Hetvenöt évvel ezelőtt a Csendes-óceán felett tűnt el az első női pilóta, aki megpróbálta körberepülni a Földet az Egyenlítő mentén. Amelia Earhart közel állt ahhoz, hogy sikeresen teljesítse az utat: 11 ezer kilométer volt már csak hátra a teljes távból, amikor megszakadt a kapcsolat repülőgépe és a földi irányítás között. Gépe sosem került elő, de a kerek évforduló alkalmából idén bemutatott fotók közt felbukkant egy képeslap, mely új reményt adott az kutatóknak, akik a mai napig keresik a roncsokat.

A föld körüli repülőútja javát már teljesítő Amelia Earhart 1937. július 2-án indult Pápua Új-Guineából a csendes-óceáni Howland-sziget felé. A tervezett repülés lett volna útjának leghosszabb, összefüggő szakasza: négyezer kilométer, 24 óra alatt. Amelia sokat kockáztatott a hosszú szakasszal, a gépében ugyanis csak annyi üzemanyag volt, amennyivel ideális esetben érhette volna el a szigetet. Tudta, hogy ha eltéved, vagy letér a kijelölt útról, nem biztos, hogy eljut a reptérig.

Utolsó rádiós bejelentkezésében, egy órával eltűnése előtt, Amelia a vészesen fogyó üzemanyagról adott jelentést, és annyit tudott mondani, hogy észak-déli irányban repülnek Howland felé, pontos helyzetét nem tudta meghatározni. Kidobálták csomagjaikat a repülőből (vele utazott navigátora, Fred Noonan is), hogy könnyítsenek a gépen, bíztak benne, hogy így elérik a Howland-szigetet. Nem érték el, valószínűleg rosszul mérték fel pozíciójukat, és eltévedhettek a felhős időben.

Amerika már útja megkezdésekor nemzeti hősként tekintett Earhartra, eltűnése máig az amerikai repülés történetének egyik legnagyobb rejtélye. A harmincas években számos legenda keringett arról, hogy miért veszhetett nyoma: voltak, akik szerint Amelia amerikai kém volt, akit a japánok lőttek le felderítő küldetésén, mások szerint túlélte a balesetet, és titokban tért haza, hogy kudarca miatt elrejtőzzön a nyilvánosság elől, de azt is vélelmezték egyesek, hogy földönkívüliek térítették el a gépét.

A legendát az is éltette, hogy az ügyben az elmúlt hetvenöt év során számos kétértelmű bizonyíték került elő.

Az amerikai és a japán tengerészet hetekig kereste a gép roncsait utolsó bejelentkezésük környékén, de a mai napig nem találták meg a kétüléses Lockheed Electra típusú gépet. Roosevelt elnök 4 millió dollárt különített el a mentőakcióra a nagy gazdasági válság idején – ez talán jelzi, hogy Amelia, és a küldetésének sikere mennyire fontos volt a nemzetnek.

A mentőcsapatoknak néhány napig egy gyenge rádiójelet sikerült azonosítaniuk, ami periodikusan közvetített az Amelia által is használt frekvencián. A jelek egy Nikumaroro nevű szigetről érkeztek, de felderítő gépek nem találták nyomát embereknek a szigeten, így végül feladták a keresést. Nem találták meg a gép roncsait sem, bár a sziget körül hirtelen mélyül a víz, az erős áramlatok pedig könnyen az óceán mélyére taszíthatták a repülőt.

1940-ben aztán meglepő fordulat következett az Earhart-ügyben, amikor brit telepesek érkeztek a szigetre: kezdetleges táborhelyet, egy pár női- és férfi cipőt, navigációs eszközöket, fém alkatrészekből hajtogatott szúró-vágó szerszámokat, állati maradványokat és egy emberi koponyát is találtak a lakatlan szigeten. A felfedezés megágyazott a tökéletes Robinson Crusoe-legendának, aminek ráadásul egy amerikai nemzeti hősnő a főszereplője.

A hatvanas évek közepéig több expedíció is átvizsgálta a szigetet, sőt egészen a kilencvenes évek elejéig folytak kutatások, és több használati tárgy is előkerült, melyekből akár egyértelmű is lehetne, hogy egy amerikai nő élt a szigeten (találtak például egy Amerikában a harmincas években népszerű kézkrémet is). De a szigeten előkerült tárgyak között olyanok is voltak, melyek nem illettek a képbe: a női cipő például néhány számmal nagyobb volt, mint amilyet Amelia hordott.

A hatvanas évekre a második világháborúban is lezuhanhattak gépek a sziget környékén, ezért nem biztos, hogy a talált tárgyak Amelia nyomát jelzik a szigeten, ezért nem tekinthetők egyértelmű bizonyítéknak. Egyszerű megoldása lehetett volna a legendának a '40-ben talált koponya DNS-vizsgálata. A maradványokon végeztek is néhány tesztet, melyek a kezdetleges technika miatt nem hoztak használható eredményeket. Az állkapocs feltehetően egy női koponyához tartozott ugyan, magassága alapján egy Earharthoz hasonló testalkatú nőhöz, de inkább a polinéz emberekre jellemző jegyeket mutatott.

A megismételt vizsgálatok aztán rácáfoltak az eredményekre, és mégis inkább egy fehér nőnek tulajdonították a maradványokat, amelyek aztán később el is kallódtak, mai technikai körülmények között tehát már nem volt lehetőség a vizsgálatukra.

Idén márciusban nyilvánosságra került egy amatőr fotó, amely új bizonyítékot szolgáltathat az eltűnt gépről: a felvétel néhány hónappal Amelia eltűnése után készült a Nikumaroro sziget partjainál. A kép bal oldalán egy fekete folt látható, ami az Earhart keresését évtizedek óta koordináló, Történelmi Repülőket Kutató Nemzetközi Alapítvány szerint a Lockheed Electra futóműve lehet. Persze, ezt nem csak úgy rámondták, hanem modern képelemző szoftverekkel vizsgálták a felvételt, és így jutottak a következtetésre.

A bejelentés hírére idén júliusban újabb kutatócsapatok indultak a szigetre, hogy megtalálják a 75 éve elveszett repülőt, és pontot tegyenek egy szép kort megélt legenda végére. A 2.2 millió dolláros expedíció kénytelen volt öt nap után eredmény nélkül hazatérni a Hawaii-szigetekre, a keresést végző kutatóhajó ugyanis meghibásodott, mikor beakadt néhány sziklába az akadályokkal teli vízalatti terepen. Amelia történetét továbbra is őrzi a rejtélyes partszakasz.