Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyre többen figyelnek oda arra, hogy kevesebb szemetet termeljenek, és ez üzleti szinten is meglátszik. A műanyagmentes hónap csak a Ligeti Bolt forgalmában 40 százalékos növekedést hozott, a cég árbevétele év végére ötszöröse lehet a tavalyinak. Tisztában vannak azonban azzal, hogy ez az életmód nem való mindenkinek.
A no-waste, azaz a hulladékmentes mozgalom az 1970-es években indult Kaliforniában: egy vegyész, Paul Palmer festékek és lakkok környezetkárosító hatását szerette volna tompítani. Kezdeményezéséhez egyre többen csatlakoztak. A figyelem ezután a szelektív hulladékgyűjtésre helyeződött, majd elterjedt a „ne vidd haza a csomagolást” akció, amely később úgy változott: „amit lehet, vegyél meg csomagolás nélkül”.
A filozófia egyik világszerte ismert képviselője Bea Johnson, aki YouTube-csatornán, blogon és könyvben is hirdeti, utasítsuk vissza a csomagolóanyagot, vegyünk kevesebb fogyasztási cikket, amit lehet, hasznosítsunk újra és komposztáljunk. Előadásai hatására sokan változtattak életmódjukon, és lettek tudatos vásárlók.
Egyikük Sipos Melinda, aki 2016-ban látta Bea Johnsont beszélni. „Arról volt szó, hogy akkor termelődik kevesebb szemét, ha tudatosan vásárolunk, például elfelejtjük a palackozott ásványvizet, és amit csak lehet, kimérve viszünk haza a boltból” – mesélte a hvg.hu-nak.
Elkezdtem azon gondolkozni, hogy a saját háztartásomban hogyan tudnám ezt megvalósítani, hol tudnám az élelmiszereket csomagolásmentesen beszerezni, és kiderült, hogy nincs könnyű dolgom.
Akkor mindössze egy csomagolásmentes bolt volt Magyarországon, Budaörsön. A másodikat Sipos Melinda nyitotta meg Piliscsabán, ez lett a Ligeti Bolt.
„Ahhoz, hogy mi minden legyen a boltban, a saját háztartásomat vettem alapul, termékcsoportonként összegyűjtöttem, nekem és a családomnak mire van szükségünk.” A szempont az volt, hogy a termékeket lehessen csomagolásmentesen vagy üvegben árulni, az áru lehetőség szerint legyen hazai, szállítsák nagy kiszerelésben, ne tartalmazzon tartósítószert, adalékanyagot és pálmaolajat. Több hónapos keresgélés után sikerült a beszállítókkal szerződést kötni.
Az üzletbe Melinda saját tőkéből vágott bele, a siker azonban elmaradt, a működési költséget sem sikerült kitermelni. „Kilenc hónap után láttam, hogy kicsi a piac, kevés a vevő, és nem is fogok tudni többet elérni. Ekkor úgy döntöttem, a boltot beköltöztetem Budapestre. Nem szerettem volna feladni, de úgy voltam vele, ha Budapesten sem sikerül, elengedem.”
Pesten, a Kresz Géza utcában bérelt üzletet, a pénzt ehhez a családjától kapta. „Azt mondtam magamnak, hogy fél év alatt meg kell térülniük a működési költségeknek.” A bolt olyan jól indult, hogy nemcsak a működési költség jött vissza gyorsan, hanem Melinda nagyobb helyiséget is bérbe tudott venni közelebb a Nyugati pályaudvarhoz, a Katona József utcában. „Mindenki a Nyugatihoz sem tud eljönni”, így lett néhány hónap leforgása alatt Budán, a Móricz Zsigmond körtér közelében is üzlete.
„Lehet, hogy nekem van kereskedővénám” – mondta nevetve, családjában ugyanis se boltja, se hasonló kiskereskedelmi vállalkozása nem volt rajta kívül soha senkinek. Korábban ő is kereskedelmi ügyintézőként dolgozott, idegenforgalmat és vendéglátást tanult. „Eleinte mindent én csináltam, soha nem voltam az a vállalkozó, aki a háttérből irányít.”
Egy fecske nem csinál nyarat
Egy hétköznap, kora délután jártam a Katona József utcai üzletben. A polcokon tészták, fűszerek, olajok, kozmetikumok. Van pékáru, méz, csokoládé kávé és tea, szivacstök terméséből készült luffa-mosogatószivacs, textilszalvéta és zsebkendő. A szörpök és a lekvárok csomagolva vannak ugyan, de olyan termelőktől származnak, akik saját birtokukon vegyszermentesen termesztik a zöldséget, a gyümölcsöt. Négyféle rizst és a gluténmentes tésztákat szintén magyar termelőktől vesszük, az aszalt gyümölcs Velencéről jön.
A vásárlók 20 és 50 év közöttiek, „sok a fiatal”. A rutinosak hátizsákkal érkeznek, előkerülnek az üvegek, ezekbe kanalazzák a magokat, az aszalt gyümölcsöt, vagy töltik a lisztet, a rizst. Akinél nincs üveg vagy doboz, vehet a boltban vászonzsákot vagy kaphat papírzacskót.
