Szabadka főterétől 40 percnyi sétára a városi temető és szeméttelep szomszédságában 60-70 ember várja, hogy a magyar zöldhatáron keresztül bejusson az Európai Unióba.

A menekültek történetei hasonlóak: mind a hazájukban uralkodó erőszakról, meggyilkolt hozzátartozókról beszélnek. Többen arról számolnak be, hogy az idevezető, több országon átvezető úton fegyveresek rabolták ki őket.

Vizet a határban lévő nyomós kútról, a helyiek rosszalló tekintetével kísérve hoznak maguknak, kaniszterben. Mosakodni azonban visszahúzódnak a nádasba vagy a fák közé, kerülve a helyiekkel való összeütközést.

Állításuk szerint volt olyan embercsempész, aki miután elkérte a 4-5000 eurós fejpénzt, a szerb oldalon maradva, egy teljesen magyar lakta faluban rakta ki a menekülteket. Azt hazudta, hogy már Magyarországon vannak.

Élelmük csak azoknak van, akiknek még maradt pénze, de láthatóan sok az éhes tekintet.

A szeméttelepről elhordott pléhlemezekből, zsákokból összetákolt jurtaszerű építményekben leginkább Afganisztánból, Pakisztánból érkezett menekültek húzzák meg magukat. Akár 6-8-an is laknak egy fedél alatt.

Az elszántság megvan, a kilátástalanság és éhség miatt viszont nő a feszültség. Az elmúlt hónapokban több erőszakos bűncselekmény is történt. A táborban megkéseltek egy férfit, aki belehalt sérüléseibe. Állítólag az ételen vesztek össze. A környéken lévő temetőben megtámadtak egy terhes nőt és felborították a babakocsiját, szerencsére nem történt sérülés. Csak idő kérdése, hogy mikor lesz egy komolyabb incidens a helyiekkel.

Elmondásuk szerint a szerb rendőrök kétnaponta, zömmel sötétedéskor rajtaütnek a táboron, gumibottal verik, akit érnek és felgyújtják a hajlékokat.

A több ezer kilométeres útjuk egyik legfontosabb állomására érkeztek, itt léphetnének a távoli álmok titokzatos földjére, az Európai Unióba.

Nem tudják, mikor jönnek értük a csempészek, nem tudják, hogy egyáltalán átjutnak a határon, hogy elég-e addig a pénzük, nem tudják, mit egyenek, nem tudják, mikor támadják meg őket a rendőrök, nem tudják, mikor unják meg a helyiek, hogy itt vannak. Egyet tudnak csak, hogy visszafelé már nem érdemes menni.

A legtöbb illegális határátlépőnek esélye sincs tovább jutni. Nem tud átevickélni az éjjel is éber hőkamerákon, az egyik legjobban védett schengeni határon. Bár legtöbben tovább szerettek volna menni, itt maradnak Magyarországon.

Magyarországon jelenleg mintegy 400 embert tartanak fogva (ennek több mint felét Nyírbátorban), akik hivatalos iratok nélkül lépték át a magyar határt.

A magyarországi menekültügyi rendszer úgy épül fel, hogy ha valakit elkapnak a zöld határon (általában a mintegy 1100 kilométer hosszú, külső schengeni szakaszon), és személyazonosságát nem tudja igazolni, akkor idegenrendészeti eljárás indul ellene, ennek keretében valamelyik magyarországi őrzött szálláson 72 órás őrizetbe veszik.

A Magyarországra érkező menedékkérők 80 százaléka egyedül érkező férfi. Nyírbátorban mintegy 200-250 főt tartanak fogva, körül-belül 20-25 nációból érkeztek, legtöbben Afganisztánból, Pakisztánból, Észak-Afrikából, Koszovóból, de jönnek Kínából és Grúziából is. Nagy részük muszlim és fiatal, de változó háttérrel érkeznek: van, aki vizesen, szó szerint egy szál gatyában, van, aki szervezett keretek között, van, aki budapesti egyetemistaként, lejárt vízuma miatt kerül ide.

A legtöbb menekült nem Magyarországra készült, azonban itt ragad. Hazánk elsősorban tranzitország, amelyen keresztül próbálnak eljutni Németországba, Franciaországba, Svájcba vagy esetenként skandináv országokba. Ha már korábban Magyarországon adtak be menedékkérelmet, gyakran visszatoloncolják őket hozzánk.

A nyírbátori őrzött szálláson tett látogatásunk során – bár mi nem kérdezhettünk – sok fogvatartott érdeklődött a kinti viszonyokról. Az egyik háromágyas szoba lakója körbevezetés közben kérdezgetett: nem tudunk-e valami munkát? A cella ajtaján lévő cetli arról árulkodott, hogy éppen afgánok laknak itt. Ha itt találnék munkát, Magyarországon dolgoznék. Ha Németországban, akkor ott – mondta egyikük.

Itt is álmokat karcolnak a falakra: a távoli otthont és a rácsokon keresztül nézett Magyarországot.

A fogva tartásnak semmilyen preventív célja nincsen, egyedüli oka az, hogy kéznél legyen a fogvatartott, amikor kitoloncolják. Értelmetlen, józanésszel nehezen magyarázható okok miatt tarthatják fogva őket. Ezek az emberek nem bűnözők, jobb élet reményében kerekedtek fel. Itt pedig, ne tévesszen meg senkit az őrzött szállás elnevezés, gyakorlatilag börtönben vannak. Ha kísérik őket az épületek között, akkor bilincsben teszik meg, ugyanígy mehetnek orvoshoz is. Ahogy beszélgetek velük, abból az derül ki, hogy az okoz nagy nehézséget számukra, hogy elhordozzák azt a fogva tartási időt, amiről nem is tudják, hogy mennyi lesz és mi az oka - mondja Miskolczi Róbert, a Helsinki Bizottság ügyvédje.

A zsúfoltság miatt – bár tettlegességig ritkán fajul – a fogdában érezhetően nagy a feszültség. Az itt dolgozók szerint ez egyrészt természetes, mivel rengeteg különböző hátterű ember lakik bezárva, ráadásul fegyveres biztonsági őrök árnyékában. Arról nem is beszélve, hogy 25-30 emberre jut egy vécé és bár napközben viszonylag szabad a ki- és bejárás (legalábbis a cellák és a közös helyiségek tekintetében), a tv-szobában Al-Jazeera megy, a folyosókon pingpong-mérkőzés folyik és sokan várakoznak a számítógépterem előtt is. De a kis udvart kivéve az épületet csak bilincsben hagyhatják el, éjszakára pedig kulcsra zárják a cellák ajtóit.

Egy fogvatartott feldúltan szólt utánunk: nem vagyok bűnöző, miért vagyok itt négy hónapja?

Akár egy évig is tartó fogság után kerülnek a Magyarországra érkező menekültek a balassagyarmati menekülttáborba. Ördögi csapdába estek Magyarországon, hiába utaznának tovább az ideiglenes tartózkodási engedélyükkel, azonnal visszatoloncolják őket nyugatról, ahova viszont már nem adhatnak be menedékkérelmet.

A legtöbb menekült sorsa Balassagyarmaton is a bizonytalanság – van, akinek egy évig ígérték, hogy hamarosan döntenek az ügyében. A fiatalok már csak hagyján, de én 50 éves leszek hamarosan, 11 éve élek Magyarországon, de még sincs hazám – sóhajt fel egy iráni férfi.