Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Dencsháza elfeledett részéről kapta a nevét az a vállalkozás, amely elfeledett növényeket, különleges gombákat kutat fel és tár az ínyencek elé. Egy napsütéses őszi délelőttön mi is elkísértük őket az ormánsági erdőbe.
Több évtized, mire az ember megismer egy területet
– aki kutatott már az erdőben gomba után, tudja, mire gondol Nagy Krisztina. A Pilisszántón élő Kriszta is hosszú éveket töltött már el az erdőben, kutatva egy jó káposztagomba vagy trombitagomba után, mire 2016-ban úgy döntött: Dencsházán, a helyiek bevonásával alapít egy szociális szövetkezetet arra, hogy olyanokhoz is eljuttassa az erdő kincseit, akik nem akarják vagy nem tudják azokat az éveket a kincskeresésre szánni.
Így született meg 2016-ban a Banyaerdő – a név az ormánsági falu egy mára elfeledett, csupán egy 1873-as írásban felbukkanó részére utal, nem azokra az asszonyokra, akik Kriszta és üzlettársa, Priksz Gábor biológus vezényletével megtalálják és feldolgozzák a helyi gombákat, és akikkel mi is eltöltöttünk eltöltöttünk egy őszi napot gombászással.
Az asszonyok olyan gombákat, növényeket is felkutatnak Kriszta és vásárlói kedvéért, amelyeket a helyiek az erdőben hagynának, vagy mert nem ismerik, vagy mert azok számukra gyomnövények – miközben egy fővárosi csúcsétterem remekül tudja kuriózumként menüjébe komponálni azokat.
De ha éppen nincs szezonja, készítenek szörpöket, lekvárokat, pesztót is a gombás termékek mellett, amelyek jobbára fővárosi piacokon találnak vevőre – a Szimpla piacot szervező Mihály Edinával született meg a vállalkozás ötlete is, Dencsházát pedig munkája révén ismerte meg Nagy Krisztina, aki az itteni tanoda felügyelőjeként járt az ország déli csücskében.
A lányok hülyének néznek, mert még a porcsint is eladom
-– mondja nevetve Kriszta, milyen furcsaságokat gyűjtenek néha, fenyőtobozlekvárját azonban már büszkén mutatja. Pedig az szükségből született meg, amikor hiába kutattak az Őrségben gomba után, mert az időjárás nem volt kegyes a kincskereséshez.
Mert a gomba már csak ilyen: ha nem kegyes a természet, nem bújnak elő a termőtestek. A száraz őszök, a szélsőséges időjárás, az aszály, a felelőtlen földhasználat, az erdők pusztítása, de akár a túlszedés is rontja az esélyeket. Márpedig az ország jelentős részében nepperek uralják ezt a területet is, akik a "piaci" felvásárlási ár negyedéért-ötödéért veszik csak át a helyiektől a gombát.
„Fontos lenne, hogy tiszteljük az erdőt, szeressük az erdőt, óvjuk az erdőt, de ez most Magyarországon nem így van” – mondja Nagy Krisztina, aki ezt gyereknek szóló foglalkozások keretében is oktatja, és erről ír Priksz Gáborral közös, most megjelent szakácskönyvében is. A Tányérodon az erdő nem csak Kriszta hosszú évek alatt összegyűjtött, megalkotott receptjeinek gyűjteménye: arról is ír, miért kell egyre nagyobb szerencse ahhoz, hogy gombát találjon, aki keres, és mi kell ahhoz, hogy megőrizzük az erdő kincseit.