Ottjártamkor találkoztam olyan családdal, amelyik Esztergomból jár ide vásárolni, igaz, autóval. Azt mondják, ami tőlük telik, azt megteszik, 10 hónapos gyerekükre mosható pelenkát adnak, palackozott ásványvizet nem isznak, a helyi termelői piacra járnak. Ha mégis hagyományos közértbe kell menniük, viszik otthonról a vászonzsákokat, abba pakolják a zöldséget, a gyümölcsöt, a kenyeret. Nem állítják, hogy így élni könnyű, „minden külön szervezést igényel”, de kitartanak, „ha már letették a voksukat”. Tudják, „egy fecske nem csinál nyarat”.
Magyarországon megoszlanak a vélemények, hogy mennyiben van értelme a csomagolásmentes boltoknak. A Gardenista.hu-n például azt lehet olvasni, hogy a csomagolást nem véletlenül találták ki:
ezen van rajta minden, ami szükséges, hogy eldönthessük, a termék kell-e otthonra, vagy nem,
legyen szó szavatossági időről, származási helyről. Az áru forgási sebessége sem mindegy, számít, hogy milyen gyakran kell azt szállítani. Sokan hozzák fel érvként a csomagolásmentes boltok ellen, hogy ezekben az üzletekben nem kapni mindent, el kell menni a hagyományos boltokba is.
Sipos Melinda ezekre úgy reagált:
ez az életmód nem való mindenkinek.
A csomagolásmentes vásárlás ugyanakkor csak az első lépés a környezettudatosság felé, más területeken is szükség van az odafigyelésre, legyen szó szelektív hulladékgyűjtésről vagy autóhasználatról.
A termékeket 25 kilós zsákokban hozzák hetente, van egy 40 négyzetméteres raktáruk, ott tárolják. Ami a csomagolást és az azon lévő információkat illeti, „alapvetően tartós termékekről van szó, a velük kapcsolatos információ ott van a dobozokon és az üvegeken”. Hiba becsúszhat azért: a hvg.hu is írt arról, hogy az üzletben nemrégiben szódabikarbóna helyett mosószódát árultak. A bolt erre nem csak úgy reagált, hogy a vásárlókat figyelmeztették, a hibát jelezték a hatóságnál, de a beszerzésen is szigorítottak, a termékeket pedig átvizsgálták.
Árverseny
Csomagolásmentes boltot nyitni ma Magyarországon ugyanazokkal a feltételekkel lehet, mint például egy vegyesboltot, és az ellenőrzési szabályok sem szigorúbbak a hagyományos üzletekénél. Az árakban azonban van különbség, csak néhány példa: fogkrémet 1900, sampont és szappant 1000, tejet 450 forintért lehet venni csomagolásmentesen. Egyszer használatos műanyag csomagolásban mindez olcsóbb. Sipos Melinda szerint a nagy bevásárlóközpontokkal nem lehet és nem is kell versenyezni, „ez egy különleges bolt, ahol minőségi termékeket kapni”.
A csomagolás- és műanyagmentes életforma egyre népszerűbb, a műanyagmentes július például már a boltok forgalmán is érződik: eddig, csak júliusban 40 százalékos a növekedés az előző hónap forgalmához képest. Ha az éves eredményeket vesszük, tavaly már nyereséges volt a vállalkozás: nettó árbevétele meghaladta a 27 millió forintot. 2018-hoz képest pedig a jelenlegi növekedési ütemet tartva az idei év végéig ötszörösére nő az árbevétel.
Közben a nagyobb áruházak is igyekeznek „felvenni a versenyt”, a Spar Austria például bejelentette, hogy Spar, Eurospar és Interspar áruházaiban a csemege- és a húspultoknál a vevők saját edényeikbe is kérhetik a felvágottakat, a sajtokat és a nyers húsokat. Arra a kérdésemre, hogy mi lesz a Ligeti Bolttal és a hozzá hasonló kisebb üzletekkel, ha a multiknál is elterjed a csomagolásmentesség, Sipos Melinda úgy válaszolt, mindig is lesznek hiper- és szupermarketek, csomagolt termékek, ők egy alternatíva ennek az ellenkezőjére, náluk mindig meglesz a személyes kapcsolat a vásárlókkal, míg a bevásárlóközpontokban nem biztos.
Bízva a további növekedésben Melinda azt tervezi, hogy Budapest-szerte újabb kisboltokat nyit, majd vidéken is terjeszkedni kezd. Azt, hogy milyen üzleti modellben, még nem tudja.
Csak az elmúlt egy hónapban húszan kerestek meg, hogy ők is belevágnának egy hasonló vállalkozásba, ezért is gondolkodom abban, hogy kitalálok egy rendszert, amely segít abban, hogy lehessen hozzám csatlakozni.
Ezt az is indokolhatja, hogy a Nébih adatai szerint Magyarországon évente, fejenként 68 kiló élelmiszer kerül a kukákba. Azt pedig már az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat mutatta ki, hogy egyenként átlagosan 379 kiló szemetet termelünk minden évben.
