzete, s vagy egy órán át kattogtat a fényképezőgépével.

Lotfollah mecset – Iszfahán ékköve, a perzsa építészet talán legcsodásabb alkotása, szépsége az egyszerűségében rejlik, a kalligráfia és a geometrikus minták széles tárháza (na meg persze az ablakon keresztül beszüremkedő fény játéka) öltözteti-díszíti fel a csempézett falakat.

Király-sírok – a perzsa birodalom (az Akhaimenida-dinasztia) nagy uralkodóit sziklafalba vájt monumentális sírhelyekre temették, a homlokzatra vésett csatajelenetek viszont az újperzsa birodalom (a Szaszanida-dinasztia) királyainak állítanak dicső emléket. Irán kulturális nagysága mellett szó szerint eltörpül az a 4 millió turista, aki évente veszi a bátorságot, és felkeresi az országot.

Dzsolfa – Iszfahánnak ebben a kerületében egy közel 8 ezer fős örmény keresztény közösség éli mindennapjait. A vallásgyakorláshoz rendelkezésre álló 13 templom közül a Vank katedrális a legnagyobb és egyben a legszebb (a megfigyelt freskó amúgy a paradicsom és pokol 'címet viseli').

Traccsparti a mecsetben – öregurak beszélgetnek Iszfahán legrégebbi mecsetében, a Dzsame mecset közel 800 év, különböző iszlám művészeti irányzatainak egyvelegét tárja a szemlélődő elé, aki a változatosság bűvöletében biztosan hosszasan elidőzik majd itten, akárcsak a trécselő öregek.

Mi lesz a forradalom gyermekeivel? – a fiatal társadalom (Irán lakosságának kétharmada 30 év alatti!) 'nyomása' mellett-alatt vajon merre halad tovább az iszlám köztársaság? Képes-e megfelelni az ifjak elvárásainak és vágyakozásainak, s vajon tud-e rózsásabb jövőképet festeni, de még inkább biztosítani a számukra?