A hivatalos adatok alábecsülik a romák számát, mert sokan el akarják kerülni a ’gettó szégyenbélyegét’. Főleg azokban az országokban, ahol a cigány, roma szó azt is jelenti, hogy kirekesztés. A romaellenes diszkriminációtól való félelem a munkaerőpiacon, az oktatásban, az egészségügyben a legszembetűnőbb. A magasabb születési ráták a romák demográfiai jellemzőit és szaporodási szokásait tükrözik, amely a gazdasági- és társadalmi helyzetükkel van kapcsolatban. Egy roma úgy javítja a közösségen belüli helyzetét, hogy saját családot alapít, több gyereket vállal, átlagos 3-4 gyerek egy háztartásban. Hagyományosan ez a legnagyobb érték a roma kultúrában. Az egészségi állapotot tekintve, a roma gyerekek különleges veszélyben forgó csoportot alkotnak. Háromszor –négyszer akkora a roma gyerekek halandósági aránya, mint a többi lakossághoz, vagy más etnikumhoz tartozó gyerekeké. A születéskor várható átlagéletkor 60-65 év. A munkaerő-piaci, gazdasági, társadalmi következmények a cigányok oktatáshoz való hozzáférésénél figyelhető meg a leginkább. A romák nagy része iskolázatlan és szakképzetlen. Így már gyerekkorban kényszerülnek valami jövedelemszerző tevékenységet folytatni, hogy a családról, vagy fiatalabb testvéreikről gondoskodjanak.